Több éves hagyomány az arad-belvárosi plébánián, hogy advent idején a Háló szervezésében vasárnap esténként, miután együtt meggyújtják az adventi gyertyát, meghívott lelkészek közreműködésével elmélkedést tartanak.
Vasárnap, a 18 órakor kezdődött elmélkedést ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, kanonok tartotta. Miután a 70-nél több résztvevő társaságában Serendan Gréti, a Háló aradi vezetője meggyújtotta a két adventi gyertyát, a jelen lévők nevében köszöntötte az előadót, majd közösen imádkoztak.
Amint bevezetőjében ft. Szilvágyi Zsolt elmondta, ilyenkor, adventi időszakban, egy-egy témáról elmélkedve közelebb próbálunk jutni a Jóistenhez, aki ebben az időszakban meghív mindnyájunkat, hogy a lelkünkre figyeljünk. Előadásának témájául az örömöt választotta, melynek során az öröm forrásának a keresését, illetve minden rosszban valami jónak a megtalálási esélyeit járta körbe. Fontos, hogy magunkban felfedezhessünk egy belső örömöt, ami sokkal több, mint a vidámság. Az egyfajta lelki béke, lelki megnyugvás, mindenben megtalálni az értelmet.
Mert az adventi időszak valóban az örömnek az ideje, amire Szent Pál is rávilágít a filippieknek írt levélben, ami tele van biztatással, noha azt Szent Pál fogságban írta. Halála előtt több évig fogságban volt, mégis az örömöt hirdette, mert "az Úr közel van".
Az adventi várakozásban Isten jobban közeledik felénk, értelmet akar adni az életünknek, ezért örülhetünk. Már az Ószövetségben is a Messiás eljövetelét az örömmel társították: amikor Jézus megszületik, az angyal örömhírt visz a pásztoroknak; ahol Jézus jelen volt, ott megváltozott, örömteli lett az emberek élete, noha nem volt könnyű sorsuk. Még a kereszthalála előtti búcsúbeszédének is öröm volt a kicsengése, megígérte tanítványainak a Szentlelket.
A boldogtalanságra hajlamos embernek szüksége van Istenre, aki segíti a boldogságra, illetve az embertársaira, akik Istenre mernek hagyatkozni. Az előadó bemutatta az Életleckék című kötetet, amit két amerikai pszichológus írt a haldoklóktól szerzett információk alapján. Szerintük a legboldogabb emberek azok, akik a legkevésbé önelégültek, a nagy egóval rendelkezők általában boldogtalanok. Mindannyian a szenvedés iskolájában tanuljuk meg nagy életleckéinket, a szenvedések formálnak igazán érző szívű emberré. Mert a szenvedésre Isten oltóvesszőjeként kell tekintenünk, amivel nemesebb tulajdonságokat óhajt belénk oltani. Boldog az az ember, aki nem elégszik meg csupán az anyagi dolgokkal, mert azok úgysem fogják teljesen betölteni az életét. Többre van szükségünk, mint pénz, a jólét és az anyagi dolgok. Boldogok az irgalmasok, mert az irgalmasság a szeretet erényének egyik megnyilvánulása. Mindez azonban nem lehetséges megtisztulás nélkül, amire a katolikusoknak igen jó módszere a gyónás. Ez által megkönnyebbülünk, mert a bűneinket, a gondjainkat megosztottuk valakivel, tehát nem egyedül kell megküzdenünk velük. Az Életleckékben azt írják: Te határozod meg a boldogságodat, nem pedig az, ami körülötted van. A boldogság nem azon múlik, mi történik, hanem azon, hogyan fogadjuk azt, ami történik. A boldogság vagy a boldogtalanság nem egy eseményben, dologban van, hanem abban, hogyan tudom azt önmagamban feldolgozni. Ha ez sikerül a bajban is megtalálod az örömre okot adó dolgot, s ha nem, akkor körülötted minden tökéletes lehet, úgy is okot találsz a boldogtalanságra. Előadását több, súlyos szenvedésben élő, boldog emberrel kapcsolatos élményeivel fűszerezte. Mindent összevetve, a boldogsághoz egy kisugárzó lelki béke, kibékülés az életünkkel, egyfajta megelégedettség szükséges azzal, amink van. A vidámságnál az öröm sokkal több, az Úr ajándéka, felülről tölt el bennünket a Szentlélek balzsama. Az öröm az a bizonyosság, hogy Jézus velünk van. Advent idején arra törekedjünk, hogy az öröm jobban betöltse az életünket, újranyithassuk szívünket az örömre. Az öröm tízparancsolata: minden reggel bőségesen kérd Istentől az örömet; mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetekben is; szívből ismételgesd, Istenem aki szeret engem, mindig velem van; szüntelenül törekedj arra, hogy a jó dolgokat lásd az emberekben; könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot; kerüld a felesleges panaszkodást és kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb; munkádat örömmel és vidáman végezzed; a látogatókat jó szívvel, szívesen fogadd; vigasztald meg a szenvedőkert, mindenütt az örömet terjesszed, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz; ha örömet szerzel, örömet kapsz - fejezte be előadást ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, kanonok, akinek Serendan Gréti köszönetet mondott a magvas, alaposan dokumentált elmélkedésért. A részt vevőket meghívta a jövő vasárnapi előadásra.