Az idén július 19-én került megrendezésre a nagykikindai ifjúsági Háló találkozó, a helyi református templomban. A fiatalok túlnyomórészt a bánáti magyar szórványtelepülésekről gyűltek össze. Az alábbiakban öt résztvevő írása olvasható
A regisztráció, a játékos ismerkedés és a játékok után kezdetét vette az előadás. Az idén a karrier és a család közötti egyensúly témáját boncolgatta az előadó, Utcai Róbert csantavéri plébános. Az előadó számos időszerű kérdést vetett föl, amelyek leginkább foglalkoztatnak bennünket, fiatalokat: Érdemes-e elhagyni a szülőföldet a rossz anyagi körülmények miatt? Menni vagy maradni? Mit veszíthet, és mit nyerhet a család egy ilyen döntéssel? Sorolhatnám. Az előadás során Róbert atya több példát is felhozott, amely a szülőföldön maradás és a család mellett szólt, és biztatott bennünket, hogy nyugodtan bízzuk magunkat a gondviselő Istenre. Az előadás után az ebéd következett, majd kezdetét vették a kiscsoportos beszélgetések. A beszélgetések nagyon őszintének és építő jellegűnek bizonyultak, hiszen a csoporttársak sok tapasztalatot és meglátást osztottak meg egymással. A kiscsoportok ezután egy-egy rögtönzött szerepjátékkal mutatták be azokat az előnyöket és értékeket, amelyeket a nagycsalád biztosít. A vidám hangulatú ,,színielőadások? után további játékok következtek, végül pedig egy nagyon találó és ötletes, de egyben szimbolikus jellegű elbúcsúzási formát választottak a szervezők, Nyári Krisztina és Ludányi Leontina. Egy piros fonalgombolyagot adtunk tovább egymásnak. Akihez a gombolyag került, az a fonallal körbecsavarta a karját, majd megosztotta gondolatait, érzéseit, benyomásait a találkozóval kapcsolatban, és ezután továbbadta a fonalat a következőnek. Ily módon a résztvevők végeredményképp egy kis hálót ,,szőttek", majd elvágva a szálakat, mindenki megtarthatta a piros fonalból készült kis ,,karkötőjét".
A papi áldás után élményekkel gazdagodva, új ismerősökre szert téve indultam haza. A karkötőre tekintve ezentúl mindig örömmel fog eltölteni a tudat, hogy megtarthattam egy darabot a Hálóból.
Talpai Rita (Kisorosz):
Kicsit tartottam ettől a Haló találkozótól. Féltem, hogy nem fogok senkit sem ismerni és én amilyen szégyenlős vagyok, majd nem találom fel magam. Viszont amikor odaértünk és megláttam az ismerős arcokat máris megkönnyebbültem. A regisztrációt követő ismerkedő játékkal pedig mind jobban felszabadultam. Az előadás témája - Egyensúly a család és a karrier között - amelyet Utcai Róbert csantavéri plébános tartott. Elgondolkodtató történeteket mesélt és az előadás nagyon tetszett, de legjobban a békás történet. Azután kis csoportos beszélgetésekben megbeszéltük az előadásban elhangzottakat. Mindenki kifejtette saját véleményét, hogy ő mit gondol a témáról. A beszélgetés befejezéseképp egy olyan feladatot kaptunk, hogy készítsünk reklámot melyben arra biztatjuk a szülőket, hogy miért ne egy, hanem több gyereket vállaljanak. A szereplésre való felkészülésünk vidámsággal telt, sokat nevettünk és még jobban összekovácsolódott a csapatunk. Rájöttünk arra, hogy közös erővel nagyon rövid idő alatt is összehozható egy élménydús produkció. Élvezetes volt az utolsó játék is. A székekkel egy kört alakítottunk. A játékot Krisztina kezdte. Egy pamutgombolyagot rákötött a kezére majd elmondta mi tetszett neki a mai napon és továbbdobta másnak. Ahogy így dobáltuk a pamutot egy háló rajzolódott ki. A végén elvágtuk, és amit rákötöttünk a kezünkre az emlékként megmaradt nekünk. Krisztina és Leontina remek szervezők, nagyon jól megszervezték ezt a mai napot. Jól éreztem magam, sokat nevettem és vidáman, tele élménnyel tértem haza.
Nyári Enikő (Kisorosz):
Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy Nagykikindán is megrendezésre kerül az Ifjúsági Háló találkozó. Egyértelműnek tűnt, hogy részt fogok rajta venni. Az ilyen találkozók számomra nagyon sokat jelentenek, hiszen mindig valami újat tanulok, és új barátokra tehetek szert. A nap folyamán sokat játszottunk, beszélgettünk és barátkoztunk. Egy tanulságos előadást hallgathattunk, ami nagy hatással volt rám. Olyan dolgokon gondolkodhattam el, amin a mindennapokban nem igazán szoktam. A nap végére a kis csapat is nagyon összekovácsolódott, remélhetőleg olyan erősre, hogy a következő találkozóra csak bővülni fog a létszám. Jó volt ennyi vidám, kedves és őszinte ember közt lenni, hiszen az ember szeretettel töltődik fel és nyugalom árasztja el. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a szép napnak. Boldogan és feltöltődve tértem haza.
Fazekas Andrea (Kisorosz):
Krékus Julianna:
Mindig szép emlékek fognak fűzni ehhez a találkozóhoz. Nagyon jól éreztem magam. Minden gördülékenyen és lendületesen ment. Nyugodt, családi hangulat volt, ami nagyon jól esett. Az előadás fantasztikus volt és a többi programok is tetszettek. Máskor is részt szeretnék venni ilyen találkozón.
