Amikor megtudtam, hogy az ifivel csapatépítő hétvégére megyünk nem is volt kérdés számomra, hogy megyek én is. Tavaly nyáron voltam először ezzel a csapattal ilyen programon. Az a hétvége mai napig felejthetetlen emlék marad.
Így hát most is hatalmas elvárásokkal érkeztem Szentjobbra. Miután mindenki megérkezett, a kápolnában egy közös imával megnyitottuk a hétvégét. Ezután érkezett meg Dulău Dianna (Daya), aki csapatépítő játékokat, foglalkozásokat tartott, melyek végén részletesen megbeszéltük, miben segíthetik ezek a feladatok a mi csapattá való fejlődésünket, mit csináltunk jól vagy éppen miben kell még fejlődnünk. Számomra nagyon tetszett az a játék, amikor is ketten voltunk egy párban, s mind a ketten fogtuk az írószert, úgy kellett egy közös téli képet rajzolnunk, hogy egy adott ideig az egyikünk irányította a tollat, s aztán a másik, mindezt beszéd nélkül. Mi ezt a párommal nagyon élveztük, s rengeteget nevettünk a rajzolás közben. Ezen kívül rendkívül élveztem s nagyon hasznosnak találtam azt a feladatot, amikor beszéd nélkül, bekötött szemmel fel kellett állnunk növekvő sorrendbe, mindezt úgy, hogy csak mi magunk tudtuk milyen számunk van. Előtte egy 10 percben egyeztettünk, hogy ki hogyan fogja a másik tudtára adni a számát. Aztán 20 perc alatt fel kellett sorakoznunk. Végül is sikerült mindössze két hibával felsorakoznunk, ami a moderátor szerint egy nagyon jó teljesítmény.
Egy rövid kis pihenő után megkezdtük a délutáni foglalkozást, amit Rapa Erik tartott, s melynek fő témája a barátság volt. Ezen a foglalkozáson sok csapépítő játék volt, s egy nagyon érdekes, mély és őszinte beszélgetés alakult ki. Ebben a foglalkozásban nekem legjobban az a játék vagy inkább próbatétel tetszett a legjobban, amikor a csapat két részre oszlott, s úgy kellett, megadott alapanyagokból, egy közös hidat építsenek. Mindez nem is lett volna nehéz, ha egy helységben lettünk volna, de a játékban pont ez volt a csavar, hogy úgy kellett egy hidat összeállítsunk, hogy közben nem láttuk egymás munkáját. Viszont minden csoportból egy-egy ember a folyosón beszélhetett egymással. A végére sikerült egy stabil, bár kissé fura kinézetű hidat összeépítenünk, tehát elmondhatjuk, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot. Este a kápolnában Lőrincz Bálint vezetésével egy kis elcsendesüléssel zártuk le a napot. Számomra nagyon felemelő volt látni, hogy Bálint milyen szívvel-lélekkel beszél a hitéről. Este még volt lehetőségünk egy kicsit bulizni, illetve beszélgetni.
Vasárnap reggel a kápolnában Rejtő Regina elmélkedésével nyitottuk meg a napot, s ezek után reggeliztünk, ezután egy energizer játék volt, hogy kicsit mozgassuk meg magunkat. Nagyon vicces pillanatok alakultak ki. Aztán átmentünk a templomba, s ott részt vettünk a szentmisén. A szentmise után Bálint vezetett egy foglalkozást, aminek a témája a barátság volt. Itt ismét nagyon érdekes beszélgetés alakult ki. Nagyon jó volt hallani más emberek szempontját, véleményét és tapasztalatait.
Ebéd után egy nagyon őszinte játék következett. Mindenki kiment s míg egy valaki háttal állt, addig a többiek annak függvényében álltak be, hogy mennyire érzik közel magukat az adott személyhez. Ez nagyon mély pillanat volt szerintem, mivel őszintén szembesülhettünk azzal, hogy mennyire állunk közel egymáshoz, s hogy hol kell még dolgozzunk. Ezután egy nagyon tartalmas kiscsoportra oszlottunk szét, ahol nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk. Szerintem ezek nagyon hasznos tapasztalatok voltak, amiket akár mi is átültethetünk a mi életünkbe.
Ezek után egy nagyon érdekes foglalkozás jött. A fiúk és a lányok külön csoportra bomlottak szét, s az volt a feladat, hogy meg kellett vizsgáljuk, hogy az ellenkező nem hogyan barátkozik a nemén belül. Itt rengeteget nevettünk, mi fiúk. Mialatt megkerestük a barátkozási módszereiket nagyon sok vicc hangzott el, amiken nagyon jókat nevettünk. Ezután a két csapat ismét egy terembe ült s megkezdődött a megosztás. Persze ez előtt gondosan berendeztük a termet, két részre osztottuk, kötelet feszítettünk ki. A megosztás is viccesen telt, azonban mégis meg tudtunk beszélni komoly dolgokat
Végül az estét Boti zárta a kápolnában, egy nagyon tartalmas beszélgetéssel, utána pedig egy imával. Késő estig beszélgettünk, vicceket meséltünk, nevetgéltünk kisebb csoportokban, s itt fogalmazta meg Fekete Lacika azt, hogy milyen vagány, hogy most már az újak és a régiek is egy csapatként vannak, s nincs meg a klikkesedés. Ezzel a mondattal én is nagyon egyet értek, s persze nagyon örülök annak, hogy a régiek befogadtak minket.
Számomra hatalmas élmény marad a hétvége, rengeteg nagyon érdekes és tartalmas program volt, ha most így egyet kellene választanom, nem is tudnám, melyiket válasszam. Nagyon hasznos volt nekem a kiscsoport, ahol rengeteg megfontolandó dolgot hallottam, de ugyanennyire jó volt Bálint esti imája, Boti meditációs tornája, Erik játéka, Daya foglalkozása és a személyes beszélgetések.
Mint az összes többi Hálós program ez is örök emlék fog maradni a számomra, nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a hétvégén, nagyon hálás vagyok azért, hogy rátaláltam erre a közösségre, s azért, hogy tagja lehetek.
Kovács László
Nagyon jól éreztem magam. Minden adott volt, a hangulat, a jó téma, a társaság... A hangulat megteremtésében nagy szerepe volt a kialakított programoknak. Ezeknek keretén belül megtaláltuk a közös hangot és sokkal felszabadultabbakká váltunk. Tetszettek a választott témák. A kiscsoportos beszélgetések komolyabb hangvételének köszönhetően sikerült mélyebben is elgondolkodnunk és ezáltal közelebb kerülni egymáshoz. Egyidőben tudtam elcsendesülni és mégis jól érezni magam a többiek társaságában. A szervezők nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a játékok, beszélgetések és pihenők között, mindig sikerült elérjék, hogy izgatottan várjuk a következő programpontot.
Taar Alexandra