A helyszín, nem a megszokott muzslyai Emmausz kollégium, hanem a tóthfalusi lelkigyakorlatos ház és iskolaközpont volt. A péntek esti vendégfogadás után, Ft. Utasi Jenő atya a találkozó házigazdája bemutatta a falu történelmét, majd a bűnbánati liturgia kezdődött, Ft. Nagy József atya elmélkedéseivel.

Mondhatnám, hogy a pénteki nap a szokásos módon kezdődött el... de nem így volt, legalábbis a számomra nem. Nekem ez a találkozó rendhagyó volt. A templomban, az ismerős arcok között, a sok-sok gyertyaláng hívogatóan biztatott, hogy engedjem munkálkodni lelkemben a szentlelket. Az Ébredés együttes szolgáltatta a zenei aláfestést, és olyan jó volt ott lenni. Valaki találóan azt nyilatkozta, hogy a találkozó élménybeszámolói sosem tudnak hitelesek lenni, mert azt nem lehet elmesélni, hanem át kell élni. Az estét görög katolikus rítusú szentmise zárta, melyet Szentesi Csaba görög katolikus tábori lelkész mutatott be. Szerény, szívhez szóló szentbeszéde és személyes tapasztalatai mélyen szívünkbe vésődtek.

A szombati napon Schön György beszámolt a Háló működéséről, és céljairól. Ezt követte Szentesi Csaba atya előadása, amit nagy figyelemmel hallgattunk. A kiscsoportban mindenki megoszthatta gondolatait az előadásban elhangzottakról. Ebéd közben az Agape kiadó bemutatkozására is sor került. Délután a résztvevők három program közül választhattak. A Kék Kereszt tagjai, az alkohol rabságából Isten segítségével szabadultak megrázó tanúságtevő bemutatkozására került sor. Az ifiknek és az érdeklődőknek alkalmuk volt íjászkodni is, amit Jablonszki Sanyi lelkes odaadással vezetett. A harmadik programlehetőség kötetlen beszélgetés volt az ifjúság hatékonyabb megszólításáról és bekapcsolásáról a Háló délvidéki rendezvényeibe.

Ezt követte Szentesi Andrea debreceni pszihológus előadása, melyben elénk tárta a keresztény pszihológus nehéz és felelősségteljes munkáját. Az esti kultúrműsor fénypontja, a Temesvajkóci Betlehemesek előadása volt. A tízszemélyes csapat, hűen bemutatta a régi hagyományokat, amire nagy szükség van, hiszen a ma embere engedve a kor szellemének, hajlamos arra, hogy elfeledje ősei múltját és szokásait. A szombat esti táncház sem maradt el. Mindenki addig ropta a táncot, amíg Micsik Béla tekerője bírta szusszal.

A vasárnap délelőttöt, ünnepi szentmise zárta msgr. Huzsvár László püspök atya koncelebrálta a jelenlevő atyákkal együtt.

Hogy mit viszünk haza erről a találkozóról? Feltöltődött lelkünket, amely készen áll arra, hogy az előttünk álló adventi időszakban továbbadjuk szeretetünket és azt az örömhírt, hogy Krisztus követése számunkra az Élet, mert maga Isten jön személyesen az életünkbe, így annak, akinek legalább mustármagnyi hite van, semmi sem lehetetlen.