Képek a csókai találkozóról >>

Zsúfolt, fárasztó és végigdolgozott négy nap után úgy döntöttem, hogy a pénteki napon ki sem dugom az orrom otthonról. Pici takarítás, főzés, de leginkább olvasás szerepelt a terveimben, ám 11 óra körül megszólalt a telefon és a sors ? Schön Gyuri hangján ? azt kérdezte tőlem: nincs kedved eljönni a csókai találkozóra? Abban a másodpercben elvesztette minden vonzerejét a csöndes otthoni magány. Fölvillantak előttem az ismert délvidéki arcok és éreztem szívemben a találkozások örömét. Ezzel az érzéssel és várakozással indultam útra harmadmagammal Csókára.

József atya és Valika késői érkezésünk ellenére igazi hálós szeretettel és bőséges, finom vacsorával fogadott. A hittanteremben a lelkes szervezők még írták a névcédulákat. Soha el nem halványuló öröm köszönteni a régi ismerősöket.
Az éjszaka elsuhan fölöttünk, egyharmad beszélgetés, kétharmad jóízű, pihentető alvás. Szombat reggel regisztráció és a gyülekezők izgalma. Részemről mindig egy kis szorongás is: hogy találom föl magam, mit fogok én itt csinálni?
Itt is, most is megtörténik a csoda. Csak az első szót nehéz kimondani és idegen emberekből pillanatok alatt testvér lesz, megtörténik a TALÁLKOZÁS. Ki tudja hányadszor, újból hálásan fejet hajtok a Teremtő szeretete és bölcsessége előtt, aki KÖZÖSSÉGRE teremtett minket.
Fél tízkor a templomban kezdődik a program. Kiss Tóth Erika bevezetője és Mellár József atya köszöntő szavai után meghallgattunk egy Reményik Sándor verset. Lángot kaptunk mindnyájan őrzésre és továbbadásra. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Schön Gyuri rövid bevezetője is. Egymásnak mondott szavaink bántani is tudnak, de a megbántottságunk ne feledtesse el velünk közös álmunkat, ügyünket ? vigyázzunk a lángra.
Nem maradhatott el a hálós találkozások hagyományos bemutatkozása sem, ki honnan jött? Sokszínűségünk gazdagít minket.
Előadónak dr. Thorday Attilát a szegedi Hittudományi Főiskola tanárát hívták meg a szervezők.
Előadásának témája a megbotránkozás. Gondolatait Jézus szavai nyomán ? ?boldogok, akik nem botránkoznak meg énbennem" ? bontotta ki. A gondolatok gazdagságából nehéz kiragadni a lényeget, hiszen minden fontos volt. Mégis továbbgondolásra egy-két lejegyzett mondat, ami nekem különösen fontos volt:

• boldog vagyok, ha nem botránkozom meg Jézus szavain, hanem hiszek
• azért botránkozom meg (botránkoztak meg a názáretiek, farizeusok, tanítványok) mert nem az általam elképzelt Istent, hanem Isteni igazi mivoltát mutatja fel Jézus
• hittel fogadjam el, hogy gyöngén, szelíden, kiszolgáltatva is Jézusban győz az Isten
• a magnak meg kell halnia, hogy termést hozzon; az Isten működik, nem nekem kell kiharcolni, kiesdekelni az eredményt
• munkatárs vagyok és magvető, de az eredmény Isten kezében van
• ha a ?hit meghökkentő logikájával" és a szeretet logikájával botránkoztatok, akkor boldog vagyok, ha emberi utakkal és eszközökkel, akkor ?jaj nekem "

Ilyen szempontból nem gondoltam még végig az istenképemet, kapcsolatomat Istennel. A továbbgondolkozást segítette a kiscsoportos beszélgetéshez kapott kérdés is: Mely jézusi szavak és tettek ?meghökkentők" számomra, amiket szívem mélyén mégis szeretnék elfogadni? És az Egyház tanításában melyek ezek a hittételek?
Mit mondhatok a kiscsoportomról? Számomra mindig a találkozók egyik csúcspontja. Lehetőség a mélyebb ismerkedésre és mindig fájdalmasan kevés rá az idő. Most sem volt másként.
A jóízű és bőséges ebéd után tág tere volt a templomkertben a kötetlen beszélgetéseknek, szentgyónásnak. Népes csoport fogta közre dr. Thorday Attilát is, aki együttgondolkodásra hívta a résztvevőket. A konkrét és személyes kérdésfeltevéseken át végül eljutottunk a végső nagy kérdéshez: ?mi végre vagyunk a világon"?
Közben nagyszívű és fáradhatatlan vendéglátóink ki tudja hányadszor töltötték fel a pogácsás és süteményes tálakat, halk tündérléptekkel és kezekkel.
Az idő múltával elérkeztünk a találkozó másik csúcspontjához ? a hálaadó szentmiséhez. Aki ismeri a szívek titkát biztosan örömmel volt együtt velünk és meghallgatta kéréseinket, köszönetünket.
Az áldás után kaptunk a háziaktól még egy nagy és kedves ajándékot: a Móra Ferenc Művelődési Egyesület gyönyörű műsorát. Felsorolom az előadók nevét és a műsort, mert amit a tehetség, tudás és szeretet ajándékozni tud, azt mi mind megkaptuk.

• Tápai Tibor Wass Albert Szeretném c. versét szavalta
• a Pilike Leánykórus dél-alföldi dalokat adott elő
• a Csalogány asszonykórus Summás énekeket énekelt
• Dupák Fanni Reményik Sándor Csendes csodák c. versét szavalta
• Szabó Regina és Basa Eszter Mécs László A királyfi három bánata c. versét adta elő
• a csókai plébániatemplom Pro Musica Sacra vegyeskara pedig egy rövid hangversennyel köszöntötte a sorrendben hatodik csókai Háló találkozó résztvevőit.