Március 3-án, szombaton a Gépgyártó Iskolaközpont dísztermében a Szent István plébániában működő kisközösségeknek Háló találkozót szerveztek. A színes, sokat adó programokon a plébánián tevékenykedő mintegy 20 lelkiségi csoportból 17 képviseltette magát. Összesen 85 személy. Meghívottaik az Erdélyi Háló elnöke Sebestyén Ottó csíkzsögödi, illetve Csató Béla csíkszentkirályi plébánosok voltak.

A tizenhét csoport ? Egyháztanács, Kórustagok, Karizmatikus Közösség, Emmausz biblia csoport, a Caritas, Lourdes-i Mária Rózsafüzér Csoport, Szegletkő Közösség, Csíksomlyói Szűzanya Rózsafüzér Csoport, Karmel-hegyi Boldogasszony Rózsafüzér Csoportja, Idősek Klubja, Ifi Csoport, Mécses Közösség, Fiatal Házasok, Mária Iskola, Jézus Barátai, Ministránsok, Figurás Közösség ? rövid ismertetését Szabó Lóránt egyháztanácsostól hallhattuk.
Pázmán Attila, az Erdélyi Háló alelnöke a találkozó háló jellegéről szólt, ismertetve magát a Hálót. Pázmán Attila beszámolóját követően Szabó Lóránt a Szent István plébánia tulajdonát képező egykori zárda, ma Gépgyártó Iskolaközpont épületének történetét ismertette, ezzel mintegy megválaszolva a találkozó helyszínének okát is.
Csató Béla jó humorral, az igazi keresztény közösségről tartott igen elgondolkodtató, tanulságos előadást. Az egykor városunkban káplánként is szolgáló, nagy tudású lelkipásztor átfogó képet nyújtott a közösségről, felhíva a figyelmet az esetleges feldarabolódásra, amely a mindenhová tartozásból adódhat. Majd a szeretet ?leglényegesebb vonásáról" szólt, ami nem más, mint adok és befogadok. A közösségbe tartozás kettős feladatot jelent. Az én részemről azt, hogy a legjavamat adom. A befogadó részéről a teljes bizalommal, kételkedés nélküli, kérdjelek nélküli fogadása a másiknak, ugyanis a szeretet miatt meggyőződése, hogy a másik életének a legjavát adja, ami kölcsönös. A közösség leggyönyörűbb példája a házasságban van. Mit ad egy fiú, egy lánynak? Ha nem adja az ő személyiségét, akkor nem adott semmit, és ugyanez vonatkozik a lányra is a házasságban. Számos példával fűszerezte mondandóját a tisztább közösségkép megértése érdekében. Amint mondta, a közösen megvalósítandó feladat, formál közösséggé. De nem a feladat a mindenható, hiszen, ami összetart, a szeretet-kapcsolat. Ennek a szeretetnek a létezése ad elég erőt arra, hogy végbevigyünk valamit. Ha nincs meg ez az egymás között áramló, adok-kapok-befogadok állapot, szeretet-kapcsolat, akkor nem lesz erőnk végrehajtani közösen a művet. A közösség mindig a megbocsátás helye, mondta az atya. A megbocsátás pedig nem más, mint a megszakadt szeretetszál összebogozása, amely ez által erős lesz, így többé nem szakad el. A közösség növekedése a leggyengébb tag iránt tanúsított szeretet által történik. Születése pedig nem verbuválással, hanem önkéntesen kell, hogy történjen.
Délután Sebestyén Ottó tartott igen közérthető előadást a közösség fejlődési fázisairól. Nagyon aprólékosan ismertette az emberi érettséget. Ez alapvetően fontos, mert ha valaki nem érett, akkor sok problémáját viszi a közösségbe. Majd a hívásról, megtérésről, intimitásról, kihívásról, az egységről és végül a küldetésről szólt.
Ezután műhelymunkák következtek ugyanezen címszavak alatt. Ezt egy rövid beszámoló követte, melyben megérezhettük a munkák mélységeit és erősségeit. Sokan most tanulták meg többek között, hogy ha egy közösségben krízis van, az nem baj. Meg kell beszélni, ki kell engesztelődni, tisztázni kell helyünket a csoporton belül, s így frissül, tisztul a helytelen elgondolás, elégtelen motiváció és a közösség átélt egy újabb fejlődési fázist.
A találkozót szentmise zárta, melyet már otthon, a körtemplomunkban tartottunk, annál is inkább, mert egy közeli munkatársunk elhunyt férjének hathetes miséje volt.
Összességében azt kell mondanunk, hogy nagyon építő, közösséget formáló találkozónk volt, nagyon heterogén társasággal, de egy feladattal: akarunk dolgozni önmagunkon, és akarjuk építeni plébániánk közösségét, hogy a krisztusi ideált egyre jobban elérjük. Nagyon sikeresnek ítéljük a találkozót, hisz sikerült összekötni a csoportokat, és látni azt a dinamikát, mely minden közösségen belül működik, és a további feladatokat.
Isten fizesse minden szervezőnek, és köszönet a Közösségi és Igazságügyi Minisztériumnak, illetve a Wekerle Sándor Alapkezelőnek a támogatásért.

Bajna Gyöngyi