Palkovics Sándor képei >>
Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Marcsók Vilma: Az együvé tartozás öröme
A XII. Délvidéki Háló találkozót Szabadkán tartották meg október 18-20-a között.
A Találkozó számomra többszörösen is megújulást hozó Találkozó volt. A hagyományos regionális jelleget kinőve interregionálissá vált, hisz a 38 helységből jövő 130 résztvevő hat egyházmegyéből (név szerint: Nagyvárad, Temesvár, Budapest-Esztergom, Szeged, Szabadka, Nagybecskerek) érkezett.
A másik újdonságnak ötletgazdája és megvalósítója Bajkó Károly, Jánoshalmáról. Neki köszönhetjük a Szórvány expresszt, a szórványt összekötő buszt, mely Makóról indult, átlépve a magyar-román határt, Aradon, Temesváron keresztül Resicabányáig végigjárta a Partiumot, majd átkelve a román-szerb határon Versec- Homokszil (Uljma)- Pancsova- Nagybecskerek érintésével utasai, ők ötvenen jutottak Szabadkára.
A három napra kiterjedő program Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetőjének köszöntése után játékos ismerkedéssel kezdődött, ahol mindenkire aktív szerep várt. Ez volt a Találkozó kezdőakkordja.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
