Palkovics Marika képei >>

Megpróbáltatások az életben - a Szluha házaspár előadása >>

Szluha Gyula versei , írásai: http://szluha.bajabaratok.hu/

Kézen fogott bennünket az Úr - Marcsók Vilma írása

Az adai Háló találkozót Szent Mihály havának utolsó szombatján, 29.-én tartották meg Csúzdi István, Somoskövi Hermina, Lengyel Mónika és Tímea szervezésében. A házigazdák köszöntője, ismertetője után a Budapesten élő nagybecskereki Schön György többek között azt is mondta, hogy évente 60-70 hálós rendezvény van a Kárpát-medence minden szegletében, melyeken egymás lelkének erősítésére, egységre és egyetemességre törekszenek. >>

Tudni kell, hogy bárki bekapcsolódhat a Hálóba, amely nyitott, és mindig, mindenhol kapcsolati tőkét is teremt. Az adai találkozóra 82-en jöttek Délvidék 11 helységből, és Budapestről. Előadónk, dr. Szluha Gyula és neje Anna Bajáról érkezett. Megpróbáltatások az ember életében - ez volt a találkozó témája, mely egyszerre időszerű s örök. Tudjuk: mindenki hordozza a saját keresztjét. Amennyiben hite nem elég erős, válla is roskataggá válik, keresztjét meg elviselhetetlen teherkén éli meg. A tanúságtevő előadókat hallgatva (mint később kitudódott) percről percre mindannyian kisebbnek éreztük addigi gyötrelmes, kínzó fizikai és érzelmi megpróbáltatásainkat.

Dr. Szluha gyula szülész, nőgyógyász. Foglalkozik pszichológiával és író is. Bibliai idézettel kezdte: Mert akit szeret az Úr, megdorgálja (Zsidókhoz 12:6-12). S hozzátette, nem hiszi, hogy családjában több a megpróbáltatás, mint másokéban.

Színes előadásmódjával, sziporkázó humorával átszőve mondta el életének döbbenetes eseményeit, melyek közül akár egy is elegendő lett volna ahhoz, hogy 100 emberből 99 azonnal lemondjon mindenről. Dr. Szluha századunk legriasztóbb betegségével is felvett küzdelmet, és harcol még ma is. A kór okozta vesztes csatáit sem hallgatta el. Tényként közölte, akár azt, hogy sohasem adta föl, mert hitte és érezte is, hogy Isten vele van, mint ahogy legdrágább kincse, a felesége valamint szerető édesanyja. Boldog II. János Pál pápa Breviáriuma mindennapi olvasmányai közé tartozik.

Életének irányító mondata is innen származik: A megpróbáltatás ad létüknek értelmet, ezen keresztül szólít fel bennünket Krisztus, hogy valósítsuk meg Isten Országát itt e földön. A családi szeretet erejét többször is kiemelte. Minden csak tényközlés volt, nem panasz. Egyetemistaként a Balatonba fejest ugorva ripityomra törte öt nyakcsigolyáját. Felépülésének gyötrelmeit nem nem részletezte, de azt igen, hogy Isten akkor, zuhantában is átölelte, hogy ne bénuljon meg.

Annát, leendő feleségét hittanórán ismerte meg. Két hónapos volt gyermekük, amikor 1 kg-os kenyérnyi nagyságú daganatot diagnoziáltak mellkasában. Az orvosok lemondtak róla. Családja nem. Orvos nővére megtett mindent érte. És évekig tartó küzdelem után győzött. Hogy milyen gyötrelmek árán? Tréfába burkolva sorolta a megpróbáltatásokat. Lebénult, karjában trombózist kapott, elszáradtak az erek, sorvadt a kar.

Következett a javulás, orvosként dolgozott ismét, majd jöttek az áttétek több testüregben is. Torkából kitépkedték a daganatot, hogy meg ne fulladjon. Ismét citosztatizálás. Végül lábujjain keresztül kapta a citosztatikumokat. Elsorvadtak a lábizmok, majd derékig sorvadt minden, Már állni sem tudott. Az elébe tárt jövékép, hogy tolószékes béna lesz. Ő bezzeg családjával nem adta föl. Az Úr eddig megmentette, most neki kell megtennie mindent. Emberfeletti erővel gyúrta az izmait, tornázott és hit rendületlenül Istenben. 92-ben csipőprotézist kellett volna beépiteni, ami azóta sem történt meg. A két mankót már régóta letette, most csupán néha van szüksége a botra, de ez sem zavarta hogy Baján a Háló táborban feleségével "rockenrolozzon". Csak ennyi, pedig ez nem minden még... Leukémiáját csak melleseg emlitette, akár azt is, hogy cukros...

Gyula a végén kissé hallkabbra fogta. Míg testi hatalmas megpróbáltatásait minorizálta, addig hangosabb volt, most a lélekről szólt.
- Ha esténként a Jóisten vállára hajtja az ember a fejét, akkor teljesen mindegy, hogy milyen fizikai állapotban van. De ehhez szükséges egy olyan családi háttér, melynek tagjairól tudja, hogy ők szintén odahajtják a fejüket.

A csendes szavú, lányos alkatú lelkióriás Anna, aki tanítónő, a 22. Zsoltárral kezdte. Isten és családja iránti szeretete nemcsak szóban de a beállt csöndekben, lenyelt és pergő könnyeiben is megnyilvánult. A megpróbáltatás Istentől való ajándék- mondta. Sorolta a fizikai betegségeket, de kiemelte, igyekszenek betegségtudat nélkül élni, hisz ?Az Úr rajtunk tartja a szemét?.

Szüleinek 7 gyermeke közül Anna a hatodik. Természetes volt hát, hogy ő is nagy családra vágyott. De Gyulus fiúk nemcsak az első lett, hanem az egyetlen is. Hosszabbra nyúlt ekkor Anna csöndje. Nagyot nyelt és folytatta: Uram csak Te tudod, mi szolgálja az üdvösségünket. (magamban én is utána mondtam). A megpróbáltatások tömkelegében bő két évtizeddel Gyulus után jött a nagy ajándék: Borika. Az öröm az egekig ért. Férje nőgyógyászként minden nőt, aki szíve alatt hordozza gyermekét és 35 éves múlt, genetikai vizsgálatra küldött. Őt nem! Borikát, Isten ajándékát elfogadták feltétel nélküli szeretetből. Nyolc hétig volt övéké az ajándékocska. Majd el kellett búcsúzniuk örömöcskéjüktől, s most van egy angyalkájuk - ahogy Anna mondja - akik értük imádkozik mindig. Csupán említette, próbatételként jelentkeztek nála is komoly meg komolyabb betegségek. Nem kellett külön kiemelniük, mi tudtuk, hogy hűségben, istenhitben mindketten megrendíthetetlenek voltak.

A Gondviselés kiscsoportunkba hozta Gyulát. Hallgatta mondanivalónkat és gazdagitott tovább gondolataival, tapasztalataival.

Gyónási lehetőség után a Házas Hétvégesek és a Hálósok közös szentmisén vettek részt a Szentháromság templomban. Msgr. Biró László püspök atya volt a főcerebráns. Vele miséztek: Ft. Mellár József általános helynök, ft. Vreckó Ferenc zentai plébános, ft. Halmai János káplán, Pásztor Béla diakónus.

A szentmisén Kájoni János Cantionale Catholikum c. 1676-ban Csíksomlyón kiadott énekeskönyvéből 25 évvel ezelőtt válogatott, és gitár kíséretre átírt ún. Kájoni mise énekei hangzottak fel Schön György (gitár, ének), Lehoczky Gábor (gitár, ének), Lehoczky Zsuzsanna (fuvola, ének), Székely Égető Krisztián (hegedű, citera) előadásában. A régi magyar dallamvilágot idéző énekekbe a misén résztvevők is bekapcsolódhattak. A Kájoni misének ez volt az adai ősbemutatója.

Az ebéd alatt a vendégőben ismét egy kisebb csoda történt: Székely Égető Krisztián hegedűje a muzsika világába kalauzolt bennünket, s szívünkből kihozta az együtt éneklést, mely nemcsak az éttermet, hanem egész lényünket betöltötte, hogy akkor szinte észrevétlenül letehessük bajaink, megpróbáltatásaink nehéz puttonyát, miközben mosolyt adtunk, mosolyt kaptunk és folyamatosan a megerősítést.

A Szentlélek megtalálta az utat, hogy a terített asztalok testi étkei mellett a lelki táplálékot tegye fontosabbá, s a krisztusi szeretet vérköreinkben áramoljon. Időben kissé csúszott a program. Szerencsére a tapasztalt szervezők ezt is előrelátták. A kiscsoportos beszélgetéseken kivül spontán alakultak más csoportosulások hol itt, hol ott. Pl. a zentai 81 éves Nagy Károly bácsi csöndes hangon kezdett az udvaron szavalni. Mind többen vettük körül. A Szózatot mondta úgy, mint akinek a szivében él/ég a vers. Kérdésemre megjegyezte, vagy száz magyar nagy költeményt tud még mindig fejből. Éljen!- mondtam, míg örömmel átöleltem.

Az értékelés és a kedves kultúrműsor után, a búcsúzkodás helyett a jelenlevők boldog jókedve ott-tartott mindenkit. Megélt hitünkben való együvé tartozás olyan erőteljessé vált, hogy nehéz volt a találkozó végén a langymelegű korai alkonyatban elköszönni egymástól.

Schön Gyurka elővette gitárját. Játszott, énekelt. Trombitált is trombita nélkül! Daloltunk mi is, ütemre tapsoltunk. Volt, aki táncra perdült. A felszbadító örömállapotot szavakkal leírni meddő igyekezet. Ezt csak megélni lehet. Örülök, hogy részese lehettem. Már az udvaron voltunk, ám folyatatódott a beszélgetés, az ének, meg Krisztián citerajátéka.

Ilyen oldott hangulat még sohasem volt a programok után - jegyezte dr. Halmai Ágnes s nyomatékosított a délvidéki Háló minden bogáról gondot viselő Halmai Tibor régióvezető, aki a nyár óta egyben a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagja.

Az adai Háló találkozón valóban tágítottuk az együttlevés idejét, hogy utána a szélrózsa minden irányába vigyük lelkünkben, szívünkben Isten iránti szeretetünket, melyből majd otthon adhatunk mindenkinek.

Azóta ismétlem: "Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról" (A filippieknek írt levélből: Köszöntés és kegyelmi kapcsolat)