A múlt hétvégén nekem is alkalmam volt részt venni a Déván megtartott lelkinapon illetve találkozón. Az egész hétvége CSODÁLATOS volt. Nagy köszönettel tartozom és tartozunk mindnyájan azoknak, akik bármit is megtettek annak érdekében, hogy a találkozó létrejöhessen.

Az egész találkozó lefolyását nem fogom elmesélni mert remélem más is fog rajtam kívül írni beszámolót, hanem csak néhány gondolatot emelnék ki.
Míg ott tartózkodtam, végig azt éreztem, hogy jó nekem ott lennem. Az a vallomás fogalmazódott meg bennem is, ami Péter ajkairól hangzott el, amikor Jézus felvitte Jakabbal és Jánossal együtt a hegyre: ?Péter erre így szólt Jézushoz: Uram, jó itt nekünk!" Mt 17,4 Amint a Szentírásban olvashatjuk, ezek a szavak azután hangzanak el Pétertől, miután Jézus elváltozott előttük: ?Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény." Mt 17.2 Magam is csak azt tudom mondani, hogy egy kettős elváltozás volt bennem. Az egyik elváltozás az maga az Istennel hozható kapcsolatba, hisz úgy érzem, sok olyan tényező volt, mely által jómagam lelkileg jól laktam és melynek következtében éreztem, hogy jó nekem ott lennem. A másik pedig az önmagam elváltozása, hisz a megszokott munkával zsúfolt hétköznapok után valami rendkívüliben volt részem, mely által éreztem ismételten miszerint jó nekem ott lennem.
Azért tartottam fontosnak ezt megemlíteni, hogy buzdítsak mindenkit arra, hogy vegyen részt egy lelkigyakorlatokon, hisz ez által gyűjtünk magunknak lelki erőt a következő lelkigyakorlatig vagy táborig. Azt gondolom, hogy számunkra ez még az étkezésnél is fontosabb. Ilyenkor tudunk feltöltődni, mert amikor lejövünk a hegyről, ismét sok nehézséggel találjuk szembe magunkat. A Szentírásban Jézus is, amint lejön a hegyről egy beteg gyermekkel találja magát szemben, akit meggyógyít. Mindnyájan mi is naponta szembe megyünk a sok problémával, épp ezért szükséges, hogy a lelki raktárunk fel legyen töltve, melyből tudjuk magunkat is táplálni, és mely által másokat is meghívhatunk egy lelki agapéra.
A másik tényező, mely nagy hatást gyakorolt rám, a Böjte Csaba által tartott szentmise, az ott elhangzó prédikáció, illetve nem utolsó sorban a szentmise végén a gyerekek által megtartott március 15-i megemlékezés. Örült az én szívem és lelkem egyaránt, hisz annak ellenére, hogy szórvány, az akaraterő megvolt bennük és a maguk lehetőségeikhez képest szép műsort mutattak be. Szeretnék buzdítani minden egyes testvért, hogy a magyarságáért minél többet tegyen meg, mert ha a nyelv, szokások stb. elvész akkor mindennek vége. Lehet, hogy egyesek kicsit most furcsállni fogják amit írok, senkit nem akarok megbotránkoztatni, de néha a nemzetiséget jobban ki kell emelni mint a hitet, éspedig azért gondolom ezt, mert ha alapul veszem a katolicizmust, amiért meg egy nép kihal, attól még máshol a vallás fennmarad, de a kihalt nép területén már nem. Remélem senki nem akar megkövezni és remélem érthető voltam a felvezetésem által.
Amikor szabadidőm engedi heraldikával szoktam foglalkozni ami nem más mint egy segédtudomány, mely a címertannal foglalkozik. Jómagam nem vagyok nemes ember, de egy alkalommal elkészítettem a saját címeremet, melyben három szimbólumot helyeztem el: a kardot, a keresztet és Nagy Magyarországot. Illetve ezek által fogalmazódott bennem az egyik életcélom, miszerint Harcolni Hitemért Hazamért.
Adja Isten, hogy a Háló keretében minél többen állhatatosan tegyünk mindet meg hitünk és magyarságunk érdekében.

Józsa Nándor