Hosszú az út Nagybányára, de jó társaságom volt közben: Pestről Eszter, egy közösséget talált és hitet kereső ismerősöm, Nyíregyházáról pedig dr. Seregély István nyugdíjas egri érsek, aki elmondhatta, hogy mindig azt akarta, amit Isten akart tenni vele. Volt miről beszélgetnünk az Egyház élete kapcsán.
Mintegy 120-an jöttünk össze a Krisztus Király Templomban. Jórészt helyiek és környékiek, de Nagykároly, Szatmár, Máramarossziget és Nagyvárad is adott küldötteket, színesítve a beszélgetéseket. Az érsek atya gondolatébresztője az irgalmasságról önéletrajzi elemekkel kedvesen dúsított, az irgalom társadalmi és személyes jelentőségére összpontosító beszéd volt. A kiscsoportos beszélgetések (talán nem mind) témája is a megbocsátás lehetett, de mintha túl nehéz és túl mély lett volna, vagy kevés volt az idő a valódi megnyílásra. Délután, az ebéd és a sütemény-áldás pusztítása közben volt mód beszélgetni, ismerkedni, örülni egymásnak. Irodalom és koncert, aztán két püspök és sok pap által koncelebrált szentmise tette értékessé a találkozót.
A hazafelé úttal és útközbeni beszélgetéssel még nem fejeződött be a személyes élmény. Itthon volt plébánosom jelezte, hogy olvasott rólunk a Kurír cikkében, és el is gondolkodott az olvasottakon. Így van ez: a Háló sokszor nemcsak ott hat, ahol szándékozta. Csak adni kell az Úrnak a muníciót, és Ő tudja, mit kezdjen vele.
