Nagy izgalommal vártuk a nagyböjti lelkinapot, amit a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban tartottunk meg március első hétvégéjén. A téma nagyon is aktuális: Együtt a szenvedő Krisztussal. Nagyon örvendtünk az ismerős arcoknak, barátoknak, főleg azoknak, aki távolabbról is eljöttek, de annak is, hogy több testvért sikerült megszólítanunk, mint tavaly.
Készültünk rá, ám nem minden úgy alakult, ahogy elterveztük, de az Úr megsegített, kipótolta a pótolnivalót. A vetítésre előkészített terem kicsinek bizonyult, egyre csak jöttek-jöttek a testvérkék. Amíg a laptop beindításával bíbelődtünk, addig Tófalvi Misi az ő egyedi, utánozhatatlan módján szórakoztatta az egybegyűlteket. Ottó könnyedén áthidalta a technikai nehézségeket, a Háló bemutatására Csató Béla atya is megérkezett. Simó Judith a Háló gazdasági tagozatáról beszélt, bemutatta az erdélyi HGT-t és a délutáni beszélgetésre meghívta az érdeklődőket.
A kávészünet után levonultunk az alagsori templomterembe, sokan jöttek el Béla atya elmélkedését meghallgatni. Nagyon közvetlenül, élményszerűen beszélt a fizikai-lelki szenvedésről. Nekem az maradt meg, hogy mindannyian hasonlítunk a majmokhoz, mert nem tudjuk elengedni azt, amivel az ördög fogva tart (étel, ital, pénz, sajnálkozás, siránkozás, hatalomvágy stb.). A szenvedő ember kérdése: Miért? Amikor elkezdjük megérteni a miértet, akkor kisebbedik a feszültség...
Mire véget ért az előadás, sikerült elkészíteni a szendvicseket. Máshol eső, vihar tombolt, áradások voltak, mi még az udvaron (néha napsütésben) fogyasztottuk el az ebédet. Magdi néni elismerően nyugtázta a finom dálnoki házikenyeret, amit Cecília szerzett. Talán nyomába léphet a ?messze földön híres? bánkfalvi kenyérnek. Az ebédszünetben berobogtak Peciék, majd Pázmán Attiláék.
A kiscsoportos munkába besegítettek a budapesti vendégeink is, Juhász Bálint és családja. Szerényen, nagy odaadással tették a dolgukat, Isten fizesse a segítséget!
A délutáni órákban Ottóval folytattuk a műhelymunkát. Ismét tudatosult, hogy az egész napos programoknak van egy folyamata, ami segít feldolgozni, elraktározni az elhangzottakat. (Én azt hiszem, hogy minden előadás, találkozás valahol beépül a személyiségünkbe, még ha nem is vesszük sokszor konkrétan észre.) És Ottó segítségével együtt kerestük, hogy a nehéz élethelyzetekben mi jelenti a hidat az imához: a hit (mik az akadályai?), a bizalom (nem életre szól a fájdalom), a mélyebb értelem (valamit megértek), a remény, a szeretetet, az önátadás, a közös ima, a dicsőítés, a hála (az élet ajándék), megtérés (megfordul a tekintet). Kétféle probléma létezik: megoldható (eszközökkel) és megoldhatatlan (átadom az Istennek). ?Ahol Isten becsuk egy ajtót, ott kinyit egy ablakot.? Szent Ignác szerint minden rossz forrása a hálátlanság... Hát ezeket a gondolatokat sikerült lejegyeznem. Két olyan kérdésre is választ kaptam az előadás során, amelyre már régóta kerestem a választ. Ezért is nagyon hálás vagyok.
Nagyon bensőségesre sikeredett a szentmise, mint mindig. Pázmán Enikő rögtönzött tolmácsolásában élővé vált a napi evangélium. Majd a vendégek egy része útra kelt, néhányan megnéztük a Böjte Csaba testvér dévai gyermekeiről készített filmet, a Csillagösvényt, a társaság másik része a további HGT-s terveket szövögette.
Legközelebb április 4-én találkozunk nagyobb felállításban Sepsiszentgyörgyön, amikor a magyarországi Balczó András öttusázó sportolót, 12 gyermek édesapját látjuk vendégül, aki saját életéről fog beszélni: hogyan is sikerült neki szembenézni a félelemmel.
Józsa Zsuzsa
