A 7-es szám visszakacsintott rám, amikor bejelentkeztem a nagybányai kerületi Háló találkozóra. Azért mondom ezt, mert a három héttel ezelőtti észak-bánáti találkozón, Csókán is hetedszer került megrendezésre, és a legutóbbi nagybányai találkozó is hetedik alkalommal szerepelt a Háló találkozók palettáján.

Szent Gellért napját ünnepelte az Anyaszentegyház, amikor összegyűlt a Partium mintegy 140 résztvevője (javarészt helybeliek), valamint mi hatan Kis-Magyarországról a Krisztus Király plébánián. Bőséges idő állt rendelkezésre a regisztrálásra és egymás köszöntésére. Ezt nagyon jól ki is használta úgy gondolom mindenki. Miután pontot tettünk a találkozó első pontjának végére, összesereglettünk a templomban. Itt Uglár Sándor barátunk köszöntötte az egybegyűlteket, a találkozó részvevőit. Először Bayer Robi kapott szót, hogy bemutassa mi is a Háló, majd következett az előadás. Nagyon szép volt és megindító, ahogyan a kis-magyarországi házaspár megtartotta az előadását a szeretet szolgálatról. ?...Nem 100%-ot kell kihozni magunkból, hanem ennél többet...? Nekem ez a mondat maradt meg a fejemben. Miután megtartották előadásukat, következtek a kiscsoportos beszélgetések. Mivel ezúttal is szép számmal összejöttünk fiatalok, így volt ifjúsági csoport is, sőt mivel elég szép számú fiatal jött össze, így ketté kellett váljunk. Egyik felét Jakab Johanna vezette lelkesen és vidáman, a másik felét Konrád Csongor irányította, vezényelte le. Jó volt és tartalmas, olyannyira, hogy elszállt gyorsan a rendelkezésünkre álló idő.
Miután lelkileg jól tele lettünk, jöhetett a földi manna. Az ebédet követte egy kis levegő vétel, és kikapcsolódás, majd következett a délután nagy részét betöltő kulturális program. Nagyszerűen érezte magát mindenki, a nyári tábort idéztette vissza Uglár Sándor azzal, hogy a marosfői H-faktor nagybányai részvevőit hívta ki, hogy mutassák meg a jelenlevőknek, mi fakasztotta mosolyra a Kárpát-medence apraja-nagyját. Jó ízű mosolyokat és szavalásokat követte a helyi fiatalok zenei előadása. Közismert könnyűzenéket adtak elő nagyon ügyesen. Amikor mindenki jól kipihente magát és megtornáztatta a rekeszizmait, akkor következtek a Turul Sas Hagyományőrzők igencsak színvonalasra sikeredett műsora. Volt itt korabeli tánc, íjászkodás és lovagi torna megidézése a repertoárban. Nagyon szép volt... és ez még enyhe kifejezés. Miután befejezték a műsorukat, átmentünk vissza Isten házába, hogy lássunk róluk egy kisfilmet. Majd jött egy-két szavalás, valamint a szentmise előtt tanúságtételek többektől. Ez jó felkészülést adott a szentmise előtt.
A szentmisén sajnos már nem tudtunk sokan maradni, de így is szép volt. A szentáldozat bemutatását a helyi ifjúsági kórus segítette magasztos énekeivel.
Végére hagytam a találkozó mottóját, mely Wass Albert: Üzenet haza című művéből van kiragadva:
?... és miként hirdeti a Biblia: / megméretik az embernek fia, / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad.?

Somodi Nándi