Második alkalommal tettem be a lábam a Vajdaságba, és amint átértünk a határon Schön Gyurival, már éreztem valami különös érzést, amiről csak a találkozó zárásakor derült ki, mi is az.

P. M. képei >>
S. N. képei >>

Nevezetesen a csókai találkozón számomra lassabban telt-múlt az idő, viszont Adán, mintha Csúzdi Istvánék kicsit felgyorsították volna az idő múlását. Többet beszélgettem, többet ismerkedtem, biztos azért, mert már nem voltam megilletődve a délvidéki közegtől.
Péntek este egyik közösségi portálon mondta egyik barátom, hogy két ifjúsági csoport lesz, s én vezethetem az egyiket. Nagy megtiszteltetés lett volna, de végül is nem így lett.
A találkozót Csúzdi István és Somoskövi Hermina nyitotta meg helyi hálós oldalról, másfelől a helyi alpolgármester tette tiszteletét nálunk és mondta el nyitó gondolatait. A meleg adai szavak után beszélt kicsit Schön Gyuri, majd jött a találkozó előadója: Szászi Balázs (szegedi családterapeuta, lelkipásztori asszisztens). Kicsit érdekes megközelítésből beszélt a témáról. A téma: Ilyen a szégyen, ha nem szégyellnénk megmutatni! Ezt Balázs közel sem úgy mutatta be, mint azt én és még véleményem szerint sokan vártuk volna, de megismertük milyen az, amikor nem hálós eszmeiséggel kerül valami a terítékre. Furcsa volt, de jó is azért.
Nagy meglepetésre nem a kiscsoportos beszélgetések következtek, hanem kisebb szünetet követően egy házaspár mutatta be a Házas Hétvége Közösséget. Megismerhettük, hogyan működik ez a közösség, hogyan lehet csatlakozni, és még sok egyéb információt róluk.
Dél közeledett, szentmisével folytattuk a találkozót. Szentmise után ebédeltünk egy jót.
Mikor már mindenki jól lakott, akkor következtek találkozó lényegét alkotó kiscsoportos beszélgetések. Ahogy a beszámolóm elején írtam mégsem lehettem csoportvezető, mivel nem voltunk mégsem olyan sokan, így az ifi csoport vezetésével a találkozó előadóját bízták meg. Észlelhető volt, hogy félénk volt a társaság, ami természetes is, mert nem szokványos, hogy az előadó vezessen egy csoportot, ráadásul pont az ifjúságit. 70-75 perc valakinek soknak tűnhetett, valakinek kevés, lényeg az, hogy apróbb változás miatt előbb végeztünk picivel.
Amikor mindenki végzett a beszélgetésekkel, akkor lehetett kérdezni a találkozó részvevőinek a mai előadótól, vagy épp hozzá lehetett szólni a délelőtti órákban elhangzottakhoz. Sajnos némely közösségeknek el kellett menniük korábban, így nem mindenki láthatta a kötött programok után azt a kultúrprogramot, amit nagyon aranyos gyermekek mutattak be nekünk. Volt moldvai ének, Galga-menti tánc többek között, amelyek óriási sikert arattak a találkozó részvevői körében. (Készítettem róluk videó felvételt fényképezővel, amint tehetem, nagyon szívesen megosztom Veletek a fájlmegosztó oldalak egyikén.) A kultúrprogramot követték a zárógondolatok, az Ároni áldás, majd az egymástól való elköszönések.
Köszönök mindent a helyieknek, Isten sokszorosan fizesse vissza nekik azt a sok kegyelmet és szeretetet amit kaptunk tőlük!

Somodi Nándor