Egyén, közösség, egyház a hit évében.
Hallgasd meg a bajahalo.hu oldalon! >>

{youtube}pQlwno3KkWQ{/youtube}

A Bajai Televízió tudósítása a Lélektől lélekig c. műsorban

Tulajdonképpen a több hónapos szervezésünk érett gyümölcsöt hozott (amennyiben Pálferi soványságát érettnek tekinthetjük), de mindenképpen a tőle megszokott szenzációs előadási stílusban előadott, mélyenszántó, mentálhigiénés és vallásos gondolatokat mindenki fordíthatja a maga hasznára, aki akarja. Én a magam részéről (és a drága kis feleségem is) egy kicsit ?paposabb" előadást vártunk, de Vinkó Zoli utolsó kérdése, mellyel hozzászólt az előadáshoz, amidőn felkérte Ferit hogy az egyház és a közösség szerepéről beszéljen egy keveset, a némelyekben felmerülő hiányérzetet is semlegesítette.

Schön György által felvetett: hogy mennyire hálós ez a találkozás, a kérdőjelből felkiáltójelet csinált, amidőn a röpke játék keretében a padokban egymás mellett ülő esetleg vadidegen, de mindenképpen a keresztény egyházhoz tartozó emberek egymás felé fordulva háromperces ismerkedési estet tartottak egymással. No ez meg is lepte a résztvevőket, és valamit megsejtettek a Háló lényegéből, mely tulajdonképpen a találkozásokra, az interperszonális kapcsolatokra épül. Ezzel a Háló be is mutatkozott a bajai keresztény embereknek: kitártuk a kaput, és lehetőséget adtunk a különböző keresztény mozgalmak közötti kommunikációra, ismerkedésre, átjárhatóságra.

Ami célt magunk elé tűztünk, azt úgy érzem meg is valósítottuk, hála az országos vezetés útmutatásának és Szabolcs atya befogadó nagy lelkének. Áldott volt a nap és benne a résztvevők Szabolcs atya és Pálferi atya áldása által. Remélem szívükben és gondolatvilágukban, akik távoztak onnan, megmozdult valami, ami igazán keresztényi és közösségi.

Tervünk az őszre, hogy meghívjuk a Mustármag Közösséget, hogy rock oratóriummal színesítse a magyarországi magyarok lelkivilágát ? a bajaiak lelkét. Azt tervezzük, hogy azt a találkozót majd még hálósabbra tervezzük: kulturális programot az erdélyi művészek fellépésével, csoportos beszélgetéseket, happeninget, egymás örömében való feloldódást, esetleg misével zárását a napnak, szentáldozással, közös énekléssel, dicsőítéssel, himnuszok (magyar és székely) éneklésével. Ötletem még az, hogy meg kellene hívni a környékünkön élő utolsó tárogatóművészt, aki elő tudna csalni olyan dallamokat szerszámából, melyek még a közös, egységes hazára utalnának. Szóval vannak terveink, vágyaink, reményeink, de addig még jön a nyár, a nagy balatoni hálós tábor és lubickolhatunk a Háló által egyre összébb tartó bajai keresztények egymás felé sugárzó mosolyai kereszttüzében.