Szeretnénk ötleteket adni az egyházi év időszakaira, hiszen mindegyikben van miről elgondolkodni. Ezt az első darabunkat 2016-ban egy nagyon régóta együtt levő ifjú házas közösség próbálta ki. Szépen megmutatkozhat benne a farsang spiritualitása...
Ezt a kisközösségi alkalmat farsang tájékán érdemes végigcsinálni. Célja a személyes szerepekre történő ránézés, azok közösségi reflexiója, a kisközösség fejlődési lehetőségeinek keresése és a személyes istenkapcsolat erősítése. A legalább egy éve együtt lévő közösségeknek ajánljuk.
1. Beszálló kör
A résztvevők felidéznek egy farsangi élményt. Akár saját gyerekkori élményeikből akár saját gyerekeitől. Néhány mondatban megosztják egymással! (10')
2. Saját jelmez és szerep
A résztvevők kitalálják, hogy milyen jelmezt szeretnének ma viselni. A rendelkezésre álló eszközökkel (papírok, ragasztó, filctollak, valamint ha a házigazda megengedi, akkor a lakásban található egyéb tárgyak) tíz perc felkészüléssel beöltöznek, legalább egy egyszerű szimbólumot megjelenítve. (10')
Hármas-négyes csoportokra oszolnak (ki kivel szeretne beszélgetni), és a következő témákat beszélik végig, minden egyes emberre vonatkozóan. (30')
A mond magáról és a jelmezéről valamit.
B, C (és D) elmondják, hogy miben ismernek rá A-ra ebben a jelmezben.
Szintén elmondják, hogy ők milyen jelmezbe öltöztették volna A-t. Miért?
Végül átgondolják és elmondják, hogy mi az a szerep, ami a kisközösségből jelen pillanatból hiányzik, vagy amit erősíteni szeretnének, és amiben szívesen látnák A-t!
Ezután B, majd C (majd D) következik sorra.
3. Közelítés
A résztvevők megnézik és meghallgatják Katie Melua: I Cried for You című számát. (5')
4. Élet-jelmez és amilyennek látszik
A moderátor meghívja a kisközösség tagjait egy imaginációs helyzetbe. A résztvevők csukott szemmel elhelyezkedek egy pozícióba, amelyet negyed órára kényelmesen tartani tudnak. Majd a moderátor, saját szavaival, saját tempójában, ahol úgy érzi, megállva a következő történetet meséli. (15')
Éppen olyan este előtt állsz, amelyben elrendezted a dolgaid, hogy szabad lehess: gyerekekre és házillatokra mások vigyáznak. Hazaérve egy borítékot találsz az ajtórésbe csúsztatva. Sima fehér, kézírásos, bélyeg nincs rajta. A szobádban az ágy szélére ülve kibontod és ezt olvasod: „Kedves Barátom! Ma este várlak hozzám egy bálba, beszélgetésre. És itt egy lakás címét olvasod. Egy kérésem van: gyere jelmezben. Méghozzá olyanban, amely az eddigi életedet jeleníti meg. Amelyben benne van gyerekkorod, az öntudatra ébredésed, a munkás életed kezdete és a jelened is.” Aláírás: Jenő vagy Jeromos vagy János; mindenesetre J-vel kezdődik. Van is most öt perced, hogy kitaláld, itt az ágy szélén ücsörögve.
A lakás, ahová meghívtak, egy bérházban van. A csengetésre ajtót nyitnak, és belépsz egy szobába, ami nagyobb mint amit elképzelni tudtál egy ilyen házban. Vendégek, elég sokan, de azért kellemes. Halk zene szól, beszélgetés, finom borok és finom ananászlé. Miután beilleszkedtél feltűnik, hogy mintha mindennek a középpontjában egy ember állna. Bár mindig csak egyvalakivel beszélget, mégis mintha mindenki rá figyelne. Szakállas, hosszúhajú, fehér és keleties ruhát hord. Gyakran ránézel, és mintha ő is szemmel tartana téged, bár éppen másokkal beszélget. Nem tudsz tőle elszakadni a gondolataiban. Várod, hogy megszólítson. És el is jön a pillanat.
Odalép hozzád: Barátom! Milyen jelmezben jöttél? Mesélj róla. És te gondolkodás nélkül mesélni kezdesz. Mi van rajtad, miért, a gyerekkorodtól máig, többet is mondasz, mint amit tudsz és értesz. Befejezve pedig ez a kérdés szakad fel belőled: „És te milyennek látod?” Szemedbe néz, és azt mondja: „Barátom! …” De a válaszát csak te hallod. Majd mikor befejezi, még azt mondja: „Barátom! Várlak még majd máskor!” - megölel búcsúzóul és odalép valaki máshoz.
Még beszélgetsz, iszogatsz, majd elindulsz haza. Otthon belépsz az ajtón, ahol nemrég a levél várt. Leülsz az ágy szélére és lehúnyt szemmel végiggondolod, hogy mi is történt ezen az estén. És megpróbálod eszedbe vésni azokat a mondatokat, amiket hallottál.
Majd kinyitod szemed és körbenézel.
Aki szeretne, nagy körben osszon meg néhány gondolatot az elmúlt 15 percből. A moderátor próbálja meg úgy vezetni a beszélgetést, hogy ha van rá nyitottság a résztvevőkben, akkor arról beszéljenek, hogy milyen mondatokat sugdosott a fülükbe a házigazda. De ha nem, akkor legalább a saját jelmezükről mondjanak valamit...
Fontos, hogy mindenki megszólaljon. Legalább annyit, hogy „itt vagyok”. Hogy ne maradjon senki ott a „vendégségben”. (10')
5. Meghívás a lakomára
A résztvevők elolvassák Lk 14, 15-24-t. A részlet elhangozhat minden kommentár nélkül is. (5') Ha van még idő, akkor érdemes lehet róla beszélgetni is. (15') Akár szabadon, akár a következő kérdések mentén:
Mi tart vissza téged attól,hogy a vendégséghez csatlakozz? Te milyen kifogásokat sorolnál?
Persze a másik oldalon is vagy egyszerre: Te a meghívott szegény, béna,vak, avagy sánta vagy? Melyik leírás illik rád?
Vagy te az vagy, akit idekényszerítettek?
Milyen ennek a lakomának az ízlelése?
6. Zárókör
A résztvevők néhány mondatban felidézik, hogy mi vált fontossá számukra, mit szeretnének még kimondani. (10') A moderátor lezárja a beszélgetést.
Budapest, 2016. farsangján
Koncz András