A IX. Nagybányai Háló találkozónak a Szent József plébánia adott helyet. Az első 7 vendég Máramarosszigetről már 9 óra előtt megérkezett. Miután a recepciónál megkapták a kitüzőt és az emléklapot, vendégül láttuk őket kávéra, üditőre és süteményre. Közben érkeztek a többiek is, Nagybánya plébániáiról, az óvárosi református gyülekezetből, Nagyszalontáról, Nagyváradról, Nagykárolyból, Pusztadarócról, Szatmárnémetiből, Avasújvárosból, Felsőbányáról. Remélem nem hagytam ki senkit a felsorolásból. Nagyon sok ismerős arcot láttam, és ha akadt olyan akit még nem ismertem, odamentem, bemutatkoztunk és igy már ismerősként beszélgethettünk.
10 óra tájban megkezdtük a programot. Uglár Sándor, a nagybányai bogozó köszöntötte az egybegyülteket, majd a Váradról érkezett Ft.Gyenge Bélának adta át a szót, aki a Hálóról beszélt. A Háló egy közösség, a találkozások helye. Elmesélte hogyan került kapcsolatba a Hálóval, 1996-ban, a homorodfürdői találkozon és lett hálós.
Ft.Simon Attila, pusztadaróci plébános ?A hit kapuja? cimmel tartott előadást. A hit tanuságtétel, ugyanakkor döntés is arról, hogy az Úrral élek. Tekintetünket Jézusra irányitja aki maga a hit szerzője és beteljesitője. A hit a szeretetről tesz tanuságot, mert jót tenni jó. Egy példát mondott el ezzel kapcsolatban.
Két ifjú missziónárus megy el téríteni az embereket. Egy idő után a két missziós testvér visszatér a kolostorba és elmondjákaz előljárójuknak mit végeztek. A végén megállapítják, hogy ők mindent megtettek, de mégsem tudták megtéríteni az embereket. Az elöljáró ennyit mondott nekik ?ha a 8 boldogság illatát árasztották volna magukból munkájuk eredményes lett volna? 8 boldogság illata - én hogy állok ezzel?
Az előadást a kiscsoportos beszélgetések követték. Bár most több időnk volt a beszélgetésre mint általában, mégis kevésnek bizonyult. Az ebédet jóizűen költöttük el.
A délutáni programban először Kert Evelin és Varga Szilárd énekelte nekünk azt a dalt, amit Anyák napján adtak elő. Őket követte a Teleki Magyar Ház kórusa, Fülöp karnagy úr vezetésével, akik egyházi kórusműveket adtak elő, ismert és kortárs szerzők műveiből. Ők eddig csak kórustalálkozókon szerepeltek.
Ezt követően két csoportra oszlottunk. Az egyik csoportban két közösség lett bemutatva. A sérült gyerekekkel foglakozó A Hit és Fény közösséget Kujbus Márta mutatta be, a Keresztény Élet Közösségét pedig Vincze Gabriella. A másik csoport a Quilingezéssel ismerkedet, Bálint Katalin irányításával. Ebben a csoportban újra gyerekek lehettünk és játszhattunk.
A találkozó a du. 5-kor kezdödő szentmisével ért véget. A mise végén az Ároni áldással búcsúztunk.
Mint mindig, alig vártam már a nagybányai találkozót, és, mint mindig, most sem csalódtam. Már az állomáson a szatmári csoporttal találkoztam, és együtt kerestük meg a Szent József plébániát, ahol a nagybányaiak jóleső szeretetükkel fogadtak. Most is élmény volt számomra látni a régi arcokat és az újakat is (főleg a fiatalok csoportjára gondolok, akik Nagybányán kiveszik részüket a programok megvalósításában). "Elindultam valaminek a keresésére, és íme, VALAKI lettél számomra, Istenem." (Paul Claudel) volt a találkozó mottója. Ft. Simon Attila atya (A hit kapuja) és Ft.Gyenge Béla atya gondolatébresztő előadásai önvizsgálatra indítottak mindannyiunkat, amit a kiscsoportban megosztottunk egymással. A délutáni program is hitünket és összetartozásunkat erősítette: az ifjak énekeltek, szavaltak magas színvonalon, a Teleki Magyar Ház kórusa (Fülöp Gábor vezetésével) gyönyörű keresztény énekeket adott elő, majd különböző közösségek mutatkoztak be. (Csodálattal és tisztelettel nézek fel a nagybányai magyarokra, mert maroknyian vannak, de összetartanak és így próbálnak megmaradni.) De sajnos, ennek a gyönyörű napnak is vége lett. Elkövetkezett a szentmise, ami hitemben és közösségi érzésben erősít, majd az Ároni áldás és a búcsúzás. Most várhatom újra a következő találkozót! Köszönöm a gondviselő, jó Atyának, hogy erőt adott a nagybányaiaknak, és nekünk alkalmat a találkozásra.
