Még több kép a zarándolatról >>

 

A délvidéki Aracsnak még a tatárjárás előtt épült, csaknem 800 éves romtemploma a délvidéki magyarság nemzeti és spirituális zarándokhelye. A templomot a török időkig virágzó mezőváros övezte. A környék a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett, ma a templom körül több kilométer hosszan napraforgó és kukoricatáblák nyújtoznak. Megközelítése ilyenkor azért sem olyan egyszerü, mert a földúton bármikor szembe jöhet egy traktor vagy egy kombájn. Ezért is használják a romtemplom helyett inkább a pusztatemplom megnevezést. A délvidéki hálósok hagyományteremtő céllal kezdeményezték és szervezik az aracsi nyári zarándoklatot, immár harmadik éve.

A mostani közel 70 zarándok 16 helységből jött össze, és 3 generációt képviselt. A fiatalabbak gyalog, kerékpárral, az idősek és nehezen mozgók pedig autókkal érkeztek. A szentmisére felkészülésként Schön György tanított az 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből. Azért választotta erre az alkalomra Kájoni János csíksomlyón élt polihisztor ferences szerzetes énekes könyvét, mert ezzel szerette volna szimbolikusan összekötni a két zarándokhely, Csíksomlyó és Aracs ferences múltját. A magyar zenetudomány szempontjából felbecsülhetetlen értékű énekeskönyv eredeti dallamait Domokos Pál Péter rekonstruálta, és jelentette meg 1979-ben az Édes Hazámnak akartam szolgálni című munkájában. Ebből a gyűjteményből Kájoni mise néven készített és adott ki Szalay Olga 1987-ben egy válogatást. Az előző években a Kájoni misét már néhány helyen énekelték a Délvidéken (elsősorban Háló találkozókon). A Pusztatemplom falai között viszont csak ezen a napon kérült sor a könnyen megtanulható dallamok "ősbemutatójára."

A szentmisét Dr. Sc. Horváth László bácsföldi plébános tartotta, Mellár József törökbecsei és Vreckó Ferenc zentai atyák koncelebrálásával. László atya a misét a napokban Szegeden elhunyt Berecz Sándorért ajánlotta fel. Ő 25 évig volt plébános Temerinben. Berecz Sándor Törökbecsén tanárként dolgozó édesapja, id. Berecz Sándor volt Aracs első modernkori kutatója. Id. Berecz Sándor "Pusztatemplom egy darab szentföld" című könyvét plébános fia 1970-ben adta ki.

A prédikációban a hitről volt szó. A hitünk életünk egyik nagy erőforrása - mondta Horváth László. Röviden szólt a nemrég megjelent "Lumen fidei - hitünk fénye" c. pápai enciklikáról. A mise végén az atya megköszönte a kántor uraknak és hölgyeknek, valamint az ég madarainak a zenei szolgálatot, valamint Micsik Béla bogozónak és feleségének a zarándoklat megszervezését. Az ég madarai biblikus szóhasználatú általánosítása helyett én inkább az aracsi fecskék megnevezést használnám. A templom falaiban és csonka tornyából lakó, onnan ki és beröpdöső fecskék folytonos és életvidám csivitelése fontos komponense az aracsi hangulatnak. Ebédre finom babgulyás érkezett traktorral. Magyarországon ezt a fajta bablevest csülkös bablevesnek nevezik, azzal a különbséggel, hogy itt Aracs környékén a levesbe belefőzik még a zöldpaprika húsát is.

Ebéd után Csömöre Zoltán nagykikindai történelemtanár tartott előadást Aracs múltjáról, régészeti és szakrális források alapján. Az előadása elején vázlatrajzot osztott ki, ami segített elképzelni azt, hogy a különböző korszakokban mekkora volt a templom, és mi volt annak környezetében. A templomot többször átépítették, erről tanúskodnak a román és gótikus stiluselemek. A ma látható háromhajós változat a XIII. vagy a XIV. században épült. A téglaelemeket helyben égették, a szerkezeti és díszítő kőelemeket Sóvárról, Szalánkéménről, ill. a Tarcal hegységből szállították ide. A padlóborítás Erdélyből érkezett a Maroson. Az előadás végén az előadó körbevezette a hallgatóságot. Megmutatta hol állt az egykori, ma már nem létező kolostor, hol volt annak konyhája, hol volt a kaputorony, hol volt a falu, a cölöpkerítés és a földsánc, és hogy merre folyt egykor itt a Galád-ér.

A megidézett történelem először mindenki által kipróbálható íjászattal folytatódott, Jablonszky Sándor jóvoltából. majd az adai Csodaszarvas Barantakör harcművészeti bemutatójával. A baranta hagyományos magyar harcművészeti sítlus, a földművelők és pásztorok önvédelmi eszközeinek és tudásának az összefoglalója. Az egybegyűltek a bot, az ostor és az íjászat alkalmazásából láthattak egy bemutatót.

Szót kaptak a Kárpát-medencei Háló Mozgalom jelen levő vezetői is: Schön György a Háló néhány alapgondolatát fogalmazta meg, Halmai Tibor pedig a jövőbeni programokra hívta meg a jelenlevőket. A találkozó legvégén népdal tanulásra, és közös éneklésre is jutott idő.