Harmat Katalin írása

Egy élményekkel teli hétvége

Március 23. és 25. között részt vettem Muzslyán a Háló keretein belül szervezett közösségvezetői műhelymunkán. Halmai Tibortól, a Háló délvidéki vezetőjétől kaptam a meghívást, aminek nagyon örültem.
A hétvége központi gondolata a Szentatya elképzelésére alapult, miszerint az egyház személyes arcát a kisközösségek alkotják, ennél fogva a kisközösségek nagyon fontos elemei az egyház életének. Nagyon egyetértek ezzel a gondolattal, az egyház kisközösségek nélkül valóban személytelen. A kisközösség az, ahol ismernek, személyesen megszólítanak, amelyen keresztül szeret az egyház, és én is szerethetem az egyházat, egy szóval: ami megtart.
Nagyon sokat tanultam ezen a hétvégén a kisközösségekről. Hallhattam különböző falvakból, városokból érkező közösségvezetők, tagok és keresők élményeit, tapasztalatait, meglátásait, örömeit és küzdelmét, nehézségeit egyaránt. Ez a tapasztalatcsere megerősítette bennem azt, amiben már eddig is hittem: nagy szükség van a kisközösségekre az egyházban.
Különböző témákkal foglalkoztunk, és interaktívan, saját élményeken keresztül tanultunk. Szóba került, milyen a jó közösségvezető, milyen szerepek vannak a közösségen belül, milyen a jó csoportfoglalkozás. Rengeteg ötletet és gyakorlati jó tanácsot kaptunk, hogy hazatérve felfrissítsük a közösségi életünket, új lendülettel kapcsolódjunk be a csoport életébe.
Önmagamról is sokat megtanultam, és értékes visszajelzéseket kaptam a résztvevőktől.
Volt egy olyan feladat, amikor cédulákra írt közösségi feladatokkal ajándékoztuk meg egymást. Különleges élmény volt látni, milyennek látnak engem a többiek, és milyen szerepeket bíznának rám egy közösségben. A különböző feladatok és imák, kérdések magként hullottak a lelkembe a programok során.
Lelki mélységeket is érintettünk. Különösen vasárnap, amikor csoportokra oszlottunk, és igazi kisközösségi összejöveteleket tartottunk. A mi csapatunkban az aznapi evangéliumot dolgoztuk fel. ?Látni akarjuk az Urat!? - kérték a görögök Fülöptől. Mi elgondolkodtunk rajta, milyen számunkra a Megváltó, majd bemutattuk egymásnak Jézust. Igazán őszinte és bizalmas légkör volt a csoportban, így meg tudtunk nyílni egymás előtt. Nagyon sok mindent előhozott bennem ez a beszélgetés, amin tovább gondolkodhatom. A közösséggel kapcsolatban is, de az életem sok más területével kapcsolatban is.
A Budapestről érkezett trénerek, akik vezették a hétvégét, igazán profi munkát végeztek. Nagyon jól együttműködtek, egymás között beosztották a feladatokat, jól megszerveztek mindent, de az igényeinkre is odafigyeltek. Mindenkit személyesen megszólítottak, a nevünket pedig hamar megtanulták. Egyszóval igazán jó példát mutattak vezetésből és szolgálatból egyaránt. Ezek mind olyan apróságnak tűnő mozzanatok voltak ugyanis, amelyek nagyban hozzájárultak a program sikeréhez, és hogy mindannyian elégedetten és feltöltekezve jöttünk haza.
A hétvége egyik legjobb élményét számomra a személyes találkozások adták. Hasonló gondolkodású, nagyon klassz fiatalokkal lehettem együtt jó hangulatban. Sokat beszélgettünk. Ez volt számomra a legnagyobb ajándék.

Harmat Katalin

Sztefanovity Bea írása

A családias légkör megerősíti a kisközösségeket

Örülök annak, hogy ezen a tréningen alkalmam volt megismerni a Szabadkai és a Nagybecskereki Egyházmegye területén működő néhány kisközösség vezetőjét és képviselőjét. Tapasztalataik megosztása nagy hatással volt rám. Kedvet, ötleteket, biztatást kaptam tőlük. A tréning vezetőinek köszönhetően vidám hangulatban teltek a műhelymunkák, ahol tanultunk, imádkoztunk és közösségfejlesztő játékokat játszottunk.
Szükségét érzem annak hogy, rendszeresen legyenek kisközösség-vezetői képzések, mert egy ilyen családias légkör véleményem szerint megerősíti a délvidéki kisközösségeket.

Sztefánovity Bea