Augusztusban maradt egy szabad hétvégénk, s hogy ne maradjon kihasználatlanul, azt is rögtön lefoglaltuk, illetve elfoglaltuk. Ugyanis hazatérve a táborból, egyre jobban furdalt a lelkiismeret, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk mi ? elmehettünk közös táborba, másoknak meg nem adatott meg, illetve nem engedhették meg maguknak (köztük a nagycsaládosok is) ... Egyik felől ez nyugtalanított, másik felől még élt bennünk a két-három évvel ezelőtti oltszemi hétvége emléke, amikor a kisegítő iskola tágas udvarán és termeiben voltunk, hallgattuk Sebestyén Ottó bátorító szavait, bográcsoztunk, métáztunk és énekeltünk, majd tovább szőttük közös álmainkat. Aztán ezek az érzések találkoztak azzal a szeretettel, amellyel Csernátonba hívtak minket, ahol felajánlották nekünk a Közösségi Házat meg a vendégszeretet...
Az ügyet a jó Isten vitte tovább, mert minden nagyon rövid időn belül sínre került. Köszönet és hála neki, hogy állandóan újabb és újabb találkozási lehetőségeket ad, ahol megerősödve tovább léphetünk életútjainkon...
Biró Nándor lelkészt egy éve helyezték Csernátonba, s máris közösségépítő munkába kezdett, plébániai lapot szerkeszt, orgonát javíttat. Az ő meghívására ? melyet ezúton is köszönünk ? kitárt (székely) kapu várt minket augusztus utolsó hétvégén Csernátonban, ahol honfoglalást tartottunk a Közösségi Házban és a plébániakertben. Szombaton dr. Nagy-György Attila brassó-bolonyai plébános, volt főegyházmegyei ifjúsági lelkész érdekes előadást tartott Közösség-közönség? témában arról, hogyan is válhat a közönségből krisztusi közösség. Csakis úgy, hogyha példát veszünk a szentháromság szeretetközösségéből, ahol az Atya a kezdeményező, a Fiú a befogadó, és a köztük lévő szeretetkapcsolat a Szentlélek gyümölcse. Előadásába bevonta a gyermekeket is, akik jobban megérthették az isteni misztériumot, mivel egyszerű, közérthető példákkal támasztotta alá. A plébános hangsúlyozta, hogy környezetünkben, a családban is meg kell éljük a szeretetközösséget, és a Szentlélek kegyelme kell ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, mikor kell kezdeményezőkké és mikor kell befogadókká válnunk mások szeretetére.
Az előadás után három kiscsoportban mélyítettük tovább a témát, személyes példákkal támasztva alá, hogyan éltük/éljük meg ezt a mindennapi életünkben. Míg a felnőttek a beszélgetéssel voltak elfoglalva, a gyermekek a templomkertben cserkészjátékokat, métát és más közösségi játékokat játszottak. Mire megéheztünk, addigra a konyhatündérünk, Kemenes Szidónia ? újságíró, aki három gyerek anyukája ? készített ebédet (meg vacsorát is). Hát maradék az biztos nem maradt, a friss levegő mindenkinek meghozta az étvágyát. A délután a felnőttek meglátogatták a híres csernátoni múzeumot, míg a gyermekek Mikola Edit tanárnő segítségével gyönyörű nemezelt darabokat készítettek, este pedig az általa idén alapított Szakajtó együttes néptáncot mutatott be, és közösen gyimesi táncot tanultunk. Szombat este a tábortűznél Pál Katinka angyali hangján a Háló himnuszt tanította nekünk, majd közös nótázással ért véget a nap. Mintha a csillagok meg a Hold is figyelte volna az eseményeket, nem akarták zavarni a jó hangulatot, de mihelyt elvonultunk, éjszaka elkezdett hullni az eső és szakadt-szakadt. Szerencsére a két sátorlakó család nem ázott el. Vasárnap reggel Bicskei Zsuzsanna színművésznő nyújtó testgyakorlatokat tanított, majd a csernátoni hívekkel közös szentmisén vettünk részt. A templom az Urunk színeváltozására van felszentelve, az orgonát épp javították ottjártunkkor, mert már régóta újításra szorult, épp az utolsó 24 órában jött a felújítás, mielőtt a szú megette volna... Kezünkbe kaptuk a nemrég megjelent plébániai lap, második legfrissebb számát is, melynek ez a címe: Ha akarod...
Nándi atya bizonyította: sok mindent lehet közösen, ha akarjuk. Huszonnégy gyermek és huszonhat felnőtt vett részt ezen a hétvégén Brassóból, Illyefalváról, Aldobolyból, Korondról és Sepsiszentgyörgyről, melyhez hasonlót ha a jó Isten is úgy akarja, akkor jövőre is tervezünk.
