November 13-án Brassóban tartották meg a Háló találkozót, melynek a következő volt a mottója: Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk ?! Valóban elveszünk? Hát nagyon aktuális és elgondolkoztató szentírási rész.
A regisztráció után jó volt látni a sok ismerős arcot, találkozni újból a hálósokkal. Színes nyakbavalót kaptunk, ami mint utóbb kiderült, Magyari Timike munkája, majd finom kávéval, ropival vártak a brassóiak. Komán Attila köszöntött bennünket és segített ráhangolódni a témára, majd felolvasott egy rövid kis mesét a három fáról. Utána Sebestyén Ottó lelkiatya is köszöntött minket és bemutatta a Hálót. Szívesen emlékezett vissza a brassói, zernyesti időszakára. Elmondta, hogy mindig szívesen jön vissza.
Miután a hálós légkör megteremtődött, következett az előadás Timár Sándor felvezetésében. Elgondolkodtatott és a mélyre evezett mondanivalójával. Az evangéliumi idézetet körbejárva kibontotta előadásában a témát: egyik felől a félelmeinkről (milyen sok is van!), másik felől a bizalomról beszélt. És arról, hogy ha merünk segítséget kérni, Jézus egy szavára lecsillapodik életünk tengerének vihara... Hát nagyon megfogott az előadása mindannyiunkat. A feladott kérdéseket kiscsoportokban beszéltük meg.
Nagy örömünkre a gyermekekkel külön foglalkozást tartottak a felső teremben, Simó Gáspár, a Segítő Mária Iskola spirituálisa pedig a nagyobbakkal foglalkozott. Mivel az idő nagyon kedvezett nekünk, még az udvaron is játszottak... A bolonyai Szent Imre Ház nagytermét ebédlőnek alakították át és brassói társaink szolgálták fel az ételt. Köszönjük nekik, hisz még finom desszertről is gondoskodtak...
S hogy nincsenek véletlenek, csak csodák, azt délután is megtapasztaltuk, amikor a szentgyörgyi Váradi József Iskola Kikelet iskolás színjátszó csoportja ugyanazt a mesét adták elő, amit a nap elején Komán Attila felolvasott. És egymásról semmit sem tudtak! Tehát a jó Isten valamit nagyon akart mondani nekünk azzal a mesével! Számomra a következőket sugallta: 1. merjünk álmodni, 2. merjünk nagyra nőni, 3. legyünk türelmesek a várakozásban, ne mindig zúgolódjunk a sorsunk ellen, 4. Isten már előre eltervezte az életünket, és élettörténéseinkben még ha sokszor magunkra hagyottnak is érezzük magunkat, ő mindig gondoskodik rólunk, hogy a legmegfelelőbb helyre kerüljünk... Nagyon megtapsoltuk a kis színjátszókat, akik hálásak voltak a fogadtatásért...
Ezután következett a sok színes beszámoló, kinek mit jelentett/jelent a tábor, a Háló. A Barta család a találkozó végére székely népviseletbe öltözött, és kihangsúlyozták a székelyek egyik nagyon fontos tulajdonságát: jóban-rosszban összetartanak. Még énekeltünk néhányat a végén, majd következett a szentmise, amit dr. Nagy-György Attila, a bolonyai Jézus Szíve templom plébánosa mutatott be. A hálaadó szentmisét a Boldogics ifjúsági csoport gitár és ének szolgálata tette felemelőbbé.
