Itt néhány példát szeretnénk nektek arra bemutatni, hogyan indult meg ténylegesen egy-egy kisközösség valahol a világban. Ezek olyan közösségek, melyek a Közösségi Műhely tagjaival valahogy kapcsolatba kerültek, vagy részesei voltunk/vagyunk a közösségnek, vagy láthattuk a közösség születését. Örömmel vesszük, ha ti is megosztjátok velünk, hogyan született közösségetek (km~halo.hu).
Nagyon Kis Közösség
A Budai Ciszterci Szent Imre Egyházközség 1992-ben nagy tábort rendezett Ráróspusztára mindenkinek, aki az egyházközséghez tartozott. Sok közösség is jelen volt, és számosan olyanok is, akik még nem tartoztak közösségbe. Néhány középiskolás korú fiatal észlelte, hogy közösséghez tartozni jó, és kerestek maguknak ott a táborban egy vezetőnek való fiatalt, akinek még nem volt csoportja. A konyha-felelőst találták meg. Neki jólesett a megkeresés, és az ő irányításával ez a csapat évekig tudott élő közösség lenni a plébánián, Nagyon Kis Közösség néven.
Budapest, 2007. április 1., Bayer Róbert
Bibliakör
Véletlenül „akadtam fel” a Hálóban. A marosfői nyári táborban, 2005-ben döbbentem rá, hogy hitemet megélni és kapcsolatomat az Úrral elmélyíteni közösségben sokkal nagyszerűbb és egyszerűbb, mint egyénileg. Többre vágytam, mint a rendszeres istentiszteleken való részvétel, de magamnak se tudtam megfogalmazni, mi lehetne az a több. Egy évre rá, a sátoraljaújhelyi táborban kezdett konkrétabban megfogalmazódni bennem − nem kevés külső hatásra − mit tehetnék azért, hogy ne csak évente egyszer éljem át a Háló légkörét és ne csak távol az otthonomtól, de itthon olyan emberekkel, akik részei a hétköznapjaimnak. Innentől felgyorsultak az események. A 2006. szeptemberi losonci Háló-találkozó után összeült egy négyfős kis csapat. Megegyeztünk, hogy havonta egyszer összejövünk a helyi parókián. Ez év januárjában tartottuk meg az első bibliaóránkat és azóta is nem havonta, de hetente találkozik 7-14 fős kis csapatunk.
Losonc, 2007. június 7., Kovács Erika
MAGda
A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánián nagyon szépen működnek a katekumenátus felkészítő évei. Három egymás utáni tanévben készült fel egy-egy, jobbára fiatal felnőttekből álló csapat a szentségek húsvéti vételére. Engem zavart, hogy egy szép összekovácsoló, közösség-építő év után a friss katolikusokkal senki nem foglalkozik tovább, magukban pedig nincs erő arra, hogy együtt maradjanak. Az egyik végző csapatot ezért meghívtam arra, hogy folytassuk a megkezdett utat. Külön közösségként 5-10 résztvevővel még három évig élt tovább a beszélgetős, imádkozós csapat, aztán az élet (házasságok, költözések, …) szétszórta. A helyzet ma sem változott, évente húsvétkor „szabaddá válik” egy-egy összeérett friss keresztény társaság, vezető nélkül, hiszen a vezetők a két éves felkészítő folyamat végén ismét az újakkal kezdenek foglalkozni.
Budapest, 2007. április 1., Bayer Róbert
Imakör
A Háló Klubot Budapesten kezdetben azzal a nem titkolt céllal (is) szerveztük, hogy a Budapesten élő, de külföldről vagy vidékről érkezett emberek találkozó-helye legyen. Ez eddig nem sikerült teljesen, pedig immár a sokadik arcával jelenik meg a Klub – az ifjúsági programok és csapat után egy év volt a meghívott közösségeké, az idei pedig a nívós zenéé. Valahogy mégis összejött a klub környékén jó néhány közösséget, együttlétet kereső fiatal, nagyobb részük valóban határon túliként. Bennük fogalmazódott meg a vágy, hogy nem elsősorban klubra, hanem imádságos közösségre van szükségük. Néhány alkalommal beszélgetés alakult erről, és kis külső segítséggel megszervezték maguknak az első összejövetelt is. Ez kb. másfél éve volt, azóta a csapat teljesen önjáró, belülről is növekvő, és a Háló Központon belül valódi kis közösségként működik annak hátsó szobájában.
Budapest, 2007. április 1., Bayer Róbert
Mókus örs
A gitáros kórusunk néhány elkötelezett, de nem vezető embereként a hitoktatóval megbeszélve kísérni kezdtünk egy 11-12 éveseknek szóló hittanórát. Az alkalmakon jelen voltunk, előtte vagy utána egy-egy éneket tanítottunk, időnként elvittük a gyerekeket kirándulni. A második év után egy egyhetes nyári táborba vittük a hittanosokat hatan, a gyerekeknél 5-10 évvel idősebb fiatalok. Ekkor határoztuk el együtt, hogy a hittanórán kívül is rendszeresen találkozunk. A kis középiskolásokból így 1987-ben alakult kisközösség, hetente, majd kéthetente beszélgetve, egyre több közös programmal, 5-6 év után heti egyszer csak imádságra is összegyűlve. Az indító vezetőkből évekig hárman, aztán ketten irányítottuk a csoportot, de immár sok éve nélkülünk jönnek össze. A kezdetben a Budai Ciszterci Szent Imre plébániához tartozó közösség családos csoportként él ma is. Gyermekeink sokáig nosztalgiával, de ma is barátsággal tekintenek az akkori “mókusokra” és gyermekeikre.A hittancsoportokból kisközösségbe segítő fiatalok modellje is sokáig élt a nagy létszámú plébánián: volt, hogy egy korosztályból is több kisközösség alakulhatott.
Budapest, 2016. április 5., Bayer Róbert
HHP (Három házospár)
A csapat induló magja egy budatétényi középiskola. A három házaspárból egy férj és két feleség ebben az iskolában volt tanár, ketten pedig itt voltak diákok, csak én nem ismertem az épületet belülről. Az alakulás előtt már számos más szálon is ismertük egymást: közös kosarazás, táborozás. A legfiatalabb pár esküvője után az ifjú házasok kezdeményezésére kezdtünk három házaspárként összejárni. A közben hívott negyedik pár nem vert gyökeret. Nem, vagy alig merjük közösségnek nevezni magunkat, pedig immár tíz éve járunk össze többé-kevésbé rendszeresen, és beszélgetünk a saját életükről, régebben többször a Biblia egyes szövegeiről, sokszor nagyon mélyen és bizalmasan. Ma már pesztra (meg néha orvos) is kell az összejövetelekhez, hiszen sok a kis gyermek, és egyre rosszabb, ha láz miatt kellene elmaradnia a találkozásnak.
Budapest, 2016.április 5., Bayer Róbert
Törökkanizsa
Kisközösségünket tavaly alapítottuk, mert szerettünk volna valahova tartozni, olyan emberekkel lenni együtt, akik szeretik Jézust, akik szeretnek segíteni másokon, akik megértőek, akik meghallgatnak. Hetente találkozunk. Imádkozunk és megosztjuk egymással gondjainkat. Eleinte ez a megosztás nem nagyon működött, de egyre felszabadultabbak vagyunk. Néha egy testvérünk nem jön egy ideig, mert olyan problémája van, hogy attól fél, hogy majd faggatjuk vagy tanácsokkal látjuk el, de nagyon odafigyelünk ezekre a dolgokra, és nem kérdezünk semmit ha nem kíván róla beszélni. Ha nem jön, felhívjuk vagy üzenünk neki, és imáinkba foglaljuk. Ebben az évben gyűjteni kezdtünk és a nagycsaládosoknak és a rászorulóknak adjuk. A gyerekekkel is elkezdtünk foglalkozni és így próbáljuk őket közelíteni a templomhoz. Mindez még nagyon a kezdet, és kicsiben működik de működik és nem adjuk fel.
Törökkanizsa, 2015. július 27., Rényi Ágnes
Waigand Közösség
Waigand József atya, Jóska bácsi a 80-as években a Hűvösvölgyben élt, egy kissé romos házban, ahová az élet és a politika vetette. Itt kezdték felfedezni a kisgyermekes családok, és egyre többen jártunk a miséjére a kápolnának berendezett nagyszobában. Jóska bácsi mise után bábozott a gyerekeknek, a szülők a kertben beszélgettek egymással és az idős apácákkal, akik még a házban laktak. „Én nem leszek mindig köztetek, mondta nekünk, nem lesz papotok, barátkozzatok össze, alakítsatok közösséget, és készüljetek fel a hittantanításra is!” - így buzdított minket. Jóska bácsi biztatására a családok kezdtek összebarátkozni, megismerve egymás „hétköznapi életét” is. Később hitoktatás, közösség, sőt általános iskola is indult az együttlétünk gyümölcseként.
Ma, több mint húsz évvel Jóska bácsi halála után a Waigand-közösség ma is élő, több, mint ötven család a tagja. Bár az akkori közösség számos tagja már nincs köztünk, de sok új, fiatal csatlakozott hozzánk, olyanok is, akik nem ismerték az alapító atyát. Az ő éltető szeretete, szelleme és tanítása ma is bennünk él, valahogyan ő ma is köztünk van, vezet minket. Most állandó atya híján vasárnapról-vasárnapra keresünk magunknak miséző papot, szervezzük a Kápolna életét és közösségi eseményeit.
A nagyközösségen belül kisebb csoportok is létrejöttek: kisközösségek, amelyek felnőtt tagjai rendszeresen találkoznak és mély, személyes kapcsolatban vannak egymással. Gyerekeink számára kor szerint regnumi 10-12 fős csoportok működnek, fiatal vezetőkkel. 18 éves kortól a csoportok önállósodnak, addigra általában hosszú távú barátság alakul ki köztük, és egy részük vezetővé válik az újabb csoportokban.
Budapest, 2017. március, Juhász Bálint és Mária