Mi is volt ez a három nap valójában? Közösségfejlesztés, önkéntesek tréningje, Csíksomlyó, Jakab Antal Tanulmányi Ház, kb. 30 Bogozó, ifi és felnőtt csoportban, csapatépítés, ismerkedés, kötetlen együttlét, reggeli imák, interaktív csoportmunka, beszámolók, szentmisék, filmnézés, karaoke est, és sok-sok lelki élmény, jó pár elérzékenyülés által kiesett könnycsepp.
Gergely-Simon Ibolya
Bogozókból esküvői maszkurák, avagy erdélyi bogozói tréning, Csíksomlyó 2009. május 9-11.
A naptár szerint három nap, nem túl hosszú idő, de ezalatt sok minden történhet. És történt is. Ezt szeretném megosztani veletek. Én egy nagyon fiatal hálós tag vagyok, kb. négy hónapos, még gyerekcipőben járok, és nyitott szemmel próbálom szemlélni és felfedezni azt a világot, amit eddig nem ismertem. Ez a Háló világa. Emberek, akik nem az érdekeket nézik, és nem a szerint ítélnek meg, hogy mekkora kocsival, és milyen trendi ruhában érkeztél meg. Hogy milyen vastag a pénztárcád, és hogyan tudsz feszíteni a legújabb napszemüvegedben. Ezek az emberek Isten emberei, azé az Istené, aki le tud nézni a kicsire, a betegre, a szegényre, és arra, aki az élet keresztjeit hordozva nagyon sokszor nem látja a kiutat életében.
Mi is volt ez a három nap valójában? Közösségfejlesztés, önkéntesek tréningje, Csíksomlyó, Jakab Antal Tanulmányi Ház, kb. 30 Bogozó, ifi és felnőtt csoportban, csapatépítés, ismerkedés, kötetlen együttlét, reggeli imák, interaktív csoportmunka, beszámolók, szentmisék, filmnézés, karaoke est, és sok-sok lelki élmény, jó pár elérzékenyülés által kiesett könnycsepp. Mert itt olyasmi történt e három nap alatt, ami kicsikarta belőlünk a felszabadulást, a jókedvet, az imára való ráhangolódást, a kötetlen beszélgetéseket, és az egymásra való ráfigyelést. Lehetőséget adott arra, hogy megtapasztalhassuk Isten csodálatos jelenlétét a Háló világában. Én hálát adok Istennek, hogy olyan embereket ismerhettem meg, akik szeretettel vannak embertársaik iránt, és meglátják egymásban az értékeket. Köszönet mindezért.
És még egyszer ugyanarról Hideg Dettitől:
Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel számolok be Nektek a bogozói hétvégéről. Hála a szervezőknek, mi, ifik majdnem teljesen külön tevékenykedtünk. Na nem mintha nem szeretnénk a „felnőtteket“ vagy hasonlók, viszont ebben a felállításban olyan dolgokról beszélgethettünk, ami a mi korosztályunkat érinti. Igazából önismereti tréningnek is mondhatjuk ezt a hétvégét. Programjainkat Kádár Enikő (szintén fiatal) pszichológus vezette le. Enikőnek sajátos módszereivel sikerült könnyedén a lelkünk mélyére nyúlnia, és olyan problémákat kihúznia belőlünk, amelyeket szívesen tartottunk bezárva és amelyeket még magunknak sem ismertünk be. Mivel összesen nyolcan voltunk az ifi kiscsoportban, így gátlások nélkül tudtuk megosztani egymással még a legféltettebb gondolatainkat is, sőt még a sírást sem szégyelltük egymás előtt. Bizony, pityeregtünk is, de ezáltal megkönnyebbültünk, így hát csupa-csupa jótékony hatást értek el bennünk Enikő és Csobot Szabi által levezetett komoly játékok. A többiek nevében is kijelenthetem, hogy a múlt hétvége az érzelmeké volt, és kivétel nélkül úgy tértünk haza Csíksomlyóról, hogy a „fölösleget“ letettünk magunkról, magunkból, de ugyanakkor sokmindent fel is szedtünk útravalónak.
Természetesen nem különcködtünk végig, a lazább programokban ugyanis osztoztunk az idősebb generációval. A Háló iroda működéséről számoltak be Ottóék, ezt követően pedig hála Szabinak, újra sírtunk.
Csoportosan megnéztük ugyanis az August Rush című filmet. Aki látta, az tudja, hogy miért szippogtatott majdnem mindenki a film végén, aki meg nem, az mindenképp nézze meg, még akkor is, ha nem szeret sírni. Szerencsére volt amire fogni a könnyezést, épp a film közben készítették a szorgalmas lányok a nagy halom zsíroskenyeret, hagymával.
A meghatódott hangulat hamar elszállt, hiszen jó szokás szerint előkerült a vörösbor, így hát indulhatott a buli. És most az a rész következett, amikor feje tetejére állt a Jakab Antal Tanulmányi Ház. Történt ugyanis, hogy Csobot Szabi fejéből kipattant a nemes ötlet, hogy ne csak egy hagyományos karaoke-party legyen az est fénypontja, hanem az énekléshez megfelelő show is társuljon. Ez abból állt, hogy mindenki magára tekert mindent, amit a házban és a Háló irodában talált. Farsangi buli elbújhat amellett, hogy a díszteremben mi volt szombat este. Jobb is, hogy tudtok a dologról, akik nem voltatok jelen, már csak azért is, hogy ne lepődjetek meg túlzottan, ha fotókkal szembesültök. És ha már „ünneplőbe“ öltöztünk, és magunkra tekertünk minden kézzel foghatót, amitől viccesen néztünk ki, megmutattuk magunkat a nagyvilágnak: találékony agyaknak köszönhetően beállítottunk a tanulmányi ház éttermében javában zajló esküvőre. Nagyot nézett a násznép, amikor közel húsz ismeretlen (inkább bolondnak kinéző mintsem hálósnak) beállított a mulatság kellős közepébe. Tófalvi Misi cifra köszöntője után indulhatott a cigánytánc. Hangulatunk gyorsan átszállt az amúgy punnyadozó násznépre, így hát nem volt hiábavaló látogatásunk. Ebben még biztosabbak lettünk, amikor a menyasszony hálából kezünkbe nyomta a sütit és a liter köményes pálinkát.
Elfogultnak hangzana, ha azt mondanám, hogy leírhatatlanul jó hétvégénk volt, így hát akkor jöjjön egy kis szervezési probléma: két nap túl kevés egy ilyen társaságból, és máris nagyon hiányoztok. És éppen ezért, hogy a hiányt pótoljuk, a tervek szerint hónaponta találkozni fogunk az ifikkel valamilyen formában, más-más helyszíneken, és a nyári tábor előttre beterveztünk egy közös sátorozást is a Gyímesekben vagy a Szent Anna tónál.
Köszi mindenkinek, aki ott volt, és köszi, hogy én ott lehettem!
