Nem szokványos környezetben került sor az idei sepsiszentgyörgyi Háló napra: a szervezők erdei környezetet álmodtak háttérnek, és a Gondviselés gyönyörű, napsütötte napot biztosított. A fő cél egy hátrányos helyzetűnek tekintett csoport meghívása volt, és a választás a Máltai Szeretetszolgálat központjában élő elhagyott gyerekekre esett.

A nap rövid ismerkedéssel kezdődött, amit a Dávid György plébános atya cerebrálta szentmise követett. A prédikáció fő irányvonala az egymásra figyelés volt, kihangsúlyozva, hogy a lelkiségek is hiába keresik külön - külön az Isten felé vezető utat, úgy gondolván, hogy ők talán jobban tudják, mint a többiek, ha nem találjuk meg a másokra figyelés és velük való egyetértés útját, akkor valószínűleg nem haladunk jó irányba. Ugyanakkor kihangsúlyozódott a plébániákra, mint "mag-közösségre" való visszatérés fontossága is.

A szentmisét agapé követte, majd szabadfoglalkozás : gombászás, gyógynövényszedés, foci, gát-építés a patakon. Csodálatos volt figyelni, amint a saját szüleik által elhagyott, megsebzett gyerekek próbálkoztak beilleszkedni egy új környezetbe. Ugy gondolom, sokunk szívében megfogalmazódott a nap végére az a gondoltat: hátha nem vesznek el majd az élet forgatagában, hátha megmarad az ilyen élményekből egy-két szikra pici lelkükben. Áldott, szép, gondolatokat ébresztő nap volt. Reméljük lesz hasonló folytatás.

Acél Cecilia

Köszönjük a szép és tartalmas szombati kirándulást! A gyerekek is nagyon szerették ,nagyon jól érezték magukat. Meg sem tudom fogalmazni az érzéseket azokat meg kell élni és szerintem az ilyen kis kirándulások segítenek hozzá , sokat adnak ha nyitott rá az ember. Nekem ezt jelentette ez a kirándulás: megtanulni adni, szeretetet adni, önzetlenül. Én így éreztem.

Rápolti Csilla,a gyerekek nevelője

Egy csodás nap

A meghívás egy szombati Hálós piknikre szólt, amelyet a családi házas gyerekekkel együtt kaptam. Nagyon szívesen mondtam igent, bár még nem tudtam hogyan viszem végbe a feladatot. A ház gyerekei nem igazán szeretnek előre megszervezett programokon részt venni, ezért tűnt nehéznek feladatom, amit szívesen vállaltam. Volt is minden, amikor kijelentettem, hogy szombaton kirándulás gyalog, és még kötelező is mindenkinek. Jöttek a kérdések kivel?, hova?, miért? és még korán is kell kelni!, ez már a csúcs volt a nagyoknak. Egy nagy fohásszal indultam költeni a gyerkőcöket reggel, miközben meghívott kolléganőim is csatlakoztak.

Izgatottan, kíváncsian, ellenérzésekkel indultunk útnak a találkozóhely felé, ahol találkoztunk a meghívást tevő Hajdú házaspárral, meg még egy pár hálós taggal. Némi tanakodás után sikerült megegyezni a helyben ahol a napot eltöltjük. Az erdő zöldje, a patak csobogása, a tűz rakás, mind-mind azon volt hogy feledtesse addigi gondjaink. ,,Gyerekeink" is önfeledten vették birtokba a helyet. Egy kicsit értetlenül nézték a pap bácsi érkezését, kíváncsian várták a fejleményeket, hisz nem értették miért ez az egész.

Számomra csoda volt a szabadban megtartott mise, melyet aranyló fénybe vont a nap sugara. Lelket simogató, megnyugtató, felemelő, melyet az ebéd készítése követett, majd még gyógynövény gyűjtésre is lett időnk.

Gyerekeink ragyogó szemei dicsérték az Urat, és meghívóink fáradozását, így köszönve meg az együtt töltött napot. Energiával feltöltődve búcsúztunk egymástól. Köszönjük szépen, Isten áldása kísérje éltetek.

Bagoly Emese