Előrehozott Nőnapot ünnepeltünk a Csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányházban, Kalot és Háló együtt. A szépnem igencsak szép számban képviseltetett ezen ünnepségen. E népes női közönséget lepte meg a szerény létszámú, de annál bátrabb férficsapat. Csodálatosan kiöltözve fogadtak minket férfijaink, bevezettek a meghitten feldíszített előadóterembe, és megleptek zenés-verses műsorukkal.
Ottó nyitotta meg az estet megszentelve ezt a világi ünnepet a történelem legnagyobb, legalázatosabb asszonyáról, Szűzanyánkról szóló gondolataival. Ettől máris felemelkedett a lelkem, máris éreztem, hogy nagyon jó helyen vagyok. Megint erőt kaptam, mert elárasztott a belső béke és rendezettség
Ezek után Ottó a Nőről beszélt. Csodálatosan. Minden ott lévő nőtársam nevében állítom, hogy mélyen lenyűgözött mindannyiunkat. Peci barátunk nagyon megilletődve vallotta be, hogyha egy pap ilyen sok mindent köszön a Nőnek, ő, mint bűnös ember mit is mondhatna ezek után. Csak annyit, hogy nagyon-nagyon szereti a feleségét. Kemény tapsot kapott.
A sok szép vers és gondolat, amely az erős nem gyöngéd lelkéből érkezett, elkényeztetett, megnyugtatott, felemelt, növelte szeretetünket a férfiak iránt, megerősített hivatásunkban.
Mielőtt magunkhoz tértünk volna a katarzisból, a nők nevében Kovács Erzsébet köszönte meg a nekünk szánt ünnepséget ugyanazzal a Kányádi verssel, amelyet Szabi szavalt. (Lásd a vers rovatban.)
Ezek után agapé következett a saját kezűleg sütött magvak és ropik roskadozó kínálatából. De, mint mindig, Magdi és Erzsike néni habos rolója hamarabb elfogyott, mint az előbbiek.
Pázmán Enikő