Négy beszámolót lehet olvasni itt a szatmárnémeti Háló találkozóról
Október 24-én, tartották az idei Szatmárnémeti Háló Találkozót, amely évről évre közös fórumot nyújt az egyházmegye lelkiségi csoportjainak. A Háló mozgalom ugyanakkor gyűjtőhelye mindazoknak, akik keresztényként szeretnének fellépni közös vallási és nemzeti értékeink megtartásáért.
A szombati találkozón a szabadság és felelősség kérdését igyekezték körüljárni a résztvevők, melyhez szervesen tartozik a környezetvédelem problematikája is. Az egyre nagyobb médiafelület, a növekvő társadalmi és politikai figyelem mellett az Egyház társadalmi tanításában is már régtől jelen van környezet- és természetvédelem, mint a Teremtett Világ értékeinek megóvása. Így kapott helyet az idei Háló Találkozón is a környezetvédelem, mellyel kapcsolatban délután egy előadás hangzott el, később pedig a résztvevők csoportokban bonthatták ki a kérdést.
Az egész napos programban is kiemelt helyen szerepelt a téma, hiszen míg délelőtt Szeibert András Háló vezető beszélt a mozgalom lényegéről, ebéd után már az Erdélyi Kárpát Egyesület által, a Túrmenti védett területről készült filmet tekinthették meg a résztvevők, mintegy felvezetéseként a délutáni fórumnak. A film és az elhangzott előadás tükrében, a beszélgetések során a találkozó következtetéseket vont le a keresztény ember és a környezetvédelem viszonyáról.
Mint elhangzott, keresztényként különös fontosságot nyer a környezet és a természet védelme, mint Isten teremtett Világának a megőrzése, amit a Teremtő ránk bízott. A felelősség kérdése két szempontból is megkerülhetetlen, hiszen Isten és ember felé is felelősséggel tartozunk. Az Atyától kölcsön kaptuk a Földet, így sorsa fölött nem dönthetünk, pusztulását nem nézhetjük tétlenül, fajgazdag formában pedig meg kell őrizzük az elkövetkező generációknak is. Egyszerű emberekként nem dönthetünk környezetváltozást nagyban befolyásoló széndioxid-kibocsájtásért, de mindennapi döntéseinkkel is hozzájárulhatunk természetünk, életterünk védelméhez.
Ebben a kapcsolatban három következtetés fogalmazódott meg, három erény, amely mindenki számára fontos lehet: a tudatosság, a jó nevelés és a jó példa. Környezettudatos élettel, mindennapi döntéseinkkel hozzájárulhatunk Földünk védelméhez. Így az újrahasznosítással ? ne dobjuk ki amit még használni tudunk és ne vegyünk helyette újat; a kevesebb energiahasználattal ? ne égjen annyi égő, ne menjen egyszerre több televíziókészülék, ne fűtsünk, ha nem kell; a tudatos vásárlással ? ne használjunk sok műanyag zacskót, ne vásároljunk olyat, aminek elkészítésével szennyezik a környezetet. Mindezen túl pedig a jó neveléssel felelünk a következő generációk környezettudatos viselkedéséért és életünkkel, cselekedeteinkkel jó példák lehetünk mások számára is. Ezekkel az erényekkel megvalósulhat személyes részvételünk a helyi és a nagy léptékű környezetvédelemben.
A Szatmárnémeti Háló Találkozó száz résztvevője idén is ígéretet tett, hogy továbbviszi saját közösségeibe a találkozó üzenetét.
Kujbus Márta
Sziasztok, nagy örömmel és izgalommal indultam el Nagyváradról a mikrobusszal, és 13 útitársammal, szombat reggel 7 órakor a szatmárnémeti Háló találkozóra.
Elsősorban öröm volt a szívemben, hogy újra találkozhatok rég nem látott ismerősökkel, barátokkal, másodsorban pedig izgalom, a programot illetően, hisz az utazás előtt kevéssel olvastam el a programtervet, melyben megragadott a délutáni előadás témája: A környezetvédelem. Nagyon felkeltette az érdekelődésem az Ökológiával kapcsolatos előadás, mivel én is ezt a szakot végzem mesterin a Nagyváradi Állami Egyetemen.
Az úton tudtuk meg Konrád Csongival, hogy a délelőtti blokk előadója, egy jezsuita szerzetes, sajnálatos módon nem ér el a rendezvényre, mivel autója lerobbant. Ebből az okból kifolyólag Szeibert András fog Háló bemutatót tartani vegyítve a Szabadság és felelősség napi témával, (ami szerintem nagyon jól sikerült) és mi fogunk beszámolni a Gyerektáborokról és az EU-s projektünkről. Izgultam, hisz sok olyan bogozó vett részt a találkozón akik nem ismertek, és a nyert projektünkről se sokat hallottak, tartottam attól, hogy nem lesz érdekes a bemutatóm. A kis időben ami erre volt szánva, visszajelzések alapján érthetőnek és lelkesnek sikerült a bemutató. Sok résztvevő fordult információkért hozzánk a szünetekben, ebédidőben a projekt programjaival kapcsolatban, aminek nagyon-nagyon örültem.
Az előadás után kiscsoportban beszéltünk a szabadságról, kinek mit jelent, kiért és miért érzünk felelősséget, és végül de nem utolsó sorban a szolgálatról, mi is az és mi kit, mivel szolgálunk. A kiscsoportom melyet Csongi vezetett, fiatal de vegyes korosztályból állt, ám ez nem okozott hátrányt, mivel mindenki szóhoz jutott és mindenkinek sikerült a véleményét, érzéseit megosztania a társaival, velünk. A kiscsoportos beszélgetést az ebéd követte, mely nagyon jól meg volt oldva a bentlakás ebédlőjében.
A találkozó szabadidejében alkalom nyílt, a szervezőknek köszönhetően, Éva szép képeslapjaival együtt a földszinti folyosón gyönyörű szőtt munkákat kémlelni és vásárolni.
Ebéd után egy fantasztikus előadás vette kezdetét, mely mindenki figyelmét lekötötte. Nagyon meghatott és elgondolkodtatott a szervezett környezetvédelmi előadás, szerintem nem csak engem? Az előadás után a műhelyfoglalkozásunk jól sikerült, felejthetetlen élményeket nyújtott nekem és ahogy észrevettem mindenki jól érezte magát. Ez idő alatt a fiatalabbak tengeri csutkából tanultak babákat készíteni, amit mondhatok, írhatok, nagyon jól sikerültek.
A műhelymunkák beszámolói után a plénummal zárta Kujbus Márta az egész napos programot, melyet a Zárda Templomban tartott mise követett. A misén elhangzott prédikáció, gondolatok megérintették több személy lelkét, a haza utazáson sokan jelezték mennyire tetszett nekik a zárás és a mise mondanivalója. Engem szintén megérintett, s mint minden mise valami pluszt adott nekem.
A mise és a búcsúzkodás után hazaindultunk a kis busszal. Az előttünk álló út sokkal rövidebbnek tűnt, s nem volt fele annyira sem fárasztó, mint kora reggel. Mindenki épségben hazaért!
Zárnám soraim azzal az idézettel, mely a hétvége témájához teljes mértékben kötődik: ?? Az emberek elfelejtették ezt az igazságot ? mondta a róka ? Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért?? (Antoine De Saint-Exupéry: A Kis Herceg)
Dulău Dianna
Szombaton reggel sok szeretettel és kíváncsisággal indultunk a Szatmárnémeti találkozóra. Nem volt könnyű megszervezni az utazásunkat mivel hogy nagyon szép számban jelentkeztünk, tizennyolcan. A csütörtöki napom csak a telefonálgatásból állt. Aztán még volt egy kis gubanc, de köszönet a csapatnak, sikerült rész vennünk a találkozón. Itt egy pár sorban megpróbálom megosztani veletek a gondolataimat.
A szatmárnémeti találkozó meglepetést hozott sokunk számára. Én személy szerint kíváncsi voltam az előadóra. Lélekben úgy készültem egy lendületes fiatalos előadásra. De nem csalatkoztam! Kaptam egy lendületes, érdekes rögtönzött előadást, vallomásokkal és sok résztvevővel, igazi csapat-munka volt.
Végül is meg kell írjam, hogy az előadó nem tudott elérni a találkozóra mert az autója lerobbant. Kujbus Mártiék a találkozó megkezdése előtt szembesültek a tényekkel. És mégis egy jó, nyugodt, kellemes találkozón vetünk részt. Számomra és talán mások számára is, akik már rendeztünk és a szervezés nehézségeibe ütköztünk, nagyon tanulságos volt a helyzet. Csodálatos a csapat, most is megállták a helyüket, megtalálták a megoldást. Mind odatették a vállukat. Így szereztek nekünk örömet, adtak példát. Van min gondolkoznunk. Köszönet Szeibert Andrásnak is. Jó volt újra hallani tőle a felelősségünkről, a Haló lelkiségéről, a közösség erejéről, a sokféleségben megvalósuló egységről és még nagyon sok mindenről. Most úgy érzem hogy már jegyzetelnem kell a Nagyváradi Bogozói találkozóra, annyi sok kérdés van bennem.
Visszatérve a szatmári találkozóra, köszönöm ezt a napot. Jó volt veletek lenni, sok mindent tanultunk tőletek újra. Jó példát kaptunk, megerősít minket a további munkánkba, minden helyzetben meg kell állnunk a helyünket és ha jól össze van kovácsolódva a csapat, jöhetnek a megpróbáltatások.
A délután folyamán kaptunk egy szép előadást és kisfilmet a környezetvédelemről, amit mindenhol megtehetünk, munkahelyünkön, lakásunk mellett, utcánkban, lakónegyedünkben, kirándulásaink alkalmával, taníthatjuk rá újra embertársainkat saját példánkkal. Köszönet érte Jánosnak.
Az esti mise a zárda templomban volt megtartva. Hankovszky Ferenc vikárius és Schönberger Ferenc atya együtt celebráltak és köszönet az ifjusági kórus tagjainak, akik szép énekeikkel ünnepélyeséé tették a szentmisét.
És már be is esteledett, végéhez ért ez a szép együttlét. Búcsúzkodás és hazautazás. Remélem, hogy sokan gazdagodtunk lelkiekben ezen a szép találkozón. Köszönet érte a szatmári hálósoknak és mindazoknak, akik rész vetek.
Én még tartozom egy vallomással, kiscsoport vezetéssel bíztak meg a kedves házigazdák, köszönöm a bizalmat és el kell mondanom hogy csodálatos kiscsoportom volt. Nekik is köszönöm.
Fenyák Ágota
A találkozóra való jobb felkészülés jegyében már pénteki napon megérkeztem Szatmárnémetibe Szeibert Andrással, és két szatmári fiatalemberrel. Segítettünk előkészíteni a találkozó helyszínét, hogy már csak apró simítások legyenek hátra másnap reggel. Elrohant az a maradék pár óra, ami még volt a találkozó kezdetéig és eljött a nap kezdete. 9 órát üthetett az óra, amikor megérkeztek az első résztvevői ennek a csodás napnak. Megérkezetett Nagybánya első csoportja. (Azért első, mert szép számmal megjelentek onnan.) Majd jöttek szépen a régióból több helyről is: Nagykárolyból, Nagyszalontáról, Nagyváradról, Batizról, Tusnádról, és még jó néhány helyről. Amikor megérkeztek a helyszínre, akkor sok régi arcot fedeztem fel a tömegben, és ezért oda is mentem köszönni nekik. Nagy örömmel fogadtuk egymást; majd hagytam, hogy eljussanak a regisztrálásig. Mikor már a nagyja végzett én is bejelentkeztem.
Találkozó kezdéseként egy diavetítéses, zenés ráhangolódás nyitotta meg mai napunkat.
Utána következett az, amire kevesen számítottak. Mármint arra, hogy előadónk egy sajnálatos lerobbanás következtében nem tudott eljutni Szatmárba, így fel volt adva a lecke a szervezőknek. Itt jön az, amit magamban megfogalmaztam (valószínű többedmagammal), hogy ez a találkozó a Gondviselés találkozója volt. Ezt abból lehetett észre venni, hogy nagyon profin megoldották a helyzetet a szervezők. A Hálót bemutató Szeibert András tartott végül is a tervezetnél hosszabb bemutatást, melybe beleszőtte a helyi, valamint a régiós bogozók kisebb beszámolóját. Sok újat tudhattunk meg, még mi ?régi motorosok? is. Megtudhattuk többek között, hogy Nagykárolyban milyen nagyszerűen fejlődik a közösség, és azt a hírt is megosztották velünk a nagyváradiak, hogy mennyire sikeres pályázatot nyertek az Európai Uniótól. Sok hasznos dolgot tudhattunk tehát meg. Mikor már mindenki elmondta a mondanivalóját elvonultunk kiscsoportokba. A mai témánk ?Szabadság és Felelősség? volt. Ezúttal is ifi csoportba kerültem, melyet Konrád Csongi vezetett, és ahol megfordult több új arc is. Nagyon jól eltudtunk beszélgetni a témáról, úgyhogy mindenki szóhoz tudott jutni. Miután jól kiboncolgattuk a témát, elmentünk ebédre, hogy lelki táplálékot követően kicsit testileg is feltöltekezzünk. Ebédet követte egy természetvédelmi előadás, melyet Józsa János ökológus (a helyi püspökség sajtóreferense) tartott meg. Előadása elején levetített nekünk egy kis filmet, mely bemutatta a Túr folyó partiumi szakaszának természeti kincseit. Kisfilm után következett az előadása Környezetvédelem ? Környezetkárosítás témakörben. Ez nagyon odaillett a délelőtti témához is. -Egészen elképesztő, hogy mennyire szabadon, felelősség nélkül vagyunk képesek rombolni nem csak magunkat, hanem a minket körülvevő élővilágunkat is. - Ezután következtek a délutáni közösségi műhelyek. Háromféle volt, ahova beosztották a találkozó részvevőit: nevelés, közösségépítés, és kézművesség apró rejtelmei. Mintha el sem kezdődött volna olyan gyorsan véget is értek ezek a remek foglalkozások. Eljutottunk a találkozó(k) legrosszabb mozzanatához, a Plénumhoz ? a zárógondolatokhoz. A végén természetesen Ároni áldás zárta hivatalosan a találkozót. Áldás után átsétáltunk a Szatmári Zárdatemplomba, ahol érkezésünket követően el is kezdődött a szentáldozat bemutatása. Miután részt vettünk a szentmisén következtek az elköszönések fájó mozzanatai.
Ez a találkozó nagyon megmutatta, hogy milyen csodákra képes a Gondviselő Atya, hogy mennyire ott lakozik közöttünk, és segít még a legnehezebbnek tűnő percekben is.
Adjon Isten a továbbiakban is sok erőt, kitartást és további nagyon sok szeretetet a találkozó szervezőinek, és hozzátartozóinak!
Somodi Nándor
