Az elmúlt hétvégén újra csodálatos napokat tölthettünk hálós berkekben, hiszen szeptember 18-20. között zajlott az erdélyi Háló találkozó, amely immáron tizenkettedik alkalommal került megszervezésre, és harmadik alkalommal adott otthont a rendezvénynek a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház.
A regisztrációnál öröm volt látni, ahogy érkeznek a rég nem látott, vagy egy hónappal ezelőtt látott emberek. Jóleső érzés töltött el, hogy egyre több halóst ismerek, és egyre többen üdvözölnek engem is… A hétvége az ünneplés jegyében zajlott, hiszen kiváló alkalom volt arra, hogy a Főegyházmegyénkkel a millenniumi ünnepkörbe mi is belépjünk.
Tartalmas és gyönyörű programokon vehettek részt a találkozóra érkező hálósok. Résztvevőből sem volt hiány, hiszen Marosvásárhelytől Brassóig mindenhonnan érkeztek halós barátok. Voltak új arcok, régi arcok, és voltak olyanok, akiket már rég nem láttunk.
Pénteken délután a nyitószentmisét Keresztes Zoltán – Kercsó – celebrálta, Ottóval és Simó Gazsi atyával egyetemben. Kercsó prédikációjával arra ébresztett rá, hogy akkor tud az egyház megmaradni, ha Jézus Krisztus kegyelmével örök érvényű jeleket vésünk a világba. Az élet ízét több minden megronthatja és egy nagyon jó hasonlattal érzékeltette, hogyan kell példamutató lenni. “Legyünk az élet sói!” – ne feltűnően, hiszen a só minden étel alapja és még sincs feltüntetve egyetlen étlapon sem. Mi is így kell példát mutassunk embertársainknak! Mi, akik jó példával világítunk az emberek között. A jövőnk is ettől függ, hogy tudunk-e fényt, derűt vinni ebbe a csalódott világba…?
Vacsora után Becze István Hargita Megye Tanácsának részéről köszöntötte az egybegyűlteket, majd Balogh György konzul mutatta be a Hálót. Kiemelte bemutatójában, nagyon örül annak, hogy a Háló nem egy exkluzív katolikus klub és mivel a Háló a magyar régiókat foglalja magába, így a különböző tájnyelvekből egy óriási közösségi élményt kaphatunk. Az esti elcsendesedéshez Szvorák Katalin Liszt-, Kodály- és Bartók díjas népdalénekes zenés áhítata segített bennünket. Csodálatos előadásában népdalokat, zsoltárokat és himnuszokat hallgathattunk meg.
Szombat délelőtt káprázatos előadást tartott Dr. Jitianu Liviu teológiai tanár, aki valójában az egyházat mutatta be nekünk, vagyis arra vezetett rá minket, hogy próbáljuk meg Krisztus szemével nézni a világot. És ahhoz, hogy ezt helyesen tegyük mit is kell csinálni: a jelenből kiindulva egy vizionális jövőt alkotni, vagyis Krisztusba fogódzva álmodjunk és alkossunk. Előadását három részre osztva próbálta belénk csepegtetni gondolatait. Az első témakör: az egyház diagnosztizálása volt, második témakör: apokaliptikus optika – a jelent csak a jövő szemszögéből tudjuk értékelni, Isten szemével látni, ami történik, és a harmadik témakör: mit adhatunk mi keresztények Európának? Előadásában pontosította, hogy Európa alatt most inkább Erdélyre gondol… A záró gondolata számomra nagyon érdekes volt: “akkor vagy szerény, ha ismered magadat és képességeidnek megfelelően a közösség javát szolgálod.” A kiscsoportos beszélgetésekben jócskán volt tenni való, hiszen egy ilyen nagyszerű előadásból bőven van mit megbeszélni.
Ebéd után egy újabb kimagasló személy tisztelt meg bennünket a jelenlétével, Ft. Jakubinyi György érsek úr találkozott az erdélyi bogozókkal, majd az 1000 éves főegyházmegyéről előadást tartva, kronológiai sorrendben emelte ki a fontosabb történelmi eseményeket, illetve a katolikus egyház viszontagságait. Az esti szentmisét ugyancsak az érsek úr celebrálta. Szombaton délután kerekasztal megbeszélés volt, melynek moderátora dr. Szakács Sándor, a Jakab Antal Tanulmányi Ház igazgatója volt. A kulturális programok sem hiányozhattak a hétvégi programsorozatból, így a Szentegyházi Gyermek Filharmónia koncertje tette szebbé, ünnepélyesebbé, hangulatosabbá a szombati napot. Az estét nosztalgia bulival zártuk, ahol öreg és fiatal kéz a kézben együtt mulatott.
Vasárnap délelőtt kerületenkénti megbeszélés, valamint a hétvége lezárása volt programon, majd 12 órától Tamás József segédpüspök úr tartott szentmisét a Kegytemplomban. Szentbeszédében három fontos erényre hívta fel a figyelmünket: szolgáló szeretet, alázatosság és kitartás. Három olyan erény, amely keresztény életünk alapjai, igazi kereszténységünk meghatározója. Ebéd után érdekes volt az én számomra a búcsúzás, mert bár már több találkozón részt vettem, még egyszer sem történt meg, hogy könnyes szemmel intsek búcsút a távozóknak. Most valahogy mégis nagyon nehezen tudtam elengedni a barátokat… Lehet, a tábor miatt is, hiszen ott egy hétig lehettem azon személyek társaságában, akiktől oly sok szeretetet, odafigyelést kapok és most két nap után el kellett engednem őket, vissza kellett zökkenni a szürke hétköznapokba. És most a szürke hétköznapok a hétvégi eseményektől lesznek kissé rózsaszínűek és a találkozón megéltekből lesznek szebbek e napjaim.
Dénes Teréz
