Valami megint létrejött. Nem túl nagy dolog: 2 órás program, kb. 40 fő résztvevő, egy nagyon tartalmas este. Szerintem egyik legjobb Háló klubunk. Ez az eredmény.
Hogy létrejöhetett ahhoz kellettek az előzmények ? ami azért tart már vagy 8 éve. A hálós misékkel kezdtük aztán rá vagy két évre párhuzamosan elindítottuk a klubokat is. Nem túl sűrűn, de azért olyan rendszerességgel hogy az a bizonyos tűz ki ne aludjon. Kellett hozzá a a kis bogozói csapatunk ami rendszeresen összejön és az eddig megtapasztalt áldásokon felbuzdulva továbblépünk a következő célunk megvalósítása felé.
Meghívott vendégünk Ágnes nővér volt a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetes rendből. Ózd mellől, Arlóból érkezett közénk, ami térségünknek is egy nagyon szegény, támogatásra szoruló vidéke. Itt cigánypasztorációs munkát végeznek még egy nővérrel és több civil segítővel. Az óvodás kortól felnőtt korig három csoportban foglalkoznak kilátástalan helyzetű emberekkel, családokkal. Munkájukban legfontosabbnak tartják a normális élet és életkörülmények kialakítása mellett, hogy minél jobban megismertessék a mindenkit személyesen szerető Istent. Eredményeiket nem jellemzik nagy számok, de ezen az estén megtanultuk hogy egy ember megmentése is mennyire nem lebecsülendő eredmény. Mindannyiunkat mélyen megérintett a nővérek példája, mely megvalósítja az estünk mottójául választott evangéliumi szakaszt: ?Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas."
Alkalmainkon elmaradhatatlanul jelen van a zene. Most Zsekov Éva Mónika hegedűművész és az általa vezetett ?Vándorock" együttes szolgált. Nagyon szépen szólt pl. a Monti csárdás, az Amazing Grace, a Mi csak vándorok vagyunk... Egy apróságot hadd említsek még meg zenész barátainkról. Nem először vannak velünk és minden alkalmat imával kezdtek és fejeztek be. Szerintem követendő példa.
Én is így zárom ezt a kis beszámolót: Isten adjon erőt a folytatáshoz, hogy meg tudjuk teremteni a lehetőségét annak, hogy láthatóvá váljanak azok a gyümölcsök melyeket egyházunk, közösségeink életéből fakadnak!
Én is így zárom ezt a kis beszámolót: Isten adjon erőt a folytatáshoz, hogy meg tudjuk teremteni a lehetőségét annak, hogy láthatóvá váljanak azok a gyümölcsök melyeket egyházunk, közösségeink életéből fakadnak!
Salai Gábor
