Képek az erdélyi találkozóról (Juhász B.) >>
Képek az erdélyi találkozóról (Fazakas I.) >>
Péntek estétől vasárnap délig tartott az erdélyi Háló találkozó, amelyre Budapestről két autóval érkeztünk kilencen. Szentmisével kezdtünk és fejeztük is be a programot a Szent Miklós templomban. A nyitó szentmise végén Mécs László Alázat című verse hangzott el, s benne a mottó: ?Ember vagyok, s csak embernyit meríthetek Istenből". Utána a program a szomszédos Tamási Áron Diákotthonban folytatódott.
Már az első este belecsöppentünk abba a szeretetlégkörbe, amellyel a házigazdák, az udvarhelyi bogozók vártak minket, s a többi bogozót. Jöttek az erdélyi székekből, s egy kicsit mi anyaországiak is megtudtuk, hogy mik is a székek, a fiúszékek, s hol helyezkednek el. A másnapi kiscsoportok is a székek után kapták a nevüket.
A péntek este a ráhangolódás ideje volt. Gaga Zsuzsa rendhagyó, sokszínű, sokszemélyes Háló bemutatója után egy 14 éves művész-leány hegedű-koncertje (sajnos a nevére nem emlékszem, gyönyörűen játszott) és egy zenés képmeditáció (Életed üzenet) töltötte be az estét és a lelkünket.
A szombat Ottó atya reggeli imájával indult, amelyben megérkeztünk magunkhoz s Istenhez. S utána következett ?lelkünk képzése", Ilyés Zsolt ?Spiri-atya": Bízd életedet Krisztusra című megszólító előadása. Ki is vagyok én? Mi is az ember lényege? Csak egy ?animale rationale"? Nem sokkal inkább Isten szeretett gyermeke? Lényegünk a szeretet! Isten a Szentháromságos szeretet-közösségre hív minket. Bízzuk életünket Istenre! És a kiscsoportban folytattuk: Kiben bízom? Bízom-e a páromban? Őszinte vagyok-e hozzá? Bízom-e Isten akaratában? El tudom-e engedni a vágyaimat és félelmeimet? Végül a kiscsoport utáni személyes beszélgetések zárták ezt a sokunk számára fontos gondolatkört és indítottak el bennünk újakat és elhatározásokat.
A délután a választható műhelyek ideje volt, amelyek a kapcsolatokról, közösségekről, fiatalokról szóltak s a zene hatásáról a lélek fejlődésére. Én ez utóbbit választottam, és de jó volt! Egy zenei kiránduláson vettünk részt, benne sok állattal is találkoztunk. A fiatal, második babáját váró házaspár, Böjthe László és Réka vezették a műhelyt, személyes élményekkel, sok-sok zenével s magyarázatokkal hozzá. Nekem nagyon tetszett, ahogyan Réka megéli az anyaságát, s figyel a benne növekedő baba reakcióira zenehallgatás közben. Az este is a zene (vörösboros mártásban) jegyében telt: a mellkast is rengető élő jazz koncert, s utána a buli akármeddig... zárta be a napot s rövidítette az éjszakát.
A vasárnap az összegzés napja volt. Nagyon örültem, hogy az udvarhelyi csapatba kerültem, mert ők szervezték ezt a nagyon szép találkozót. Hogyan tovább? A szervezőkben, helyi bogozókban ott van a lendület és az igény, hogy most nem szabad abbahagyni, hanem folytatni kell a munkát, és erre konkrét elképzelésük is van. A kissé rövid búcsú után a záró szentmisén Msgr. Szász János atya homíliájában méltatta a Háló jelenetőségét.
A találkozónak szép íve volt, a részletekre is odafigyeltek a szervezők, sok-sok előkészítő munkával, öltettel tették tartalmassá, de különösen a házigazdai szeretetükkel. S mindezt segítette a háttérben Ottó atyáék s az iroda munkája. Köszönjük!
