A 2013. október 26-i Háló találkozó Szatmárnémetiben néhány meglepetéssel szolgált. A találkozó új színhelyen, a Lükő Béla utca 15. szám alatt a Szent Pál Központban került megrendezésre és nem volt egész napos, hanem már délután két órakor befejeződött.




A szép épületben ismét kedves fogadtatásban részesültek az érkező vendégek. Katalin Nagyváradról, Angéla és leánya Nagybányáról, Márti, Éci (Évi), Krisztina Szatmárnémetiből, Süveg Gyuri bácsi és még sorolhatnám.
A közösségi teremben a vetítővásznon a 130. zsoltár kezdő sorait vetítették ki mely az Úrban való gyermeki bizalomról szólt. Jobbra mellette Ferenc pápa képe volt kitéve azzal a kérdéssel, hogy Feltámadt-e bennetek a vágy, hogy Jézus tanítványaivá váljatok?


A program 10 órakor kezdődött Kujbus Márti megnyitójával, melyben a találkozások során létrejövő emberi kapcsolatokról beszélt. Mint mondotta, a újabban a Háló a személyes kapcsolatok hálózatává alakult. A szervezést az vezérelte, hogy a Háló szoros kapcsolatban van az Egyházzal és viszont. Ezután Somogyi Marika és Éci számolt be a Hálóval szorosan együtt működő lelki és karitász csoportokról és azok tevékenységéről.



Ezután egy nagy kört alakítva, egymás kezét megfogva a szeretetről énekeltünk, majd az előadás következett.
Néhány gondolat az elhangzott előadásról. Miklós Claudiu SJ (Societas Jesu) jezsuita szerzetes atya előadásával folytatódott a program "Együtt érezni az egyházzal" címmel. Bevezetőjében az atya meghatározta, hogy az Egyház maga Jézus Krisztus és az egyház küldetése Jézus üzenetének hirdetése. Miért szükséges, hogy együtt érezzünk az egyházzal? Többek között azért is, mert ma is az Egyházat sok kihívás éri.


A legfőbb kihívás a globalizáció, mely a valós világot akarja a virtuális világgal összekapcsolni. A hamis istenképek, a merevség, a vakság, az ignoránsok, akik nem kíváncsiak Isten üzenetére, a gyermekkori torz istenkép továbbélése felnőttkorban; mind-mind kihívások az Egyház számára, melyekkel szemben nekünk Hálósoknak is fel kell venni a harcot.
Mit üzen nekünk hívőknek Ferenc pápa? Gyógyítani a sebeket, felmelegíteni a hívők szívét, közel lenni az emberekhez, a nem hívőkhöz is. Csak az irgalmasság képes meggyógyítani a világot, a fiatalok ne az ablakból nézzék a világot, őszinte, személyes kapcsolataik legyenek. Fontos a megromlott házasságok rendbetétele; több párbeszéddel, meghallgatással, megbocsájtással. A további gondolatai is Miklós Claudiu atyának mind-mind az Egyház építéséről szóltak, az Egyház tagjainak példamutató életén keresztül.
Egy megrendítő filmmel zárult az előadás melyben az apa (a hídőr) saját gyermeke feláldozásával egy vonat sok-sok utasának, gyermekeknek, felnőtteknek életét mentette meg. Nem tudjuk, hogy hívő volt-e az apa de tette hasonlatos volt ehhez a bibliai idézethez: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (János 3:16) Bizony nagyon nehéz volt feldolgoznunk az önfeláldozó szeretet tragédiáját.
Ezután a kiscsoportos beszélgetések következtek. A kiscsoportok összetétele sajátos volt, én egy csak fiúkból álló csoportba kerültem, melynek vezetője Merkler Attila volt. A csoport tagja volt Miklós Claudiu atya is. A rendkívül érdekes és jól sikerült beszélgetés témái voltak:
1. Ki nekem az Egyház?
2. Van-e torz dolog az Egyházban?
3. Hol találom magam a legjobban az Egyházban?
A kiscsoportos beszélgetések után Kujbus Márti mondta el gondolatait a találkozóról. Zárószavai: találkozás egyben gazdagodás is. Ezután a kiscsoportos beszámolók következtek. Végül a találkozó Konrád Kati hozzászólásával zárult. Már a meghívó is megragadta őt, mely a lelkéhez szólt. Érdemes volt eljönnie Nagyváradról fiával Csongorral erre a jól sikerült találkozóra.
A találkozás közös falatozással (agapéval) zárult, ahol a felvágottakhoz a nemzet kenyerét fogyasztottuk el.
Osztom Konrád Kati véleményét a találkozóról, mely szerintem is jól sikerült, gördülékeny volt. A találkozó időtartamát tekintve a szervezőknek figyelembe kellett azt is venni, hogy aznap a városban több más vallási és kulturális rendezvény zajlott, melyek közül főként a délutániakra a találkozó egyes résztvevői is hivatalosak voltak. A párhuzamos programok ellenére több mint 60 lelkes résztvevője volt a találkozónak.
Köszönöm mindazoknak a segítségét, akik lehetővé tették a feleségemmel a pénteki érkezésünket Szatmárnémetibe, hogy a találkozón elejétől végéig jelen lehettünk és utána a város nevezetességei közül a vonat indulásáig néhányat megtekinthettünk (Koncertterem, Székesegyház stb.).