Július 16-án, szombaton a törökbecsei plébániatemplom előtt 8 órakor gyülekezett az a 32 elszánt, vállalkozó szellemű hálós, aki magára vállalta a 8,5 kilométeres zarándoklat megpróbáltatásait a nyári kánikula ellenére is. Az idei pusztatemplomi Háló találkozó az aracsi pusztatemplomnál rendhagyó módon gyalogos zarándoklattal kezdődött.

Képek a zarándoklatról >>

A szervezők meglepetést tartogattak számunkra. Útközben betértünk egy gyümölcsösbe, ahol őszibarackkal enyhítették szomjunkat, majd megtekintettük a Sóskopó nevet viselő természetvédelmi övezetet, ahol még a föld is szemmel láthatóan sós és ennek ellenére számos fajta ritka madár, állat és növényfaj választja magának élettérként. Hogy az utat lerövidítsük, átvágtunk árkon, bokron és néhány tarlón is, így délre megérkeztünk célunkhoz, a romtemplomhoz. Hogy a zarándoklat még hatásosabb legyen a szentmise liturgikus kellékeit is a hátunkon hordozva juttattuk a templomhoz.

Ott már az üstben rotyogott a finom babpakrikás. Rövid pihenés után jóízűen ettünk belőle és a sok finom süteményből, amit a szervezők nagy szeretettel készítettek. Micsik Béla a találkozó főszervezője beszélt, majd Mr. Horváth László bácsföldvári plébános atya tartott előadást ?Az én igám könnyű? címmel. Megszívleltük szavait és eltökéltük, hogy ezután minden megpróbáltatás alkalmával Istent hívjuk segítségül. Az előadáson és az azt követő szentmisén, valamint a pusztatemplom történelmét ismertető rövid előadáson, amelyet Vajda János az Aracs Hagyományápoló Társaság elnöke tartott, már több mint 45-en vettünk részt. Megérkeztek azok a barátaink is, akiket a szervezők traktoros pótkocsival szállítottak a helyszínre mivel nem tudták vállalni a hosszú gyaloglás nehézségeit. A környékből a találkozóra ?gurultak? a bringás és motoros hálós barátaink is.

Ezen a helyen bemutatott szentmise mindig nagy élmény számomra. A körülöttünk lévő gyönyörű természet, a romos falak, a csicsergő madarak a köröttünk döngicsélő méhek mind-mind Istent dicsőítik, és könyörgéseink szabadon szárnyalnak a felettünk ragyogó kék ég felé.

Megtapasztaltuk, hogy a terheink valóban könnyűnek tűnnek, ha megosztjuk azokat Istennel és barátainkkal.