A Háló több hónapja egy kincsekkel teli utazásra hívott bennünket.
Az utazással együtt 4 napot töltöttünk el együtt, amelynek első állomása augusztus 20.-án reggel a munkácsi Szent Márton templom ünnepi szentmiséje volt. A mise végén elénekelt himnusz és Majnek Antal püspökkel való találkozás felemelő kezdésnek bizonyult.
"Az élet Nyugatra megy" kezdte a beszélgetést püspök atya. A behívásoktól való félelem miatt most különösen sokan hagyják el az országot. De találtak törvényi lehetőséget az alternatív, fegyver nélküli, hátországbeli katonai szolgálatra, ezt az információt terjeszteni fogják. Két embernek ezt már sikerült végigjárnia. A magyarság fogyásáról ezt mondta "Vétek nem megszülni a következőt". Ő maga ezt úgy is támogatja, hogy két éve személyesen megy el megkeresztelni a család negyedik és további gyermekeit. Eddig 49 ilyen keresztelése volt.
Munkács nevezetességei után Verecke következett. Az emlékmű felépítésének körülményei, az ezért hozott áldozatok, a többszöri rongálások, az emlékmű szerkezete és monumentalitása és az ottani imánk a magyarság elpusztíthatatlanságának érzésével és üzenetével erősített meg bennünket. Útban haza Balazsérra még a Latorca völgyében láttuk az Árpád-vonal egyik bunkerét és megálltunk Szolyván a sztálini terror áldozataira emlékezni. Minden 18 és 50 év közötti férfit itt gyűjtöttek össze, és mindössze egyharmaduk ért haza.
Zrinyi Ilonát és a fiatal II.Rákóczi Ferencet ábrázoló szobor a munkácsi várban (Matl Péter alkotása)
Honfoglalási emlékmű a Vereckei-szorosnál (Matl Péter alkotása)
21.-én pénteken a Fekete és Fehér-Tisza összefolyásáig mentünk fel a hegyek közé. Útközben láttuk Beregszász-Végardón Perényi Zsigmondnak az 1848/49-es országgyűlés Felső Háza 49 októberében kivégzett másodelnökének pusztuló félben levő szülőházát. Nagyszőlősön a templom, a szépen felújított ferences kolostor, a Perényi kastély voltak az állomásaink. Técsőn a református templomot László Károly református lelkész és iskola igazgatóhelyettes mutatta meg. Elmondta, hogy bár mindent megtesznek a diákokért, náluk ingyenes a tanulás, a magyar állam támogatását is élvezik, mégis az elmúlt két évben akkora volt elvándorlás, mint az azt megelőző húsz évben. Rahón a Nepomuki Szt. János templomban a helyi közösségek képviselőjével beszélgettünk.
22.-én szombaton ungvári belvárosi sétánk a két napja megcsonkított Petőfi-szobornál kezdődött. Idegenvezetőnk szerint ezt biztosan nem helybéli csinálta, "Kárpátalja mindig is toleráns volt" - mondta. A rendőrségi vizsgálat őt igazolta. Megnéztük a Szent György templomot és a görög katolikus székesegyházat. Jártunk a szintén épen maradt ungvári, egykori Bercsényi várban és a Vármúzeumban, és sétáltunk a vár melletti Néprajzi múzeumban.
Idegenvezetőnk így búcsúzott el - "Kárpátalja nélkül nem lehet a magyar reneszánszt megérteni".
A nagyszőlősi templom előtt
A técsői református templomban a felújítás során talált, egy faoszlopban elrejtett Rákóczi-szabadságharc korabeli zászló
A Fekete és Fehér-Tisza összefolyása Rahónál
Utazásunk utolsó városa Beregszász volt. Jártunk a Mindenszentek templomban, a református templomban és a II. Rákóczi Ferenc főiskola épületében. Este a balazséri "támaszpontunkon" szalonna és saslik sütéssel egybekötött beszélgetés adott alkalmat arra, hogy hivatalosan átadjuk a Háló által Kárpátaljának gyűjtött 425 ezer forintot. A kárpátaljai Háló részéről Gorondi Attila vezetőségi tag volt az átvevő. Attila elmondta, hogy a pénzt 30-40 család közt szándékoznak szétosztani, és az elosztásról írásos beszámolót küldenek.
23.-án vasárnap reggel Makkosjánosiban görög katolikus szent liturgiával búcsúztunk Kárpátaljától.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, az idegenvezetőinknek, az adományozóknak, a szállásadóinknak és a kárpátaljai hálósoknak, különösen Dancs Gyurinak, aki fáradtságot és saját idejét nem kímélve támogatta ezt a túrát. Utazásunk során sokszor és sokan csatlakoztak hozzánk a helyiek közül, elsősorban kárpátaljai hálósok, hosszabb-rövidebb időre, hogy együtt lehessünk. Részükről utunkat sok apró figyelmesség kísérte, frissen szedett fekete szeder, avagy szombat éjfél előtt fél órával történő látogatás, csak hogy kicsit találkozhasson velünk. Mindenhol nyugalmat tapasztaltunk, aki teheti, bátran menjen Kárpátaljára!
Margitfalvy György
