Pusztakaláni születésű vagyok és Déván végeztem a gimnáziumot román iskolában, sajnos. Kalánba 4 elemit tudtam végezni magyarul, ennyi lehetőségünk volt. Ezt csak azért mondanám hogy talán egy picit éreztessem hogy milyen lelkülettel mentem eleve abban az iskolába ahol óvodáskortól érettségiig tanulhatnak magyarul a gyerekek! Úgy léptem be, mint egy szentélybe.
Az iskoláról hallottam de nagyon kíváncsi voltam, hogy láthassam! Azt a boldogságot nem tudom leírni ami bennem volt, végig amíg készültünk menni és amíg ott voltunk. Szeretnék szólni pár szót házigazdáinkról, a dévai Makkai István és párja Mónika és a csernakeresztúri Nyisztor István és párja Éva. Mi ismerjük és találkoztunk velük más találkozókon. Csodálatos emberek, meleg, közvetlen érzékeny szívűek! Annyira igaz hogy a Jó Isten kiválasztotta őket erre a munkára! És megismertük csodálatos családjukat. Isten áldja meg őket! Fokozódott nagy a boldogságom mikor az öttagú kaláni résztvevőkkel találkoztam! Mindenkinek örvendtem, de szemem könnyes lett, mikor tanítónénimet ölelhettem át és gyerekkori barátnőmet! Ők most voltak először tényleges Háló találkozón, az ősszel volt Kalánba egy úgymond találkozó. De ez nekik, az első Háló találkozó volt. Az első éjszaka hajnali ötig beszélgettünk. Elmondták kálváriájukat, de most már mosolyogva, küzdelmüket a megélhetésért, a magyarságukért! Megszégyenültem hallgattam, én talán a könnyebbik felét választottam, eljöttem 20 éve és hozzájuk képest mindenképp könnyebben éltem. Pedig azt hittem nekem se volt könnyű! Így éltem meg én ezt a hét végét, ennek szellemében figyeltem mindenre, de legfőképpen rájuk, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, akik segítettek és segítenek hogy bekapcsolódjanak a magyar élet közösségbe, legyen akármilyen formája. A bál az nagyon jól sikerült! Megpróbálom érzékeltetni képekkel is! (Lásd hamarosan a honlapon). A szalontai résztvevőknek nagyon hálásak vagyunk, a kezdeményezésük nélkül biztos nem lett volna ilyen sikeres. De a nagy siker az mégis a drága, örök-fiatal barátnőm volt, aki életkedvével, energiájával és végtelenül jó humorával vitte a pálmát: Merk Gizike olyan bohóc volt, aki most is tanított hogy kell méltóságosan élni, még ilyen korban is. Büszke vagyok hogy barátja lehetek, tartsa meg nekünk az Isten sokáig! Hát én ezt így írtam le ahogy éreztem! Bocsánat ha nagyon érzelgősre sikerült, aki ismer az biztos rám ismer!
Hompoth Mária