Új formában tartottunk adventi lelkinapot az idén. Ezúttal nem a hívek jézusvárására, lelki épülésére gondoltunk, hanem sajátmagunk, a bogozók, a mag épülésére. Így nem itthon, Szovátán, hanem a szomszédos egyházközségben, Nyárádköszvényesen tartottuk lelkinapunkat.
Csíki Dénes atya „A világiak szerepe az egyházban” témát választotta, ránk, bogozókra gondolva. Az Egyházi Törvénykönyv 225. részével vezette be elmélkedését:
"1. §. A világiaknak, akiket Isten – mint minden krisztushívőt – a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg.
2. §. Az a sajátos kötelesség is terheli őket, hogy saját egyéni helyzetüknek megfelelően, az evilági dolgok rendjét az evangélium szellemével itassák át és tökéletesítsék, és így különösen ezeknek a dolgoknak az intézésében és az evilági feladatok gyakorlásában Krisztusról tanúságot tegyenek."
Fontos, hogy tudatosuljon bennünk, keresztény emberekben, hogy mit, hogyan képviselünk, ismernünk kell, hogy miben és mit hiszünk. Óriási szerepük volt azon jó keresztényeknek, licenciátusoknak, akik vállalták az egyház sorsát az a 150 év alatt, amikor nem volt püspök Erdélyben és nagyon kevés pap volt. Komoly, példás életű világi férfiak voltak ők, akik bizonyos egyházi tevékenységek végzésével voltak megbízva, olyan helyeken, ahol nem volt pap.
A mi feladatunk: a magnak ki kell csiráznia, szárba kell szökkennie és teremnie kell. Készítsük az Úr útját, egyengessük ösvényeit. A völgyeket töltsük fel, ismerjük meg azt az Istent, akiben hiszünk, folyamatosan tanuljunk, legyünk tisztában eredetünkkel, vallásunkkal, hitünkkel, egyházunkkal. Lelkinapunkat szentmisével zártuk.
Kelemen Emese
