Kár tagadni, bármi történik a Háló körül némileg elfogult vagyok. Mégis úgy vélem, nemcsak engem, de mind a 100-120 (!) tagú hallgatóságot valami különösen megragadott ezen az estén. Nemcsak a fiatal előadóművészek odaadó játéka, nemcsak az a nagyon is „hálós” gondolat, hogy a barokk klasszikusok közé egy kortárs magyar zeneszerző csendekből is szőtt meglepő zongoradarabja ékelődött. Nemcsak Koncz András izgalmas beszélgetése a művészekkel, még csak nem is a szünetben hagyományszerűen kínált finom borok és pogácsa, hanem az a közelség, családias hangulat, ahogy a kamarazenei művek elhangoztak, valószínűleg úgy, ahogy azt megírásuk idején néhány száz éve is megtörtént. Baktay Patrícia nagytermet díszítő varázslatos textiljei otthonos hátteret nyújtottak Johann Sebastian Bach zenei áldozatához. A folyosóról néha behallatszott a koncertet szervező Sík Dóra gordonkaművésznő elragadó kétéves Mátyás fiacskájának hangja, majd a szomszéd Ferences templom harangjai kondultak meg. Otthon voltunk.
Ezen az estén úgy éreztem valóra válhat az álmunk, hogy a Háló Központ estéről estére a budapesti keresztény közösség találkozóhelyévé váljon. Találkozzunk hát minden hónap első keddjén a Háló Központ komolyzenei koncertjein! (Legközelebb március 4.-én.)
Puchard Zoltán