November 13-a és 15-e között került sor a VIII. Délvidéki Háló Találkozóra, melynek színhelye a muzslyai Emmausz fiúkollégium volt.

A Kárpát-medencei magyar katolikus közösségek közötti kapcsolatokat építő Háló mozgalom délvidéki szervezőjeként ez alkalommal is Halmai Tibor jeleskedett, akinek fáradságot nem ismerő munkáját folyamatosan segítette felesége, Ágnes és Meleghy Nándor.
Az idei találkozó címe, mottója: …sok mindent tudunk, de legfőképpen azt, hogy összetartozunk! Az előre közzétett program elárulta, hogy hitben, közösségi tudatban, tudásban, érzelmekben sokkal gazdagabban fogunk búcsút venni egymástól, mint mikor útra keltünk, hogy kezet foghassunk újdonsült ismerősünkkel, megölelhessük régen látott, távolabbról érkezett barátainkat, mindannyiójukat, kik testvéreink a hitben, testvéreink az emberségben. Érkezésünk örömét beárnyékolta, hogy sokan a H1N1 influenzától félve otthon maradtak. Ennek ellenére sikeresnek valljuk a Találkozót, melyre 28 településről 65 résztvevő érkezett, közülük 20-an az ifjúsági korosztályból. Tibi szavait idézem: - Nagyon örülök, hogy az influenzával való riogatás ellenére ennyi elszánt, összetartozásra vágyó testvérünk jött el a VIII. délvidéki Háló találkozóra nemcsak a Vajdaságból, de az Anyaországból is. Hálós barátaink érkeztek Szegedről, Algyőről és Budapestről. A testvérek találkozásának tiszta öröme és ereje gyorsan szertefoszlatta az esetleges rejtett influenzás félelmeket.
A nyitó szentmisét Szauer Miklós adai plébános mutatta be, Mellár József csókai, Vreckó Ferenc gunarasi plébánossal és Halmai János nagybecskereki káplánnal együtt.
Gyuris László nagybecskereki plébános atya vezette a bűnbánati liturgiát. Gyóntató atyák voltak: Vreckó Ferenc, Mellár József, Halmai János, Jelen Janez, Stanko Tratnjek és Gyuris László. A gyarapodó meggyújtott mécsesek fényénél fel- elcsendült az ének. Az apró lángok bevilágították lelkünket, szívünket.
Szombaton délelőtt találkoztunk Kondé Lajos kanonokkal, a Szegedi Magyarok Nagyasszonya Plébánia (Dóm) plébánosával, akinek Összetartozás a hitben című előadását hallgathattuk végig. Bevezetőjében Lajos atya beszélt hálós tapasztalatairól, hogy sok barátságot kötött a Háló találkozóin, és ha a mi együttlétünknek csak az a hozadéka, hogy a szándékunk közös, együtt tudnunk gondolkozni, s eggyel több barátunk lesz, máris érdemes volt eljönnünk. Emlékeztetett bennünket, hogy a mi igazi kincsünk nem időfüggő. Ami ma értékünk, az volt 2000 éve is. Vissza kell mennünk a forráshoz, Isten szeretetéhez, és Jézussal való találkozás olyan öröm, ami teljesen betölti az életünket. Előadásának végén zárójelbe téve említette a nyolcadik szentséget, a találkozásét. Mert a hit nem magánügy. Közösségben kell megélni. A közös hit pedig közösséget teremt. Az ember közösségbe vágyik. Beszélt arról is, hogy felelősek vagyunk egymásért. Kincsünk, amit Jézustól tanultunk, hogy felebarátunkra is gondoljunk. A találkozó összetartó erő, kincs, amit mindig mindenkivel meg tudunk osztani, mert mi keresztények nagyon-nagyon gazdagok vagyunk. Legnagyobb kincsünk Jézus Krisztus.
A délutáni előadást Összetartozás nemzetben címmel Dr. Zakar Péter, történész, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke tartotta, aki kihangsúlyozta, hogy nem a népszerűsítő stílust választotta, hanem tudományos szempontból közelítette meg a témát. Mivel nekünk, itt élőknek, szinte soha sincs alkalmunk ilyen előadást végighallgatni, külön köszönettel tartozunk neki. A történelmi előadásából nem maradt ki a valóságnak az a fájó tényezője sem, hogy sokan elmulasztják felnöveszteni adott szintre a nemzethez való tartozás érzését, mely megreked még az általános iskolai szinten, amikor pl. Petőfi Nemzeti dal c. versét tanulják elemistaként. A hungarikumokról is beszélt dr. Zakar. Helyre kell állítani a magyarnak, mint védjegynek a minőségét. Ez nem a politikai hovatartozás függvénye, hanem a minőséggel és a hagyományokkal kell összekötni. Előadását Kodály idézettel zárta: „Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája között nem ide-oda hánykódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.” Majd hozzáfűzte: Feladatunk van! Együtt sikerülni fog!
A délelőtti és délutáni előadást is csoportmunka követte. Amikor nemcsak a hallottakat értelmezik a hálósok, hanem ismerkednek, nyújtják a testvéri jobbjukat, és nemcsak bogozzák a hálót, hanem szövik a barátságokat is. Nehéz lenne értékelni, a találkozónak melyik része a fontosabb. De saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy az esetleges különbözőségek felmerülése ellenére a valódi közösséget itt élhetjük meg, egymást végighallgatva, esetleg még félbe is szakítva. Megosztva gondolatot, kételyt, örömöt… és az egymásra figyelésnek e folyamatában észrevétlenül az összetartozás elszakíthatatlan láncszemévé kovácsolódunk.
A finom vacsorát Vreckó atya óvintézkedése előzött meg. Egy flakonban H1N1 influenza elleni itallal kínált meg bennünket. Én a birs nedűjére gyanakodtam, de a reakciókból ítélve „tévedtem”. A gyógyszer viszont használt. Betegünk nem lett.
Az este egyik fénypontja Schön György énekes, zenés föllépése volt. Nekünk nagybecskerekieknek Gyurka (pesti barátainak Gyuri) valódi kapocs emberek és események között. Az elsők közé tartozik, aki légiesítette a határt. Aki nem ismer lehetetlent… de erről majd máskor. Gyurka nemcsak énekelt és gitározott, de a közönséget is bevonta a műsorba. Mindenki része lett, boldog résztvevője az estnek. Még arra is gondja volt, hogy megemlékezzünk Radnóti Miklós születésének 100. évfordulójáról. Egyik kedvenc versemet, a Nem tudhatom címűt szerény személyem tolmácsolhatta. Utána következett a táncház. A Torontál muzsikált és a hálósok Tibivel, Ágival együtt fáradtságot nem ismerve ropták a csárdást. A vigasság az éjszakába nyúlt.
Vasárnap a püspöki szentmisére buszokkal a nagybecskerki székesegyházba szállították a vendégeket. Előzetesen megtekintették a gimnázium (volt piarista) templomot, ahol dióhéjban ismertettem, amit szeretett városunkról vázlatosan tudni kellene.
A Háló záró szentmiséjét Dr. Német László SVD, a Nagybecskereki Egyházmegye püspöke celebrálta. Szentbeszédében elismerően szólt a Hálóról, mint keresztény mozgalomról, intézményről, melynek nemes faladata összetartani bennünket embereket, magyarokat, keresztényeket. A Háló a jövőt formálja, az igazságot hirdeti, hogy összetartozzunk Isten előtt.
Búcsúzóul jó munkát kívánt, és hogy erősödjön a szeretet.
A mise végeztével a résztvevők méltatták az eltelt napok eseményeit. Ennyi mosolygó örömteli arcot és elismerő véleményt ritkán hallhattunk. A felszólalók között volt budapesti vendégünk Szanyi Miklós, aki a Svábhegyi Református Egyházközség tagja. Miklós gondolataival egy újabb távlatot nyitott. „A Háló által képviselt szemlélet, mind a keresztyén gyökerek, mint az össznemzeti gondolkodás, más felekezetek híveit is mozgósítani tudja. Az összetartozás élményére a református és evangélikus testvérek is szomjaznak. A történelmi egyházak különállása egyáltalán nem kell, hogy a Háló rendezvényeitől a protestáns híveket távol tartsa. A rendezvények nagyobb rész eleve ökumenikus jellegű. Az áhítatokon, közös imádságokon való részvétel minden hívő ember számára a lelki feltöltődés forrása. Ilyen alkalmakra a történelmi egyházak közötti együttműködés keretében, az ökumené erősítése végett máskor is rendszeresen sor kerül. A magyarok lakta települések többségében a római katolikus plébánia mellett van református vagy evangélikus parókia és templom is, ahová a szent mise időpontjában a protestáns hívek is elmehetnek istentiszteletre.
A protestáns magyarok részvétele a Háló rendezvényein sajnos még nagyon gyér. Arról nem tudni, hogy a két protestáns felekezet köreiben a Hálóhoz hasonló jellegű, a vallási és a nemzeti összetartozást egyaránt támogató és erősítő szervezet működne. Testvérgyülekezeti kapcsolatok, közös, nagyobb szabású, egyedi rendezvények természetesen vannak. De bizonyosan nincsen olyan, a hívek közötti személyes kapcsolatok fejlesztésén alapuló szerveződés, mint amilyen a Háló. Ez is indokolja, hogy miért érdemes a református, evangélikus híveknek is bekapcsolódniuk a Háló munkájába.”
Hiába szeretném, összegezni a sokrétű történést teljes mértékben, mert lehetetlen. Végezetül annyit engedjetek meg, hogy az önfeláldozó, évek óta minden munkát vállaló Halmai házaspárnak, Áginak és Tibinek minden résztvevő nevében köszönetet mondjak, és kérem rájuk Isten áldását. És sajnáljuk, sajnálom, hogy a hálósok közül többen nem jöttek el. Azoknak pedig, akikkel együtt lehettem, üzenem: máris hiányoztok, de nagyon!

Marcsók Vilma

Néhány kép a találkozóról (Szanyi Miklós): http://picasaweb.google.com/magyaros17/HaloTalalkozoMuzslyan#
Előadások (letölthetők, meghallgathatók):
http://www.halo.hu/media/hangtar/091114_Muzslya_Konde_Lajos_Osszetartozas_hitben.mp3
http://www.halo.hu/media/hangtar/091114_Muzslya_Zakar_Peter_Osszetartozas_nemzetben.mp3
A Mária Rádió élő közvetítése a délutáni előadásról (dr. Zakar Péter: Összetartozás nemzetben): http://www.ustream.tv/recorded/2594393
Német László püspök előzetes interjúja a Vatikáni Rádióban a Hálóról: http://www.katolikusradio.hu/play.php?mev=2009&mho=11&mnap=13&mora=12&mperc=19