"Sokfelől sokféle ember ? római és görög katolikus, református fiatal ? érkezett már meg, olyanok is, akik nem is jelezték, hogy jönnek."
Gulácsy László
"Jó társaság, tartalmas és szórakoztató programok, teológia, egy csipet irodalom, humor, zene, tánc, játékok, egy nemes hagyomány megszületése ? mindebben része lehetett azoknak, akik november 3-án ellátogattak a beregszászi római katolikus templomban megrendezett Bereg-vidéki Ifjúsági Találkozóra."
Espán Margaréta
November 3-án, egy hideg nap reggelén, dolgos fiatal kezek dideregnek Beregszászon, a római katolikus templom udvarán. Készülődnek. Ma itt ifjúsági találkozó lesz! Fúj a szél, sok a feladat, de ez nem lohasztja a lelkesedés lángját bennük. Hiszen ezen a napon először a világtörténelemben a Beregi Esperesi Kerület, a Szent Márton Egyesület, a Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület együtt rendez ifjúsági találkozót Beregszászon.
Fél kilenc van. Még nem tudni mennyien lesznek. Sokfelől sokféle ember ? római és görög katolikus, református fiatal ? érkezett már meg, olyanok is, akik nem is jelezték, hogy jönnek. Kilenc óra, ideje már elkezdeni. A templomban ülő résztvevők elé lép a két hoppmester. Köszöntik a megérkezetteket, majd átadják a szót Dancs Györgynek, a Háló ügyvezetőjének. Ha a Hálóról beszélünk, egyből három gondolat jut eszünkbe: az Isten, a haza és a másik ember szeretete. De valahol ez mégis egy... A Háló a Kárpát-medence minden magyarok által lakott régiójában jelen van. Összefogni igyekszik szétszórt nemzetünket. Ezen kívül közösségek hálózata is. Kárpátalján ifjúsági, kulturális programokkal, missziós munkával, közösséggel próbál (Isten, a haza és a másik ember szeretetében) megtartó erő lenni.
Az egyik konferáló szót ad Megyesi Lászlónak, a Szent Márton Egyesület elnökének. Az egyesület sokféle rendezvényt szervez egész évben: ifitalálkozókat, lelkigyakorlatokat, táborokat. De vannak önkéntesei is szép számmal, hiszen önkéntes programot indított, a kialakult csoportok pedig közösséget, baráti társaságot is jelentenek. Eme találkozó lebonyolításában is aktívan kiveszik a részüket.
Közben pedig még megérkezik néhány ember. A szó Michels Antal atya, beregszászi plébánoshoz kerül, aki a mai nap házigazdája és előadója. A Katolikus Egyház a 2013-as évet a hit évének nyilvánította, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának ötvenedik és a Katolikus Katekizmus kiadásának huszadik évfordulója alkalmából. Azonban nemcsak megemlékezésről van szó, hanem a keresztény Európa válságáról, az emberek, mindannyiunk hitének válságáról. Föl is tehetjük a kérdést: hiszek-e? Ha igen, akkor miben, hogyan? Vagy Isten csak egy fogalom a szótáramban és nem az engemet legjobban szerető, megváltó és nehézségeimen átsegítő személy az életemben? Biztosan sokan találkozunk ?vasárnapi" keresztényekkel, vagy istenhit nélküli emberekkel, vagy netalán olykor mi is ilyenek vagyunk... Viszont a hit jó cselekedetek nélkül halott dolog... Nem egyedül a magunk ügye. Időnként meg kell vallani, nemcsak szóval-szájjal. Hanem hitelesen hirdetve az evangéliumot, az örömhírt, a jó hírt. Az a hiteles ember, akinek a szavai összhangban vannak a tetteivel, akinek az életéből látszik, hogy valóban hisz az örömhírnek, a jó hírnek. Bizony sokszor jogosan mondhatják rólunk, keresztényekről, hogy gyászoljuk és nem pedig ünnepeljük a hitünket... Vagy közelítsük meg másként: hol vannak a hitem gyökerei, kiktől kaptam azt? A szüleimtől, a barátaimtól, egy ?lángoló" keresztény közösségtől? Vannak-e hitélményeim? Vagy csak megszokásból, esetleg a szüleim szavára járok templomba, hittanra? Beszélgetek-e a barátaimmal hitről, Istenről, vagy mindig csak az a téma, mi van a TV-ben, a Facebookon, a diszkóban? Vannak-e igazi értékeim? Vagy én is tömegember vagyok, akivel elhitették, hogyha nem vagyok a legjobb, a legerősebb, ha nem győzök le mindenkit, akkor nem leszek boldog; ha nem veszem meg a legújabb autót, számítógépet, mobiltelefont, a ?legmenőbb cuccokat" akkor nem leszek boldog? Isten teremtett bennünket a maga képére és hasonlatosságára, ösztöneinkkel, szükségleteinkkel, vágyainkkal együtt és egyedül csak Ő képes ezeket betölteni. Ahogy az életünk, úgy a boldogságunk is Őtőle származó ajándék. De nem mindegy, hogyan vagyunk erre nyitottak...
Miközben tart az előadás, érkeznek még. Végül kialakul a létszám: 80 ember gyűlt össze. Az előadást követően kihirdetésre kerülnek a kiscsoportok vezetői, valamint a helyszínek. Lassan elkezdődik az előadás megbeszélése. A csoportozásról vidám arcok mondanak véleményt: ?jó volt"! Kis szünetet követően énekpróba, majd Szentmise veszi kezdetét. Igazi fiatalos, ?tapsolós-gitáros imádság" ez. Itt tényleg ünnepelnek! Itt örülnek a jó hírnek!
A lélek táplálása után pedig a test táplálására is sor kerül. Bográcsgulyást kapunk ebédre! Nem is akármilyet, nagyon finomat! Miután mindenki jóllakott kétszer, egy kis kézműveskedésre, játékra átvonulunk a plébániára. A jó hangulat még mindig tart. Nem is ér véget, mert a délután közepén táncház veszi kezdetét. Néptánc. Először sokan ódzkodnak. Mégis egy-két tánc után mindenkinek megelégedett mosoly költözik az arcára. A jókedv most már általános.
Azonban a földi dolgok egyszer véget érnek. Bizony nekünk is le kellett zárnunk boldog, közös együttlétünket egy imádsággal. Köszönetet mondtunk Istennek, az előadónak, a táncházat tartó Birta házaspárnak, a szervezőknek, az önkénteseknek. Kicsit szomorkásan, de egy Istennel és egymással eltöltött, boldog nap élményével tértünk haza reménykedve a folytatásban.
Közben pedig még megérkezik néhány ember. A szó Michels Antal atya, beregszászi plébánoshoz kerül, aki a mai nap házigazdája és előadója. A Katolikus Egyház a 2013-as évet a hit évének nyilvánította, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának ötvenedik és a Katolikus Katekizmus kiadásának huszadik évfordulója alkalmából. Azonban nemcsak megemlékezésről van szó, hanem a keresztény Európa válságáról, az emberek, mindannyiunk hitének válságáról. Föl is tehetjük a kérdést: hiszek-e? Ha igen, akkor miben, hogyan? Vagy Isten csak egy fogalom a szótáramban és nem az engemet legjobban szerető, megváltó és nehézségeimen átsegítő személy az életemben? Biztosan sokan találkozunk ?vasárnapi" keresztényekkel, vagy istenhit nélküli emberekkel, vagy netalán olykor mi is ilyenek vagyunk... Viszont a hit jó cselekedetek nélkül halott dolog... Nem egyedül a magunk ügye. Időnként meg kell vallani, nemcsak szóval-szájjal. Hanem hitelesen hirdetve az evangéliumot, az örömhírt, a jó hírt. Az a hiteles ember, akinek a szavai összhangban vannak a tetteivel, akinek az életéből látszik, hogy valóban hisz az örömhírnek, a jó hírnek. Bizony sokszor jogosan mondhatják rólunk, keresztényekről, hogy gyászoljuk és nem pedig ünnepeljük a hitünket... Vagy közelítsük meg másként: hol vannak a hitem gyökerei, kiktől kaptam azt? A szüleimtől, a barátaimtól, egy ?lángoló" keresztény közösségtől? Vannak-e hitélményeim? Vagy csak megszokásból, esetleg a szüleim szavára járok templomba, hittanra? Beszélgetek-e a barátaimmal hitről, Istenről, vagy mindig csak az a téma, mi van a TV-ben, a Facebookon, a diszkóban? Vannak-e igazi értékeim? Vagy én is tömegember vagyok, akivel elhitették, hogyha nem vagyok a legjobb, a legerősebb, ha nem győzök le mindenkit, akkor nem leszek boldog; ha nem veszem meg a legújabb autót, számítógépet, mobiltelefont, a ?legmenőbb cuccokat" akkor nem leszek boldog? Isten teremtett bennünket a maga képére és hasonlatosságára, ösztöneinkkel, szükségleteinkkel, vágyainkkal együtt és egyedül csak Ő képes ezeket betölteni. Ahogy az életünk, úgy a boldogságunk is Őtőle származó ajándék. De nem mindegy, hogyan vagyunk erre nyitottak...
Miközben tart az előadás, érkeznek még. Végül kialakul a létszám: 80 ember gyűlt össze. Az előadást követően kihirdetésre kerülnek a kiscsoportok vezetői, valamint a helyszínek. Lassan elkezdődik az előadás megbeszélése. A csoportozásról vidám arcok mondanak véleményt: ?jó volt"! Kis szünetet követően énekpróba, majd Szentmise veszi kezdetét. Igazi fiatalos, ?tapsolós-gitáros imádság" ez. Itt tényleg ünnepelnek! Itt örülnek a jó hírnek!
A lélek táplálása után pedig a test táplálására is sor kerül. Bográcsgulyást kapunk ebédre! Nem is akármilyet, nagyon finomat! Miután mindenki jóllakott kétszer, egy kis kézműveskedésre, játékra átvonulunk a plébániára. A jó hangulat még mindig tart. Nem is ér véget, mert a délután közepén táncház veszi kezdetét. Néptánc. Először sokan ódzkodnak. Mégis egy-két tánc után mindenkinek megelégedett mosoly költözik az arcára. A jókedv most már általános.
Azonban a földi dolgok egyszer véget érnek. Bizony nekünk is le kellett zárnunk boldog, közös együttlétünket egy imádsággal. Köszönetet mondtunk Istennek, az előadónak, a táncházat tartó Birta házaspárnak, a szervezőknek, az önkénteseknek. Kicsit szomorkásan, de egy Istennel és egymással eltöltött, boldog nap élményével tértünk haza reménykedve a folytatásban.
Jó társaság, tartalmas és szórakoztató programok, teológia, egy csipet irodalom, humor, zene, tánc, játékok, egy nemes hagyomány megszületése ? mindebben része lehetett azoknak, akik november 3-án ellátogattak a beregszászi római katolikus templomban megrendezett Bereg-vidéki Ifjúsági Találkozóra.
A beregi esperesi kerület, a Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület és a Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület közös szervezésű ifjúsági találkozóját a 14-25 éves (talán nevezhetjük legkritikusabbnak) korosztály számára hirdették meg ? sikeresen, hisz a hagyományteremtő találkozó nyolcvannál is több fiatalt vonzott, s nemcsak az említett korosztályból.
A találkozót Dancs György, a Háló és Megyesi László, a Szent Márton Egyesület képviselői nyitották meg, ismertetve szervezetük céljait, programjait, munkájának legfőbb mozzanatait. Ezután következett Michels Antal, beregszászi plébános előadása. Tóni atya hitről, az élet értelméről, Istenkeresésről beszélt, József Attila Keresek valakit, Sík Sándor Szembe a nappal, Ady Endre Az Úr érkezése című verséből idézett, saját életének egy-egy történetét osztotta meg velünk, elgondolkodtató kérdéseket, problémákat vetett fel. Jómagam a válságról szóló mondatain gondolkodtam el leginkább: a világot sújtó válság nemcsak a pénzügyekben, hanem hitünkben és az egymással szembeni bizalmunkban is jelen van, ami által még szegényebbek leszünk, vagyunk. Ezért is elgondolkodtatóak a Benedek pápától idézett szavak: ?A hit ajándék, melyet azért kaptunk, hogy megosszuk másokkal."
Az előadás után csoportfoglalkozásokra került sor, melynek egy órás keretébe a játék és a beszélgetés is belefért. Olyan a hittel kapcsolatos kérdésekre kerestük a választ, mint hitünk mibenléte, annak megélése, nehézségei, s persze pozitívumai a mindennapokban.
A találkozó gitárszóval kísért énekpróbával folytatódott, melyen az azt követő szentmise énekeire ?gyúrtunk". Ezt a bográcsosból álló ebéd követte, így a testi és a lelki táplálék is megvolt.
A délutáni programokra a római katolikus plébánián került sor. Az ügyeskedni vágyók számára kézműves foglalkozás volt a program (csuhézás, nemezelés), de volt arcfestés, és különböző játékok (Gazdálkodj okosan, Activity, sakk) is. S hogy ne csak az eszünket, de minden tagunkat is jól megmozgassuk, a beregszászi Birta Zoltán és felsége, Kiss Julianna közreműködésével egy feledhetetlen, padlónyüvő táncházra is sor került, melynek köszönhetően mindenki meggyőződhetett arról, hogy nem is olyan ördöngös mesterség a néptánc.
A találkozó hálaadó imával ért véget.
A nem mindennapi testi-lelki élményért köszönet minden szervezőnek. Remélem, a következő, tavaszra tervezett találkozóról is hasonló élményekkel távozom majd! Addig pedig szolgáljanak haszonnal Pál apostol szavai: Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
A beregi esperesi kerület, a Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület és a Háló Kárpátaljai Megyei Katolikus Egyesület közös szervezésű ifjúsági találkozóját a 14-25 éves (talán nevezhetjük legkritikusabbnak) korosztály számára hirdették meg ? sikeresen, hisz a hagyományteremtő találkozó nyolcvannál is több fiatalt vonzott, s nemcsak az említett korosztályból.
A találkozót Dancs György, a Háló és Megyesi László, a Szent Márton Egyesület képviselői nyitották meg, ismertetve szervezetük céljait, programjait, munkájának legfőbb mozzanatait. Ezután következett Michels Antal, beregszászi plébános előadása. Tóni atya hitről, az élet értelméről, Istenkeresésről beszélt, József Attila Keresek valakit, Sík Sándor Szembe a nappal, Ady Endre Az Úr érkezése című verséből idézett, saját életének egy-egy történetét osztotta meg velünk, elgondolkodtató kérdéseket, problémákat vetett fel. Jómagam a válságról szóló mondatain gondolkodtam el leginkább: a világot sújtó válság nemcsak a pénzügyekben, hanem hitünkben és az egymással szembeni bizalmunkban is jelen van, ami által még szegényebbek leszünk, vagyunk. Ezért is elgondolkodtatóak a Benedek pápától idézett szavak: ?A hit ajándék, melyet azért kaptunk, hogy megosszuk másokkal."
Az előadás után csoportfoglalkozásokra került sor, melynek egy órás keretébe a játék és a beszélgetés is belefért. Olyan a hittel kapcsolatos kérdésekre kerestük a választ, mint hitünk mibenléte, annak megélése, nehézségei, s persze pozitívumai a mindennapokban.
A találkozó gitárszóval kísért énekpróbával folytatódott, melyen az azt követő szentmise énekeire ?gyúrtunk". Ezt a bográcsosból álló ebéd követte, így a testi és a lelki táplálék is megvolt.
A délutáni programokra a római katolikus plébánián került sor. Az ügyeskedni vágyók számára kézműves foglalkozás volt a program (csuhézás, nemezelés), de volt arcfestés, és különböző játékok (Gazdálkodj okosan, Activity, sakk) is. S hogy ne csak az eszünket, de minden tagunkat is jól megmozgassuk, a beregszászi Birta Zoltán és felsége, Kiss Julianna közreműködésével egy feledhetetlen, padlónyüvő táncházra is sor került, melynek köszönhetően mindenki meggyőződhetett arról, hogy nem is olyan ördöngös mesterség a néptánc.
A találkozó hálaadó imával ért véget.
A nem mindennapi testi-lelki élményért köszönet minden szervezőnek. Remélem, a következő, tavaszra tervezett találkozóról is hasonló élményekkel távozom majd! Addig pedig szolgáljanak haszonnal Pál apostol szavai: Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
