A nagybányai farsangi bál tervezése számunkra főpróba lett és ráhangolódás a szalontai farsangi bálra. A nagybányai farsangunk nagyon családiasra sikeredett, kb. ötven személy jött el, remekül éreztük magunkat. Már akkor elkezdtük összeírni a jelentkezőket a következő partiumi bálra.

Örültünk hálós társaink jelentkezésének, és a közös kisbuszos utazásnak. Szombaton reggel 5-kor elindultunk Nagyszalonta felé. Nagyon korán volt, de mi jó hangulatba utaztunk és be nem állt a szánk. Szatmáron a nagykárolyi társaink a megbeszélt helyen vártak bennünket és együtt utaztunk tovább. Köszönet a kedves sofőrünknek, Vincze Istvánnak (aki lassan csak hálós lesz), hogy idejében megérkeztünk Arany János híres városába. Kicsit kanyargós utakon, kis utcákon, de végül csak megtaláltuk a Magyar Házat.
Örömteli fogadtatásban részesültünk, én magam legjobban a tenkei ikreknek örvendtem, mivel szépen nőnek a lányok. A találkozások szép pillanataiért érdemes a hosszú utakat vállalni, megölelni egymást, megkérdezni önzetlenül, érdekek nélkül: hogy vagy mióta utoljára találkoztunk mi történt veled? és őszintén kapjuk a választ is, nincs hamukázás mögötte. Sok örömet és bánatot megosztunk egymással a találkozók alatt. Bizony többen nehézségekbe ütközünk, szolgálat, család, különböző problémák, de megtaláljuk a közös hangot, bátorítást. Lelket öntünk az elkeseredettekbe szorongatva egymás kezét, megosztva a lelkesedésünket, híreket szolgálunk azokról akik nem tudtak eljönni.
Sokszor érik az embert a programokon kellemes meglepetések, engem most a Makai házaspár lepett meg a Szalontára költözésével. Mindig levelezgettünk, de oly gyorsan teltek az események, hogy csak most értesültem a költözésükről. Tiszta szívből örvendek döntésüknek és sok szerencsét kívánok az áldozatos munkájukhoz.
Egy kávészünettel folytatódott a nap, természetesen nem maradtak el a finomságok, amivel minden alkalommal elkényeztetnek bennünket kedves szalontai házigazdáink. A program kezdetekor Konrád Katalin a partiumi vezetőnk megkért minket, hogy fáradjunk be a terembe. Egy újabb kellemes meglepetés volt számunkra, Török László polgármester úr jelenléte, aki nagyon érdekes példabeszédekkel teli köszöntőt mondott. A másik nagyon különleges vendég Bajtai Erzsébet magyarországi nagykövet asszony volt. Csodálatos volt ezt a napot vele tölteni. Elragadó a kedvessége, közvetlensége, érdeklődése és látni lehetett rajta, hogy ő is nagyon jól érezte magát körünkben. Mindenkivel kedves volt, bárki beszélgethetett vele. Köszönjük Katiéknak és a nagykövetasszonynak, hogy megismerhettük és szeretnénk vele a további kapcsolatot tartani, megadta a címét is, reméljük Nagybányán viszont látjuk még rendezvényeinken. Rajtunk nem múlik, élni fogunk a lehetőséggel.
A házigazdák részéről Gyenge Béla atya idézettel köszöntötte a vendégeket.
Mindeközben számos gyermek érkezett nevelőikkel a helybeli Szent Ferenc Alapítványtól, akik nagyon szép műsorral örvendeztettek meg bennünket. Kicsik és nagyok egyaránt lelkesen szavaltak, énekeltek és ropták hozzá a táncot. Köszönet érte és elismerés a nevelőknek.
Egy rövid szünet erejéig alkalmunk nyílt beszélgetni, kicsit teázni és kávézni. Ezt követte Benedek Árpád, a nagyváradi Csillagocska gyermek és ifjúsági táncegyüttes vezetőjének előadása a farsangi népszokásokról. Sok érdekes dolgot tudtunk meg az előadásból, például a kisfarsangról, ami november 11-től Katalin-napig tart, melynek legfontosabb mozzanata a jegykendők cseréje, majd a vízkereszti farsang idején ezek a fiatalok összeházasodnak. Jó volt feleleveníteni a népszokásainkat, a jeles napokat.
Az előtérben és a folyóson toporogtak a táncosok és a zenészek, a Csillagocska Táncegyüttes apraja nagyja, akik eljátszották a Farsangtemetést nagy sivalkodások közepette, fergeteges tánccal. Mi a résztvevők is készítettünk néhány előadást a farsangi szokásainkról. Sajnos, kimondottan nagybányai szokásokról nem tudunk, ezért egy kis verses, hagyományőrző műsort állítottunk össze, megkoronázva egy szép Mécs Károly verssel. Bár mindenki papírról olvasott, nagy volt az izgalom, remegő térdek, mély lélegzet vételek, minden jól sikerült. A nagykárolyi kétszemélyes csapat nagyon szép verses, jelmezes jelenetet mutatott be. A házigazdáink sem maradtak adósok, mulatságos farsangi maskarás lakodalmast adtak elő.
Finom ebéd következett, a koccintás sem maradhatott el, farsangi fánk és kalács kíséretében.
Ebéd után a jelmezek bemutatása következett. Először a gyermekek mutatkoztak be, majd a fiatalok, aztán mi is a korosabbak, énekkel, tánccal és verseléssel. A zsűri asztala előtt megtörténtek a frappáns bemutatkozások. Tombolahúzás következett. Öröm és bosszúság. Sok mindent nyertünk de volt köztünk olyan is aki semmit nem nyert, csak tapasztalatot. A zsűrinek volt ideje kiállítani az okleveleket. Minden jelmez díjban részesült.
Kint már déltől, nagy pelyhekben havazott. Kissé aggódva néztünk ki az ablakon, mert előttünk állt a hosszú út. Egy jót táncoltunk a vidám farsangi táncos esten, igyekeztünk minden bolhát ott kirázni, nem haza hozni magunkkal Nagybányára.
Még szeretném meg említeni, hogy Nagybányáról Gyulára átköltözött kedves ismerőseink is megtiszteltek, velünk töltöttek egy pár órát a farsangi vigadalomban. Reméljük, hogy kedvet kaptak hozzá és júniusba is eljönnek a szalontai Háló-találkozóra, aztán pedig hálózgatnak majd velünk.
Fájó szívvel búcsúzkodtunk este 18 órakor, nem mertünk tovább maradni, végig hóesés közepette utaztunk Nagybányáig. Jó hangulatban, viccelődve, nevetve, beszélgetve telt el az idő. Azt állapítottuk meg, hogy annak ellenére, hogy olyan korán keltünk senki nem volt fáradt és végig élveztük a bál minden percét.
Nagyon szép, tartalmas együttlét volt. Köszönet érte a szervezőknek és a házigazdáknak. Szalontának megvan a varázsa, mindig jó újra meg újra visszamenni. Isten áldja fáradhatatlan csapatukat, hogy még sok szép rendezvényen vehessünk részt.

Fenyák Ágota