Két írás következik a brassói találkozóról. Az első Molnár Manyi néni, a második Hajdú Laura munkája.
Molnár Manyi néni élménybeszámolója
Molnár Manyi néni beszámolója:
Szeretem a Háló találkozókat, mert színvonalas és tartalmas programokon ízlésem szerinti és szeretni-való emberekkel lehetek együtt... Az ott tanultakat közvetíthetem a kiscsoportjaim felé és másrészt élvezhetem a jelenlevők szeretetét, egymásra figyelését.
A hálós összejövetel Brassóban méltán beillik a kedvenc sorozatomba. Meleg baráti fogadtatás... Csodás és hálára indító élmény azt megérezni, hogy örülnek az embernek. Külön öröm volt ezúttal sok fiatal jelenléte...
Az előadáson tudatosíthattam nagyon fontos üzeneteket: egyrészt, hogy Isten szeretet formájában van jelen közöttünk: minden magatartásunkban reakciónkban tetteinkben ez az üdvös vezérelv. Aztán ezen üzenet cselekvésre kell hogy ösztönözzön: továbbadásra vagyis misszióra és ökumenikus elfogadásra, szeretetre. Nem kis feladat, de érdemes lehet nekiveselkedni...
E találkozós napoknak talán legszemélyesebb és építő mozzanata a kiscsoport szokott lenni. Nos, Brassóban ez is nagyszerű volt. Kiscsoportunkban a legváltozatosabb tanúságtételek, missziós lépések, nehézségek és sikerek hangzottak el. Tanulságos és feledhetetlen...
Az ünnepi hálós szentmise igazi kegyelmi ajándék volt.
Délután a Búzavirág néptáncegyüttes bűvölt el mesésen gyönyörű műsorával. Nagyon szépek voltak és gyönyörűen táncoltak a székely népviseletbe öltözött fiatalok, példát mutattak szép hagyományaink megőrzésében. Nehéz volt a széken megülni elragadó előadásuk közben...
Köszönet és hála a brassói bogozóknak a szervezésért, a szíves vendéglátásért és szeretetükért!
2011 november 13-án Zernyestről érkeztünk, ahol az idei tábor kiértékelője zajlott. Miután két napig gyönyörködtünk a Királykő szépségeiben, a brassói bogozók vendégszeretetét élvezhettük. A találkozó mottója: ?Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet!" (Mt28,19a). Nem véletlen, hogy a misszió éve ez, Nagy György Attila brassó-bolonyai plébános a misszióról beszélve a gyulafehérvári főegyházmegye pasztorális tervét ismertette. Kihangsúlyozta többször is: nincs igaz misszió ökumenikus lelkület nélkül! Ha nem vagyok egységben magammal, az Istennel, a természettel, családommal, kisközösségemmel, egyházammal, nem tehetek tanúságot Jézusról! Egység nélkül nem fog Jézusban hinni a világ! Az egység teszi hihetővé a világ előtt a krisztusi tanítást és életpéldát! Egységben lenni = szeretetben lenni! Ez nem valósul meg, ha nincs bennem bűnbánat, megtérés és ima!
Érdekes volt számomra a következő kis részlet: ?...a teológia lényegéhez tartozóan ökumenikus teológia, mert egyetemes ? katholikosz; a minket megszólító és közöttünk jelenlevő Isten evangéliumán alapszik ? evangélikus; következésképpen helyesen vélekedik Istenről és helyesen dicséri ? ortodox; az evangéliumi alapon a helyes viselkedésben és dicsőítésben képes állandóan megújulni, reformálódni (ecclesia semper reformanda) ? református". (Ökumenizmus, Javaslatok, Gyulafehérvári Főegyházmegyei Zsinati Könyv, Kolozsvár, 2001, 200)
Kiscsoportos beszélgetés során arról beszéltünk, ki milyen missziós tevékenységet folytat, hogy hirdeti az igét, mit tesz az egységért. Ki-ki eltöprengett azon, mi lesz a következő missziós tevékenysége.
Nagyon jó volt bekapcsolódni a bolonyai egyházközség közös ünnepébe, a szentmiseáldozatba.
A finom ebéd után a Bokréta néptáncegyüttes felejthetetlen perceket szerzett, mindannyiunknak viszketett a talpa!
Pár élménybeszámoló után levontuk a következtetést, jó volt újra együtt lenni, jó volt a szórványban élő magyaroktól példát venni!!!
