Június 15-én, szombaton tartották idén Aradon az évi Háló találkozót, a tizenharmadikat a sorban. Öt éve már volt szerencsém részt venni egyen, és most örömmel láthattam viszont néhány régi ismerőst, köztük a rendezvény főhősét, Brückner Ákos Előd atyát, ciszterci szerzetest, a budapesti, XI. kerületi Szent Imre templom, Szentimreváros szeretett korábbi plébánosát, aki ma - korát meghazudtoló fizikai és szellemi frissesség birtokában - Székesfehérváron működik; nagy szeretettel köszöntötték közelgő 80. születésnapja alkalmából. Ő ugyancsak másodszor vett részt előadóként aradi Háló találkozón. Családja is a városból származik, egy régen látott rokonát is felfedezhette a résztvevők között.
A helyszín is ismerős volt, az Arad-belvárosi, Páduai Szent Antalról elnevezett Minorita templom rendházának előadóterme. Nyolcvankilencen gyűltek össze az eseményre: Budapestről hárman voltunk, rajtunk kívül az anyaországból Makóról és Szegedről (Algyőről) jöttek még, továbbá, a vendéglátó aradiakon kívül a tágabb értelemben vett Erdélyből: Nagyváradról, Nagyszalontáról, Resicabányáról, Temesvárról, Nagy- és Kisiratosról és Gyorokról. Mint mindig, ezúttal is voltak mozgássérült résztvevők. A vendégeket, akárcsak 5 éve, most is a főszervező, a fáradhatatlan Serendán Gréti köszöntötte. A Minorita templomot Róbert atya képviselte.
A bevezető szentmisét és a két előadást is Ákos atya tartotta, gondolatait a Hit éve áldásai és A hit továbbadása címszavak köré szőtte. Azzal kezdte, hogy "rengeteg életjelet" lát köztünk, s hogy a magyarság sok kincset kapott az Istentől, amelyeket fel is kell használnunk, különösen a hit évében. Ferenc pápa felhívását ismételve arra szólított fel, hogy tárjuk ki az ajtókat, védekező egyházból váljunk dinamikusabb egyházzá, és legyünk bátrak. Mindenki legyen egy üvegablak, amelyen átfénylik Isten dicsősége, Isten fényét élő ikonokként sugározzuk tovább - tette szemléletesebbé felhívását. Nem elég valamit igaznak tartani, hanem eszerint is kell élni - figyelmeztetett. A cselekvő hit örömteli dolog, mert együttműködhetünk Jézussal. A hit éve arra való, hogy cselekedjünk. Istennel együtt kell működnünk, vele mindent meg kell beszélnünk, ebben nagy örömöt tapasztalhatunk meg - mondta.
A kiscsoportos beszélgetésen is ezt a témát jártuk körül. Hogyan lehet megosztani a hitet másokkal, mit jelent az, hogy hiszek, miért fontos ez nekem, miben jelenik ez meg, hogyan lehet ezt látni? Csoportom több résztvevője súlyos betegségekről, családi tragédiákról számolt be, de a hitben mindegyiknek volt valamilyen pozitív megoldása. Fáradt vagyok testben, de friss lélekben - mondta az egyik asszony, akinek a férje agyvérzést szenvedett, de akinek éppen ennek nyomán mélyült el a hite, és élt meg ezáltal nagy boldogságot.
A délutáni előadásban Ákos atya arra helyezte a hangsúlyt, hogy a hit évének rendkívül fontos velejárója a hit továbbadása, de nem mindegy, hogy ez hogyan történik. Erős hangnemváltásra van szükség, hogy átélt tapasztalatainkat hitelesen továbbadhassuk. Magunkat is el kell tudnunk fogadni ajándékként. A sarkalatos erények - okosság, emberi méltóság, igazságosság, kölcsönösség az adásban és elfogadásban, mértéktartás és bátorság - segítenek bennünket.
A két előadás között, ebéd után Ódry Mária képzőművész, restaurátor vetített képes előadást tartott Pataky Sándor aradi születésű festő (1880-1969) művészetéről, akinek januárban a városban emlékkiállítást rendeztek. Akvarelljei és festményei revelációs erővel hatottak ránk. Ahogyan az előadó fogalmazott, Pataky "a szépség harcosa" volt, ahogyan József Attila "a szépség koldusa". Az emlékkiállítás különlegessége, amelyet az előadó "igazi örömkiállításnak" nevezett, hogy anyagát - mintegy félszáz képet - Arad környékéről, magántulajdonban lévő képekből gyűjtötték össze.
Elutazás előtt még megnéztük és a budapesti hálósok nevében megkoszorúztuk az 1849-es aradi vértanúk csodálatos, Zala György által készített emlékművét, a Szabadság-emlékművet, majd búcsút vettünk ettől a különös atmoszférájú, történelemmel telített várostól, ahová reményeink szerint még vissza fogunk térni.
Kovács Péter (Budapest)
