Szeretettel üdvözlök mindenkit a 2012. február 11-én lezajlott Háló farsangi bál után. Mivel tudom, hogy sokan szerettetek volna még részt venni, de nem sikerült, ezért arra ébredtem, hogy a részvétel különleges örömét megosszam veletek. Ugyebár, sok minden belefér egy éjszakába, ha 6 órára érsz haza és energiával túlszárnyalod a tini gyermekeidet (igaz én egy kicsit aludtam előtte délután)...

A jó hír, hogy nem változott semmi! A múlt évi hírneves (kotormányszéki szójárásban) bál után nézegettem, hogy a beöltözött résztvevők és a szerepeket betanult közösségek produkciója hogyan dobja majd fel a hangulatot. Elmondhatom, sikerült a Jóistennek meglepetéssel szolgálni. Először is bejelentkezett egy ifi hip-hop csapat, akik táncaikkal megnyitották a bált. Eszembe jutott a tavalyi Háhés tánccsapatom, akik a megélt öröm táncával állították be a családias hangulatot azon a bálon. Hahó Háhé, üdvözlök mindenkit abból a csapatból! Várom, hogy cseperedjen a három kisbaba, és készüljünk, ajándékozzuk meg magunkat/másokat újból ilyen jellegű együttlétekkel. Visszatérve az idei bálra, a hip-hopos fellépés után előkerültek a várva várt szereplések. E fellépések fénypontja, a kánkánt táncoló lányok voltak, akik (tudták ők miért) a végére maradtak szereplésükkel. Az i-re a pontot, a kánkán táncosok soraiba beállt ?apácák" tették fel. A Jóisten adjon nekik egészséget! Örülünk, hogy nem lettek kánkán apácák, hisz így gyönyörűen és példamutatóan szolgálják Istent, mint feleségek, anyák, nagymamák és néha, mint ?nyugdíjazott" kánkán hölgyek.

Egy másik örömteli pillanatom volt megtalálni a táncparketten a lelkigondozói képzést végző csapatot. Nem tudom Ottó mit tanít nekik, de kezdek kíváncsi lenni. Ami kitűnt, az a nagy és vastag betűsen megírt ÖRÖM megélése volt. Örvendeni barátnak, közösségnek, zenének és táncnak, az életnek a Jóisten kegyelméből. Amennyiben a lelkigondozói képzés erről szól, akkor valószínű sokunknak el kellene mennünk, hogy alakítsuk, neveljük magunkat a förtelmesen változó, de egyben egyre gyönyörűbbé váló életünkben.

A következő nagy örömöm Timár barátom viszontlátása volt. Kevesen tudjátok, hogy intellektuel barátom nemrég lábát törte. Megcsavarozták és Adorján fürdőre küldték kezelésre. És mit ad a Jóisten? A ?csavargó" Timár uram, Adorjánt összetéveszti a bállal... Behozta a csavarjait mulatni és biztos vagyok benne, hogy mókásra is fordította volna a helyzetet, ha nem nyíllal olykor sápadásig, a be nem gipszelt, de frissen műtött lába. Képzeljétek, hogy így is vállalta a zsűrizést. Imets Lacival, Simó Jutkával, Bocskor Lillával, meg egy másik jó baráttal, minőséget adott a farsangunknak. Igaz, féltékeny lettem díjkiosztáskor, mert a díjakat csak puszi ellenében adták át és a hölgyek száma-fajtája, férfinak ingerére szolgált...

Ha tartom a szendvics-módszert beszámoló stratégiának, most lenne az alkalom elmesélni a negatív storyt. Képzeljétek, akire számítottam, hogy Marcellt és Jutkát hazaviszi, éjféltájt, egyszer csak bejelenti, hogy megyünk. Úgy meglepődtem és olyan kilátástalannak láttam a helyzetet, (Marcell már kidőlt, Jutka nem volt nagy formában és a szervezői képességem léket kapott) hogy a szó szoros értelmében kifutottam a bulizó zajos teremből összeszedni magam. Erika nővért utánozva elmondtam az Úrnak: ?Uram itt van ez a helyzet, én nem tudok kezdeni vele semmit, habár tudod mennyire fontos nekem-nekünk". És az Úr megszólalt! (Fazakas István, emlékszel-e a Háló tábor kegyelmeire? Most hasonlóan éreztem magam) Ottó jelezte, hogy megy haza, mert reggel miséje van. Gyerekek, bízni kell! Az Úr - az Úr! Így lett a bálom legkellemetlenebb pillanatából ÁLDÁS és szeretet sugárzó öröm.

Mit meséljek még? Részese voltam, még egy emlékké vált szép közösségi találkozónak, egy alkalomnak, amikor a Jóistent szolgálva, szerettem családomat-barátaimat és mindenkit, akit Jézus kirendelt aznapra. Szeretni-szeretni, végtelenül és mélységében, csak szeretni.

Nem szeretném kihagyni egyik legnagyobb örömömet. Ottó meghívta a zsögödi néptánc együttest. Tudjatok mikor hegedül a legszebben a tücsök? Mikor éhes, tehát nem a pénzért teszi. Képzeljetek el egy 8 személyes ifi csapatot és a különleges vezetőjüket/alkotójukat, akik azért szerepeltek, hogy ÖRÖMMEL és BETELJESEDÉSSEL ajándékozzák meg a közönséget.

Végül köszönetet mondok minden mosolygós arcnak - résztvevőnek, ajándék volt újból veletek lenni! Külön köszönet azoknak, akik a ki-be szállításunkat biztosították.