Április 23-át írtunk a naptárban. Nekünk ifiknek ez fontos dátum volt, hiszen vártuk már nagyon-nagyon az újabb találkozást egymással.
Ennek módja és rendje szerint összesereglett a Kárpát-medence fiatalságának egy csekély, de annál erősebb magja. Azon kaptuk magunkat kedves útitársaimmal, hogy már a Partium szívében vagyunk, és ugyan a GPS becsapott minket, a Gondviselés mégis ott volt köztünk.

Történt ugyanis, hogy miután már kavarogtunk percek óta a város egy bizonyos pontján, Szeibert Andi megpillantotta Konrád Tamás barátunkat, aki nagyon aranyosan el is vezetett minket a találkozó helyszínére, a Posticumba. Kalandos, mégis szerencsés megérkezésünkkor már tartott a péntek este fénypontja a görög katolikus liturgia, melyet Orosz István atya vezetett. Ezt követően köszöntötték egymást azok, akik már korábban találkoztak egymással. Ez a maradék pár óra gyorsan lepergett, és már szombati napot írtunk. Kinek könnyebb, kinek nehezebb ébredés után fel kellett készülnünk erre a napra is, melyet reggeli imával tettünk meg. A reggeli befejezését követően következett a nap előadása, melyet szintén István atya tartott meg Kapcsolatok témában. Mivel egyszer hallottam őt (akkor is tetszett a mondani valója), gondoltam olyan remek előadása lesz, mint két évvel ezelőtt Szencen. Nem is kellett csalódnom, nagyszerűen kifejtette mondanivalóját, szuper volt. Előadása után elvonultunk kiscsoportokba, hogy beszéljünk arról, milyen is a kapcsolatunk önmagunkkal, felebarátainkkal, és persze a Mindenhatóval. (Kiscsoport, ahol voltam tele volt új arccal, mint ahogyan véleményem szerint a találkozón is elég sokan voltak, akik első alkalommal vettek részt Háló találkozón.) Beszélgetéseket követte a nagyon finom ebéd, majd utána egy nagy klassz ?játék". Elő kellett adjuk a Keresztutat, de mindezt másképpen. 14 csoportra bontódtunk véletlenszerűen. Feladat a következő volt: le kellett rajzolni az adott stációt, kiscsoport számától függően, valamint szoborcsoportban meg kellett jelenítenünk az adott stációt. Nagyon jól sikerült ez mind a 14 csoportnak, igazán élethű volt, ahogy előadtuk. Felfrissültünk, majd várt ránk egy igazi kaland, a város megismerését szolgáló vetélkedő. Nem kis távolságokat kellett megtegyünk gyalogosan, hogy mégis megtudjuk hol is élnek a kedves szervezők. Ez a kalandtúra 4 óra versenyidőre volt meghirdetve, de akadtak olyanok persze, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy ennyi idő alatt teljesítsék. Mindegyik ponton volt valami kisebb feladat, pl.: versírás, bekötött szemmel menés, vagy éppen az adott templom tetején lévő keresztek számának megszámolása. Izgalmas volt, de ugyanakkor jó zarándoklat is. Igazából jól összekovácsolta a kiscsoportokat, mindenki kivette a részét ebből a nem mindennapi tortúrából. Természetesen mikor beértünk, akkor jött egy finom vacsora, majd a felhőtlen szórakozás. A délelőtti kiscsoportokból háromfős csapatok alakultak. Valakinek karaokézni kellett, a másik két egyénnek táncolni. Nagyon jó móka volt. Miután maradt még energiája valakinek, az tombolhatott egy jót, tánc, ének, karaoke...
Vasárnap reggel még nehezebben ment az ébredés, betudható ez a sok-sok kilométernek, ami a lábunkban volt. Reggelit, aki nem érte volna el, az mindjárt előadásba csöppenhetett bele. A vasárnapi előadás, voltaképpen nem a megszokott előadás volt. Tudniillik, többen elmondták, hogy nekik mi a hivatásuk, és hogyan is lettek azzá, amit a Jó Isten megadott nekik. Bayer Robi, Németh László atya, Erzsébet nővér, vagy éppen ?Csucsi" mondta el, hogyan is értette meg azt, amit Isten rá bízott az életben. Azért is kezdtük így a vasárnapot, mert hiszen ez a ?Jó Pásztor Vasárnapja" volt, és így a Hivatásokról sem feledkeztünk meg. Ezután a regionális megbeszélések következtek. Így minden régió megosztotta egymással gondolatait, esetleges terveit vagy, hogy mennyire remekbe szabott hétvége után állunk. Miután beszélgettünk, következett a záró szentmise, melyet a nagyváradi püspök titkára celebrált, Németh László atya koncelebrált. A felemelő misét és egyben a találkozót az Ároni áldás zárt le hivatalosan. Az ebédet pedig még az egymástól való elköszönések sokasága folytatta.
Itt köszönöm meg a szervezők áldozatos munkáját és elmondhatatlan szeretetét. Jó volt újra Nagyváradon járni, sok ismerős arcot látni. Még ha nem is ismertem meg sok új embert, azt mondhatom, nekem a találkozások öröme ad erőt, boldogságot és hitet, hogy ne adjak fel semmit, hanem folytassam hivatásom magyarként és keresztényként: határon innen és határon túl.

Somodi Nándi