Bándi Enikő, Salló Gyopár és Koncsag László képei (Fb) >>
A családi életünk alapja - Ilyés Zsolt előadása >>
Hozzávetőleg 110 - 120 résztvevővel Csíkzsögödben tartották meg az erdélyi Háló-találkozót, 2O16. szeptember 23. és 25. között. Azok számára, akik évek óta nem voltak hasonló méretű rendezvényen, lélekfelemelő volt a találkozás, melynek mottóját Máté evangéliumából választották: "Szakadt a zápor és ömlött az ár, süvített a szél és neki zúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja."
A találkozóra Erdély különböző részein kívül Magyarországról és Felvidékről is érkeztek résztvevők, akik egy nagyon sajátságos, de ugyanakkor nagyon bensőséges Háló-történelem bemutatására vállalkoztak már az elején: egy hatalmas gomolyát göngyölítettek le és dobáltak egymásnak, kikerültek innen a legrégebbi idők képviselői, az első bogozók. Az óriási háló fokozatosan szövődött a hittan-teremben, valamennyien egyszerre emelték fel és feszítették ki a hálót az egység és az összetartozás jegyében.
A találkozó témája és címe: "A család életünk fundamentuma" volt. Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános megrendítő hitelességgel és bölcsességgel vázolta fel a témát, mondandója olyan mélységekig és magasságokig ért fel, hogy a jelenlevőket továbbgondolkodásra késztette. Zsolt atya tükröt tartott minden résztvevő elé, s kimutatta, hogy életünkben meghatározó, hogy ki milyen családi közegből származik, milyen mintát hozott onnan, hogy harmóniában, vagy szeretetlenségben, békétlenségben nőtt fel, konfliktusok közepette. A plébános külön hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy az otthonról hozott mintákban élhető gyökerek legyenek. Tudjunk hitelesek lenni a hétköznapokban, szánjunk minőségi időt családtagjaink számára, legyünk nyitottak az őszinte meghallgatásra, tudjunk közösen játszani s közben maradjunk meg végig alázatosnak.
A kiscsoportos beszélgetések is ezt az irányvonalat követték. A szervezők gondosan vigyáztak arra, hogy minden jelen levő régió képviselve legyen. A kiscsoportos beszélgetések hangulatát is a meghittség és az őszinteség határozta meg, terítékre kerültek a gondok, fájdalmak is bizonyos problémák megélésében. De valamennyien megerősödtünk a beszélgetésekben, új barátságok távlatai bontakoztak ki.
Délután három műhelymunkára nyílt lehetőség. Sajgó Balázs, a Caritas lelkiigazgatója "Krízis a családban" téma kapcsán fejtette ki gondolatait, Forró Gerda: "A nagycsalád szépségei és árnyoldalai" cím alatt tartott előadást, melyet interaktív beszélgetés követett. Forró Botond vállalkozó "Napjaink kihívásai az erdélyi családok életében" című téma kapcsán gyűjtötte maga köré az érdeklődőket.
Az erdélyi Háló-találkozó szervezői gazdag kínálatot nyújtottak a résztvevőknek kulturális kincsekből, a programot sporttevékenységek is fűszerezték. Bándi Enikő és Bíró Enikő népdal-csokrot adtak elő, klasszikus táncdarabokat mutattak be a Léda Tánc Tanoda gyermekei. Általános derültséget keltett és mindenkit megmosolyogtatott egy pantomim-előadás, melybe cirkuszi elemek is keveredtek, Dálnoky Csilla és Ráduly Beáta előadásában. A gyermekek újjongása átragadt a felnőttekre is, jóleső érzés volt kilépni a hétköznapok gondjai közül és kisimult ráncokat látni az arcokon.
Kósa M. Gabriella és Kelemen Szilveszter vezetésével a hétvége egyik nagy meglepetését a csíkszentkirályi Vadrózsák Néptáncegyüttes szolgáltatta, a villanyfényes vastaps átmelegítette a táncosokat. Volt részünk balett-előadásban, gyermek- és felnőtt labdarugó mérkőzésekben, ahol nem osztottak piros meg sárga lapokat, de legfőképpen sok-sok vidámságban, mosolyban, jó beszélgetésekben.
A Háló régi képviselői között voltak új arcok is, akik nagyon gyorsan vették át a ritmust és hangolódtak rá a találkozóra. Mintha ősidők óta jártak volna a Hálóba... Gáll Ibolya óvónő vezetésével a kicsik számára állandóan párhuzamos foglalkozás volt, azalatt a szülők nyugodtan koncentrálhattak a felnőtt programra. A szervezők gondosságát és ügyességét dicséri a színvonalas, sokszínű program összeállítása, mely megcélzott minden korosztályt, lehetőséget adott a lelki feltöltődésen túl a kötetlen párbeszédre, erősítette bennünk magyarság tudatunkat, hovátartozásunkat.
Az udvaron, a nagysátorban, egy tál gőzölgő krumpligulyás mellett a bánkfalvi Füstös Erzsike néni mondta ki először, hogy mennyire jó a Hálóban nosztalgiázni, felelevenítve a 2OO8-as tatai nagytábort, mikor az erdélyi férfiak beöltöztek apostoloknak, kiemelve, hogy annak a tábornak a szervezése, hangulata megismételhetetlen volt... Dehát minden találkozó megismételhetetlen és éppen másságában szép.
Vasárnap délelőtt a záró szentmise előtt a program talán legnehezebb része került megbeszélésre, azok a dolgok, "amelyekbe tavaly a bicska beletörött..." A "Hová, merre, hogyan erdélyi Háló?" irányvonalait próbálták a résztvevők meghatározni, felmérni a lehetőségeket, rámutattak a tapasztalt hiányosságokra, fogyatékosságokra. Az ünnepi szentmise után ebéd következett. A találkozó végén közösen elénekelt hálós himnusz (Silye Jenő: Múlnak az évek) könnyeket csalt a szemekbe. Valamennyien gazdagabban és lelkileg feltöltődve mentünk haza.
Józsa Attila
