Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok... (Mt. 11,28) mottóval a sepsiszentgyörgyi Krisztus király templomban június 15-én tartották meg a Háló lelkinapot. Mivel tanév végére, illetve a mindennapi megélhetési küzdelemben és az élet nehézségeiben sokszor elfáradunk, nagyon aktuális volt a téma.

A találkozó kezdetén Nagy Zsolt a hoppmester szerepében köszöntötte a vendégeket, ő volt a találkozó történéseinek irányítója, majd a Kárpát-medencei Hálót és a benne rejlő keresztény értékeket Molnár Mária mutatta be.

A lelkinap előadója a kolozsvári Dr. Bodó Márta magyar-angol szakos tanár, a Keresztény Szó és a Vasárnap katolikus újságok főszerkesztője volt, aki Fáradtság és felüdülés a hitben címmel tartott lélekhez szóló, gazdag tartalommal telített, elgondolkodtató, a realitás talaján mozgó, sokszínű és emberközeli előadást. Bevezetőként röviden bemutatta a két katolikus lap keresztény értékeket közvetítő munkáját, mely az egyházmegyék hitéletét tükrözi. Kis létszámú, de lelkes munkaközösséggel nemcsak a minden heti-havi lapszerkesztés édes gondját hordozzák, hanem a romániai katolikus könyvkiadás szellemi alkotóműhelyének előrevitelében is fáradoznak. Ennek szemléltetésére a Verbum Kiadó és a Fehér Holló sorozat néhány legfrissebb kiadású könyvét is magával hozta.

Előadásában először a hit fogalmát megközelítve a jelenlevőkkel együtt kereste a választ arra, hogy kinek mit jelent a hit, majd a bibliai és teológiai megközelítése következett. Rádöbbentünk, hogy nem is olyan könnyű beszélni róla, magyarázni és megélni a hitet. A teljesség igénye nélkül, íme néhány gondolatsor. Fontos, hogy elfogultság és félelem nélkül tudjunk beszélni hitünkről. El kell fogadni, hogy nem mindenkinek természetes a hit megléte, ne mondjunk ítéletet arról, akinek nincs, hanem keressük a párbeszédet. A hit folyamatos válasz az Isten meghívására. A hit cselekedetek nélkül halott. Egyéni kreativitás kérdése naponta azon munkálkodni, hogy ma mit kell tennem hitből fakadóan. Késélen táncolunk. A hit szerelmi viszony: Ő a meghódító, én a meghódított. A kereszténység a hit, remény és szeretet összefonódása. Idegen tőle a diadalmaskodás, a félelem és a rettegés.

Az előadó a világegyház egyetemes hittudósait hívta segítségül. Joseph Ratzinger, Márton Áron, Carlo Maria Martini, Deák Viktória Hedving és Várszegi Asztrik képei és hittel kapcsolatos gondolatai villantak be. (A hitet sűrű homály és bizonytalanság veszi körül; az egyház elfáradt, vigyázni kell a megmerevedésre; a hit ellensége a klerikalizmus; a krízis egyben lehetőség is, ha nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is megérint; mit mondanánk annak, aki nem hisz?; a hitet Isten ajándékozza). A felvetett kérdésekre megoldásokat is keresett, ajánlott: forma helyett fontosabb a tartalom; nem pozíciókat keresni; ki kell tárni a kapukat; derűsen jelen lenni a világban, nem naivan; ne bántóan, agresszíven, csak magabiztosan; ne ítélkezve, elítélő módon; igazunk tudatában fel kell készülni az elutasításra is; kétely és reménytelenség ellen a hihető tanúságtétel a gyógyír; a spiritualitásra igény van, de sokak számára miért nem vonzó a kereszténység?; a forma miatt elidegenített; a felszabadítás teológiája; a peremre szorítottakat tudatosan kell választani; de ki a peremre szorult, a kételkedő, a kiábrándult, és hol jön a felüdülés? Bodó Márta hangsúlyozta, hogyha a test és lélek nincsen összhangba, ha nem érzi jól magát a test, akkor a hit elcsúszott valamerre. Sok a sérült, aki belemerül a jó keresztény szerepébe, miközben száz testi bajból vérzik. A test jelez és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hisz a Szentlélek temploma kell legyen. Saját példáról is beszélve, neki Jálics Ferenc jezsuita tíz napos szemlélődő lelkigyakorlata segített e problémakör megoldásában. További segítségképpen a kivetítőn arra kaphattunk választ, hogy a különböző típusú embereknek alkatilag milyen imamód használ jobban. Befejezésképpen két kérdéskört adott fel, amit kiscsoportban beszéltek meg a jelenlevők: Az én hitem krízisei és hitetlenségei (hullámhegyek, -völgyek); Hogyan találok elmélyülést a hitemben; más felüdülési formák.

Az ebédszünet után a kulturális program részeként Miklós Attila és Olga sokszínű érzelmeket megpengető gitárkoncertje következett. Meglepetésként hatott a templomban Scurtu Octavian pasztell-kiállítása, amit a találkozóra állított ki. Virágkompozíciós festményeit Sántha Géza képzőművész méltatta. A műhelymunkán Timár Sándor a jelenlevőket két részre, hívő és hitetlen táborra osztotta (miként a világban is van), akik szellemi párviadalt kellett folytatniuk igazuk megvédésére. Így konkrét kérdések felvetésével felkészülhettek arra, hogyan is kezeljék azokat a témákat, amelyek a hitetlenek táborából jöhetnek/jönnek. A műhelymunka sok derűt és összehangolódást eredményezett, melynek végére csak egy tábor maradt. (Az olvasó találgathat....) Miközben a felnőtt programok pörögtek, a fiatalokkal egy keresztény pszichológus foglalkozott, interaktív tevékenységekkel mozgatta meg a tiniket.

A lelkinap a legszentebb áldozat, a szentmise bemutatásával ért véget, ahol a szentírási tanításokon, magyarázatokon és a szentáldozáson keresztül mindenki felüdülhetett. Ambrus Ábel-István tisztelendő a szentmise homíliájában hangsúlyozta, hogy nem a törvény által üdvözülünk, hanem a hit által, ha hiszünk Isten szeretetében. Ha meghalunk mások és a világ elvárásainak, akkor kezdünk Istennek élni. Kevesen vannak, akik az élő Istennek élnek. Engedjük, hogy az Isten éljen bennünk. Boldog, örömteli életre hív az Isten, törekedjünk a békességre ? biztatott ?, mert igazi békesség csak Istennel van.

A Háló lelkinap nem jöhetett volna létre a szentgyörgyi bogozók csapatmunkája nélkül, melyben az egybehangoló munkát a Hajdu házaspár, András és Laura végezték. A Duna Televízió helybeli munkatársa, Simon József rövid beszámolót készített a sepsiszentgyörgyi Háló lelkinapról, melyet a vallási műsorban fognak közvetíteni.