A három legfontosabb tudnivaló rólam
A játékvezető elmondja, hogy viszonylag korlátozott az, amit tudunk egymásról, sőt lehet, hogy ezek a tudások, ismeretek nem is azonosak azzal, amit ki-ki igazán fontosnak tart magáról, magában. Ezért most, hogy jobban megismerjük egymást, mindenki gondolkozzék el, majd mondja el, mi az a három dolog, amit magáról a leginkább fontosnak tart elmondani, mi az a három dolog, amit leginkább jellemzőnek vél. A "fontos dolgok" közlése előtt mindenki újra mondja el a nevét. "Mária vagyok, a híres könyvmoly, akinek valaha büszkesége volt a hajkoronája, és akinek kedvence a krémes." Tehát külső és belső jellemzők is lehetnek, jelen- és múltbeli tulajdonságok is.
Fogadjunk, hogy nem tudod
Mindenki kap egy üres papírt, melyre írjon le magáról egy olyan dolgot, amiről úgy gondolja, hogy senki sem tudja a közösségben. Ezután összehajtjuk a papírdarabokat, beledobjuk egy „kalapba”, jól összekeverjük, majd egyesével felolvassuk őket. A közösség minden tagja összeállít egy listát, hogy szerinte melyik állítás kire illik. A végén ellenőrizzük.
Névsorrendbe rendeződés
A játékvezető utasítást ad, hogy keresztnév szerint Abc-sorrendbe kell rendeződni minél előbb. Jó kommunikációs játék, mert mindenki kérdezgeti a másik nevét (ha még nem ismerik egymást). Esetleg egy vállalkozó végigsorolhatja az emberek nevét (itt kiderül, ha valaki rossz helyre állt). Más szempontok szerint is lehet játszani: pl. születésnap sorrend szerint.
Állandó jelzők
Arra kérjük a csoporttagokat, hogy gondolkozzanak el, mi lehetne az ő állandó jelzőjük. Mi az a tulajdonság, viselkedés vagy ruhadarab, esetleg külső jegy, ami alapján azonosíthatónak vélik magukat. Segítsen a játékvezető, ha a játék nehezen indul. Alapvetően olyan példákat is mondjon az irodalmi példán kívül, ami megmozgatja a résztvevők fantáziáját. Lehet valaki a "nagykendős Böske", a "nevetős Klári" vagy a "kávéfőző Anna". Ennek a játéknak egy változata az, amikor arra biztatjuk a résztvevőket, hogy fogalmazzák meg, hogy miben tartják magukat a legjobbnak, vagy mi az a készségük vagy tudásuk, amire büszkeséggel gondolnak, vagy amiről híresek ismerőseik körében. Konkrét dolgokat érdemes behozni, például lehet valaki a "réteskészítő Ágnes" vagy a "kardigánkötő Rézi'. Ha valaki csakis öniróniával közelíti meg, akkor, kérjük, hogy legalább jelezze, hogy ne maradjunk tévedésben, hivatkozzunk egy pozitív visszajelzéssel Cyranóra.
Ha az egymással való megismerkedés korai szakaszában mondjuk el "állandó jelzőinket", akkor fel lehet használni a nevek gyakorlására is. Ez úgy történik, hogy a szomszédomhoz fordulok, és azt mondom "én Judit vagyok, a legjobb salátakészítő." a szomszédom ezt megismétli és hozzáteszi a magáét: "íme, Judit, a legjobb salátakészítő, én meg Mari vagyok, a legjobb kézimunkázó." (Csak az előttem elhangzó nevet és jelzőt kell megismételni.)
Alliteráló név
A körben ülők elmondják egymás után sorban a keresztnevüket, vagy azt a megszólítási formát, amit megszoktak, szeretnek. Az első kör után, hogy ismételjük a neveket, mindenki hozzátesz egy képzeletbeli foglalkozást, ami a névvel azonos betűvel kezdődik. Ha jól ment, a harmadik körben még egy képzeletbeli települést is hozzátehetünk, szintén olyat, ami a névvel alliterál. Például: Margit vagyok, marokszedő, Makóról jöttem.
Úgy is lehet a bemutatkozást megoldani, hogy a nevének elmondása után mindenki elmond még egy jellemző dolgot saját magáról, olyan megfogalmazásban, ami a nevével alliterál. Például: Judit vagyok, a jókedvű. Ágotának hívnak, aki álmos.
Álom magamról
A csoport minden tagja elmondja, vagy leírja az "álmát", elképzelését az alábbi témák mindegyikével kapcsolatban:
egy dicshimnusz és egy sírfelirat, amit a saját halálakor szeretne hallani, illetve olvasni;
egy cikk, amit szívesen olvasna az újságok címoldalán saját magáról öt-tíz év múlva;
egy átlagos nap leírása, amit szeretne magának az elkövetkező három éves időszakban;
Ahogyan a csoport minden egyes tagja elmondja az álmait saját magáról, lassan-lassan kirajzolódik a többi tagról is egy kép, hogy ki mit tart fontosnak a jövőjével kapcsolatban.
Bemutatkozás szerepcserével
Megegyezünk abban, hogy mindenkinek öt perce van arra, hogy keressen magának valakit, akit nem ismer, és elmenjen vele beszélgetni. Ha letelt az öt perc körbe ülünk és mindenki sorban bemutatkozik, úgy mintha ő lenne az, akivel az előbb beszélgetett, és elmond mindent amit tud "magáról". Lehet úgy is játszani ezt egy egymást ismerő csoportban, hogy "Mi történt velünk legutóbbi találkozásunk óta" a fenti szabályokkal.
Legjobb barátom
Körben ülünk egyik oldalán nyitott körrel, a nyitott részen üres székkel. A játékvezető megkéri a résztvevőket, hogy gondoljanak valakire, akit a legjobb barátjuknak tartanak. Ne családtag legyen. Képzeljék el, hogy ez a barátjuk hogyan látja őket. Az egyik csoporttag az üres szék mögé megy, ráteszi a kezét a támlájára és elképzeli, hogy ő az előbb említett barát, akinek a székben ülő csoporttagot kell bemutatnia. Kezdje így a mondandóját: "Legjobb barátom... (itt a saját neve következik)" - és 2-3 percig beszéljen önmagáról. Ha befejezte, helyére megy, és sorban a többi csoporttag következik.
Mit tudsz a nevedről
Egyenként mindenki megmondja a keresztnevét, a becenevét, hozzátéve azt, hogy mit tud a névről, ki mit tud a névadásának, keresztelésének történetéről. Volt-e valami a családi legendáriumban, ami az ő nevével kapcsolatos történet, vagy valami babona, ami miatt pont ezt a nevet adták. Arról is lehet szót ejteni, hogy ki mennyire "elégedett" a nevével, mennyire szereti azt, vagy milyen, nem a keresztnevéhez kapcsolódó megszólításokkal találkozott az élete folyamán, ezek közül mi volt "kedves" a fülének, s mi volt az, amit nem szeretett. A ragadványnevek is szóba kerülhetnek.
Ezt a játékot olyan csoportokba szerencsés behozni, ahol lehet, hogy ismerik egymást, tudják egymás nevét, de felületesen.
Névjáték labdával
A játékvezető indítja el a labdát, méghozzá úgy, hogy felhívja a nevek ismétlésének, megtanulásának fontosságára a figyelmet. Annak a nevét mondja, akinek dobni fogja a labdát, de a labda eldobása előtt felveszi a szemkontaktust, ezzel mindjárt felhívhatja a figyelmet arra, hogy dobás előtt a szemkontaktus felvételével és a név kimondásával hozzuk "készenlétbe" a labdát kapó csoporttársat. Több kört is lehet játszani, ha jól megy, de ekkor már lehet gyorsítani is a dobálás ütemét.
Megérkezés
Mindenki mond egy képet: „Úgy érzem magam, mint...” (mint egy toll pihe, ami beszállingózik ide és lassan érkezik a földre...), ezzel kifejezve hogylétünket.
Gyufa
A csoport tagjai egyesével meggyújtanak egy gyufát. Mindenki addig beszél magáról még ég a gyufája.
Képek
A játékvezető képeslapokat, kivágott fotókat, vagy különböző ábrákat tesz középre és megkéri a csoport tagjait, hogy válasszanak belőlük és választásukat indokolják meg. Miért azt a képet választották, mi szólította meg őket. Sorban mindenki bemutatja a képet és elmondja, hogy miért húzta azt.
Ajándékozás (Kedvenc tárgy-kavalkád)
Nagy kosárban tárgyakat teszünk ki, minél több hasznos mindennapi tárgyat, pl zoknit, szemüveget, poharat, ceruzát stb. Minden résztvevő választ egy tárgyat, majd összevissza mászkálva a teremben odalép egy társához és átadja: ,,Ez a kedvenc bögrém.” A társ továbbadja ezzel a szöveggel: ,,Ez Lili kedvenc bögréje.” Legalább 5-6-szor cseréljünk tárgyat! Ezután álljunk újra körbe, és próbáljuk megállapítani, kinél kinek a tárgya van!