Nekünk nagyon kell a Háló"... a Kárpát-medencei csíksomlyói bogozói találkozó után még nagyon sokáig bennünk élt a reggeli ébresztő dallama és szövege, melyet a brassói, zernyesti és szentgyörgyi bogozók közösen költöttünk nagy vidámság közepette péntek este, és amelyben valahogy tovább vittük a Léda balett Tánctanoda által keltett és átélt csodálatos péntek esti együtt imádkozást....
Képek a csíksomlyói találkozóról (P.S.) >>
Képek a csíksomlyói találkozóról (H.T.) >>
Írás a Székelyhon.ro oldalon >>
Na, de mielőtt elfelejteném, hamar ide írom a teljes szöveget, annál is inkább, mert megígértem Arató Márta néninek: "Szép a reggel, jó a reggel, / csak a lusta, az nem kel fel. / A Hálós is korán felkel, / beszélget a jó Istennel. / Itt van Szentgyörgy, Zernyest, Brassó, / Nekünk nagyon kell a Háló. / Adjon Isten szép jó reggelt / Kercsó is már biztos felkelt. / Délvidék és Erdélyország,/ Felvidék és Magyarország, / Partium és Kárpátalja, / gyertek tüstént szolgálatra/bogozásra." A dallamát Timár Sanyitól kérdezzétek, ő párjával és gitárjával végigkísért emeletről-emeletre...
Én azt gondolom, hogy minden Háló-találkozó valahol beíródik az életünkbe, alakít-formál, még ha nem is érzékeljük pillanatnyilag annyira szembetűnően. Így voltam a nyári tábor után is, amikor kb. két hétre rá azt tapasztaltam magamon, hogy már nem görcsölök annyira mindenért, s lám én is tudok laza lenni, könnyedén veszem az akadályokat...
"Az akadályok nem törhetnek meg: minden újabb akadály az elszántságomat fokozza." (Leonardo da Vinci) - volt az őszi bogozói találkozó mottója, s valahogy tényleg megerősödtünk abban a tudatban, hogyha sokan összekapaszkodunk a Kárpát-medencében, akkor le is győzzük őket. Nekem nagy megerősítés látni az egyes emberek és közösségek munkáját, küszködését és lelkesedését, tenni akarását.
Mindig nagy élmény és egyben gyógyulási forrás is a kiscsoport, ahol személyes élményekkel gazdagodhatunk, ahol egy védett, megértő helyen önmagunk lehetünk és a mellettünk levő testvérünkre is teljes odaadással figyelhetünk.
Jitianu Liviu teológiai tanár lendületes előadásából valahogy az maradt meg, hogy ne féljünk az újtól, tovább kell lépni életünk ösvényein, új utakat lehet és kell keresni az egyház és a társadalom szolgálatában. Artúr atya elbeszéléséből érdekes dolgokat tudhattunk meg a kegytemplommal kapcsolatban, s nagy élmény volt a Szűzanyánál tett látogatás - aki közbenjár értünk és védőpalástjával oltalmaz a hétköznapok viharaiban - meg a szentmise. Ft. Tamás József püspök úr is tovább buzdított a szentmise prédikációjában, megerősítvén bennünk a felelősségtudatot népünk és nemzetünk iránt.
A műhelymunkák (ifi, HGT, média, misszió) érdekes, értékes együttgondolkodásra, új tervek és feladatok felvállalására ösztönöztek. A média munkacsoportban elgondolkodtunk azon, hogy miért nem tudunk jelen lenni hatékonyabban a sajtóban. Csúcs Mária, a Duna televízió csíkszeredai tudósítója és férje, Péter is részt vett egy kis ideig a megbeszélésen, hasznos tanácsokkal látva el a munkacsoportot. Ahogyan Marika kiemelte, egy tudósításban fontos az öt alapkérdésre választ adni: Mi? Hol? Mikor? Miért? Hogyan? - röviden vagy bővebben, s máris kikerekedhet egy beszámoló. Fontos jelen lenni a helyi, a regionális és az országos médiában, hogy tudjanak a Hálóról és az egyház életéről... (Csak épp az időt és a megfelelő hangulatot kell megteremteni rá...)
Számomra még nagy élmény volt az étkezések között eltöltött minőségi idő is, amikor jókat beszélgettünk Arató Laci bácsival és Márta nénivel, a magyarországi cserkészet alapító tagjaival... Az életpéldájuk, szolgálatuk, Jézus követésük példaértékű lehet mindenki számára... Egy új jelszót is tanultam: Jó munkát! Jézusért!
Missziós feladatok fogalmazódtak meg a találkozó alatt, ülésezett a parlament - reméljük, hogy lesz elég akaratunk, időnk és cselekvőkészségünk "átvinni a túlsó partra" mindazt, amit a jó Isten ránk bíz/bízott.
Örömmel olvastuk a friss Tarsolyt, melyben Bayer Robi tolmácsolta a sok szinten értelmezhető Háló missziót, Szénássy Judit kérdéseire Szentesi Csaba atya válaszolt, jobban megismerhettük Pázmán Attilát és egy magyarországi családos közösséget, illetve Bittsánkszky Jánosné Sári megosztotta élettapasztalatait, hogyan is kellene kapcsolatainkért dolgozni. Gaga Zsuzsa lelki kapaszkodót választott (csak a következő lépésre kell gondolni...), Koncz Andris internetes fényképgyűjteményre bukkant, Orosz Rita pedig bekukkintást engedett sokgyerekes életükbe. Az életképek jó példa arra, miként is lehet felülkerekedni pillanatnyi nehezebb helyzeteken. (Különben elárulom neki, hogy kedvenc olvasási hely-szokásaink ugyanazok... Ezt lehet, hogy csak ő érti, de ugye elnézitek ezt nekünk, ha ketten egy perc töredékéig összemosolygunk az interneten...)
A hálaadó szentmisében vasárnap a lelki tarsolyunkat Sebestyén Ottó lelkész gazdag útravalóval pakolta teli, hogy ne feledjük a szűkebb hétköznapokban is elővenni. Ami kimaradt a beszámolóból, azt tegyétek hozzá ti...
(Egy nagy zárójelben: van egy dédelgetett ötletünk néhányunknak: mivel olyan sokan írogatnak (prózát, verset, elbeszélést, életképet, hozzá festmény, grafika is kerülne stb.), megalakíthatnánk a HIT-et, azaz Háló Irodalmi Társaságot... )
