Az elején ismerkedtünk egymással, megosztottuk elvárásainkat, igényeinket. Aztán különböző gyakorlatokon, feladatokon keresztül mind közelebb kerültünk egymáshoz, egyre mélyebben tudtunk megnyílni és többet megosztani magunkból. A hegyi élményben nem csak lelkileg volt részünk, hanem fizikailag is a Déva-i vár megtekintésével. Számomra jelképesen is sokatmondó volt, amikor az égő mécseseinket a középen levő égő gyertya közelébe helyeztük. Az együttlét alatt Istenkapcsolatunkat is tudatosítottuk és egymástól lelkesedést, elkötelezettséget merítettünk. A saját céljaink, vágyaink megfogalmazása is fontos része volt a lelkigyakorlatnak. S nem utolsó sorban szó került a Hálóról és benne a mi szerepünkről. Ehhez segítségként a bogozói kézikönyvet is megkaptuk. A lelkigyakorlat a közös záró szentmisében csúcsosodott ki, ahol Istennel és egymással egységben fejeztük ki hálánkat és átengedtük magunkat a belső örömnek.
Vasárnap február 9-én az ötödik dévai találkozó alkalmából a helyi Hálósok: a bogozók családtagjai, gyermekei, közösségi társai és más érdeklődők is csatlakoztak hozzánk. Így kb. 40-en gyűltünk össze és a találkozó mottójának szellemében: ?A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.? Róm 15,13 örömben bővelkedtünk. Sebestyén Ottó SJ gondolatai segítségünkre voltak abban, hogy életerőnk forrásait felkutassuk és tudatosítsuk magunkban. Egy jóízű, bensőséges kiscsoportos beszélgetés is szerves része volt a programnak. A találkozó szentmisével zárult ? és a záró áldással és a küldetés tudatával indultunk haza. Az ott kapott fény őrzése és továbbadása ? a fényhordozás nem csak egy-két napra szóló feladat, hanem akár élethivatás is lehet. Segítsük egymást, hogy ez megvalósulhasson a saját és közösségi életünkben egyaránt!
Simai Éva
