Bayer Róbert írása az Új Ember szeptember 13-i számában
A katolikus, keresztény kisközösségek egyre gyakrabban jelennek meg a hivatalos egyházi megnyilatkozásokban, és a püspökök, egyházmegyék lelkipásztori terveiben. Ahova csak mostanában érkezik el az Egyház - például Afrikába -, ott gyakran a már meglévő közösségek "húzzák maguk fölé" az egyházszervezetet, mint ernyőt, éppen úgy, ahogy az első századok egyháza is alakult. A hagyományosan keresztény vidékeken úgy tűnik, nehezebb dolga van a kisközösségi életformának, de elsősorban a fiatalok révén meg-megjelennek ezeken a helyeken is a személyes, hitet és összetartozást komolyan vevő, az életről beszélgető kiscsoportok, mint a hiteles keresztény életforma jelei és hordozói.
A kisközösségek a mai pasztorális gyakorlatban gyakran az ifjúsághoz kötődnek a plébánosok, hitoktatók fejében. Azonban egyre több olyan csoporttal találkozunk, amelyek kinőtték az ifjúsági kereteket - akár plébánián, akár egy ifjúsági lelkiségi mozgalom kiscsoportjaként -, és felnőttként gazdátlanná válva folytatni kívánják az évek óta élt kisközösségi formát. Mások immár családosként találnak rá hitük megélésének erre a lehetőségére. Ők gyakran külső segítséget keresnek, vezetőt vagy legalább segédanyagot. Biztatom őket: használják azt, ami elérhető, és ne adják fel, amit elkezdtek.
A teljes cikk 
A Háló Közösségi Műhelyének kiadványai kisközösségek számára >>
Egyéb ajánlott kisközösségi irodalom >>
Kisközösségi beszélgetések a vasárnapi evangéliumról >>
