December 1-én, szerda délután a szovátai Háló-Barát csoport szervezésében újra találkozhattunk a Szent József Gyermekotthon kápolnájában. Pont azután, hogy elkezdtük a communio évét, mert közösségben dolgozni hasznos, örömteli és gyógyító és éppen advent kezdetén, amikor felmérésünk után új útra szeretnénk lépni. Az életutunk új megformálását segítette elő Kiss Endre marosvásárhelyi segédlelkész elmélkedése.
A segédlelkész ismertette az advent kifejezés értelmét, időtartamát, a ráhangolódást, már több héttel azelőtt el kell kezdeni, hiszen minden más ünnepre is előre készülünk ? és erre a legszentebb ünnepre? Az emberiség egész élete az Úrra való várakozás, Kr.e, Kr.u, a jelenben és a végén a második eljövetele. A keresztény embernek örömmel kell várakoznia, türelemmel, még akkor is, ha a vendég késik. Mindenkinek az utolsó percig van rendeznivalója, soha nem lehetünk elégedettek szívünk tisztaságával. Az Úrra való várakozás egy egészséges feszültséget kell keltsen, önvizsgálatot ügyeim rendezése végett. Ne bújjak el a magam sötétségébe, ne kicsinyítsem vagy elsimítsam vétkeimet. Úgy várjak az Úr eljövetelére, hogy tudjam, Ő még jobban várja személyes találkozásunkat, ha tiszta szobával várom és beengedem. Vegyem ki magam erre az időre a világ zajos forgatagából, maradjak csendben még akkor is, ha kezdetben nyomasztó vagy jobban zaklatnak a kísértések. Hiszen a nagy dolgok csendben történtek: a fogantatás, a születés, Jézus egész élete és halála. Ez időszak hasznos teendője lehet, hogy életritmusunkkal lassítunk, felfigyelünk embertársainkra, meghallgatjuk, segítséget adunk, beszélünk lelki élményeinkről, vigasztalunk. Igazán emberarcú Isten hiányunk akkor van, ha embertársainkban nem vesszük észre az Ő jelenlétét. Elgondolkoztató a lelkipásztor kemény meghatározása ?aki állandóan rohan, az gyűlöli magát", ?aki az éjszakát nem becsüli, az a nappalt nem érdemli". Keresztelő János életpéldájával is buzdított ? készítsünk utakat embertársaink felé, még akkor is, ha a másiktól (az ellenségtől) várjuk ezt. Dobjuk messze a múlt sérelmét, bocsássunk meg másoknak és önmagunknak. Összpontosítsunk a lelki felkészülésre, ne fáradjunk bele a fizikai készülődésbe, idézve Barsi Balázs atyát: ?betegek lettek ünnepeink". Legyen ez az időszak ébresztő a kényelmes, megszokott életünkből, végezzünk földmunkát (mint a buldózer), mélyen gyökerestől irtsuk ki megszokott bűneinket: az irigységet, a gyűlöletet, a szeretetlenséget. Adventünket hassa át a Szűzanya lelkülete: halljuk meg az Úr szavát, öröm töltsön el és ezt az örömünket osszuk meg mással, mint Ő Erzsébettel. Ha úgy érzem, hogy a szentgyónás által közelebb kerültem Istenhez, akkor ennek legyen látható következménye, sugározzam ki környezetembe. Hiszen egész életünk a tékozló fiú élete, Atyánk szeretettel visszavár, nem ró meg, megajándékoz és magához ölel. A Betlehembe vezető út nem könnyű, de értelmet ad életünknek.
Kelemen Emese képei >>
