Ebben a rohanó világban nincs időnk egymásra, nincs időnk elmélyíteni a hitet, nem érezzük az ünnepek, szokások, szertartások igazi értékét. Pedig tudnunk kell, hogy az ember több annál, hogy csak jóllakjék egy ünnep alkalmával, az emberben űr tátong, hiány, lelki nyugtalanság. Mindenkinek meg kell tanulni hinni abban, hogy rajtunk keresztül, a mi tetteinken keresztül is képes felragyogni az Isten. Az öröm forrásainak keresésében vagyunk s talán tudnunk kellene, hogy a valódi öröm a tiszta szívű ember lelkében van.
 

„Ott kell keresni az örömet, ahol azt megtalálhatod: a kötelességnek egyenes útján, a keresztény életnek magasba vivő ösvényein, a hitnek friss hegyi levegőjén, a szeretetnek napsütéses meleg rónáin, a komoly munkának egészséges légkörében.” – mondja Keppler. A partiumi regionális Háló Találkozó ilyen helynek bizonyult, itt mindezt egy helyen megtalálhattuk.
Konrád Katalin, a partiumi régiófelelőse, és lelkes csapata fogadta a különböző vidékekről érkező csoportokat: Budapest, Temesvár, Arad, Tenke, Nagyszalonta, Szentjobb, Bélfenyér, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagybánya, Felsőbánya, Máramarossziget és Partium más helységei.
Az esti bűnbánati liturgia amit Szilágyi László vezetett nagyon jó alkalom volt a lelkiismeret-vizsgálatra. A gyertyák fényénél és a felcsendülő énekek kíséretében mindenki elgondolkodhatott élete „pálfordulóján”. A jól megértett és átérzett igazságok eleven erővé válnak lelkünkben és segítenek a jellemalkotásban, ezért nekünk kell Isten útján járni s nem Istennek kell folyamatosan kéréseinket teljesíteni.
Bogdán István atya „Egyházi és világi hagyományainkról” szóló előadása tudatosította a hallgatókban, hogy a szertartások értelme, szépsége és szentsége éppen az, hogy nemcsak jámbor hangulatokra, vallásos érzelmekre akarják indítani az egyéneket, hanem sokkal mélyebbre akarnak hatni. A kereszténység lényege nem merül ki pompás külsőségekben, és nem szorítkozik magába zárkózott bensőségességre. Közösségépítő jellegük van, segítenek, hogy megértsük és megéljük hitünket. Annyiban jók, amennyiben közelebb visznek Istenhez.
A kiscsoportos beszélgetések során személyes élmények kerültek napvilágra, a hagyományok különböző szinten és formában való megéléséről és átéléséről.
Ezt követte Gyöngyössy Lajos rövid előadása a moldvai magyar testvéreinkről, vagyis a csángókról.
A műhelymunka kitűnő alkalom volt bejárni négy csodás birodalmat „Egyszer volt, hol nem volt...”: az első királyság Istené, a második a szülőké-pedagógusoké, a harmadik a magyar nemzeté és a negyedik a királylányok és királyfiaké volt. Négy csoportvezető segítségével folytattuk a megkezdett meséket. Isten királyságába Németh László atya (Nagyvárad) vezette csoporttársait. A szülők birodalmát Somogyi Mária (Szatmárnémeti) pedagógus tanulmányozta társaival. A magyar nemzet királyságáról Szeibert András és Reinisch Egon (Budapest) mesélt a hallgatóságának. A királylányok és királyfiak meséjét az ifjúság folytatta Jakab Csongor és Dulău Dianna (Nagyvárad) vezetésével.
A találkozó fénypontja a szombat esti szentmise volt, melyen megtisztelt jelenlétével Böcskei László nagyváradi megyéspüspök. Szavai tudatosították bennünk azt, hogy nem mindegy milyen szemmel nézzük a világot „színes vagy csak fekete-fehér lencsén keresztül”. A közös templomi istentisztelet, ima, áhítat mindig több vigasztalással, örömmel jár, mint bármilyen magányos áhítat. Az Istennel való találkozás színhelyén a művészeteket is szolgálatába hívta a Háló, hogy ünneplőben várják a hívő lelkeket, hogy amikor a harangszó hívására a templomba lép, a szépnek és felemelőnek szent lépcsőjén emelkedjen az Úrhoz.
A szentmisét követően a régió bogozói püspöki kihallgatáson vettek részt, ahol ismertették eredményeiket, céljaikat és terveiket.
Az este egy „Ki mit tud?”-dal zárult – ahol minden csoport bemutathatta munkáját, megcsillogtathatta tehetségét. Nagy sikert aratott a szilágysomlyói ifjúsági csoport, amely humoros játékaival életkedvet pumpált a céltalan szórakozásba. Ezt tánc és karaoké követte.
Vasárnap délelőtt az ünnepi szentmisét Németh László atya mutatta be. Beszédében a szeretetről s annak lehetséges változatairól prédikált. Elmondta, hogy nem elég csak Istent szeretnünk, embertársaink felé is ugyanolyan szeretettel kell fordulnunk, különben a kereszt csak gerenda lesz életünkben. A kereszt függőleges ága jelenti ugyanis az Isten és egyén közötti kapcsolatot míg a vízszintes ága az egyén és felebarát közötti viszonyt jelképezi.
A kerületi megbeszélés (egyházmegyénként) szintén a mese motívumára épített s ezáltal kellemes hangulatot teremtett. Az összegzés és búcsúzkodás családias volt, tarsolyunkat jól megtölthettük szeretettel, erővel, hittel és rengeteg kellemes élménnyel.

Laurán Angéla