Az idén nem Déván, hanem Csernakeresztúron voltunk lelkigyakorlaton. Az utunk Nagyváradról igazán kalandos és hangulatos volt, de a jókedv elengedhetetlen volt, még ha nagyon korán is volt mindenkinek. Hosszúra elnyúlt utazásunk végén megérkeztünk Csernakeresztúrra. Ahogyan már megszokhattuk a Hálós programokon, meleg fogadtatásban volt részünk, és éreztük azt, hogy - igen, megérkeztünk, és jó, hogy itt vagyunk.

A ráhangolódás és a beszélgetések Pantea Tibor ferences testvér vezetésével zajlottak. Eleinte meglepő volt a témaválasztás, legalábbis számomra mindenképpen, mivel idén a a gyulafehérvári egyházmegyében a plébánia éve van, ezért e köré épült fel a szombati napunk. Ezután kellemesen csalódtam. A testvér annyira személyesen tudta átadni az üzenetét és sokakat meghatott az, ahogyan elmondta mennyit jelent neki az egyház és a plébánia. Számomra a legjobban az maradt meg, hogy azok, akik az egyházhoz tartoznak, a keresztény emberek, soha nincsenek egyedül, mindannyian egy közösséghez tartozunk.

Ezután feladatot kaptunk, és mindenki kiélhette az alkotás vágyát, majd kicsit elmélyülve mindenki átgondolhatta a szerepét, az életét az egyházban, hogy mit szeretne megvalósítani azért, hogy igazán jól érezhesse magát abban a közösségben. Ezt egy csoportos beszélgetés zárta. Mindig jól esik megtapasztalni, hogy mennyire türelmesen tudunk odafigyelni egymásra, mindenki bátran elmondhatja azt, ami benne van. Szerencsére annyi minden összegyűlt bennünk, hogy még az időt is túlléptük. Ezután nagy körben Tibor testvér magyarázatokat fűzött az összegyűlt válaszainkhoz, és mesélt arról milyen nehézségei lehetnek egy papnak és, hogy mennyi múlik a gyülekezeten is. Ezzel felvezette az ebéd utáni film témáját is.

A vendéglátóink ínycsiklandó finomságokkal vártak ebédidőben. Ezután egy igazán tanulságos és megható filmet néztünk meg, Pablo atya életéről és arról mennyire nagyszerű ember volt. Érdemes mindenkinek látnia legalább egyszer ezt a filmet a címe: Az utolsó hegycsúcs. Végül átsétáltunk a templomba. Nagyon tetszett a templom egyszerűsége és számomra ez tette igazán széppé. Közösen részt vettünk a misén ahol is Tibor testvér elgondolkodtató prédikációt tartott, igazán a bűnbánati időszakhoz illő volt.
Az este folyamán elkészült a csoportkép is, majd nagyon finom és laktató vacsorával zárult program. Ezután még elbeszélgettünk egymással majd a nagy többség visszavonult a szállásra. Néhányan szíverősítő és jó hangulat mellett töltöttük az este többi részét. A késői órákban megérkeztek Konrád Kati néniék is, így nyugodt szívvel tettük el magunkat másnapra.

A vasárnapi lelki programot Konrád Katalin tartotta nekünk, játékosan, mozgósan, de mégis megvolt az üzenete, a komolysága. Úgy érzem személyre szóló élmény volt mindenkinek, és mindenki meg lett szólítva egyénileg és remélem, megkapta mindenki a lelki feltöltődést, amire szüksége volt. Nekem sokat jelentett és biztos vagyok benne, hogy másnak is. Játékkal rázódott fel a társaság, amit mindenki élvezett. A mai napon egy igazán kedves német lány is ellátogatott hozzánk és részt vett a programon.

Megköszöntük a szívélyes vendéglátást a Nisztor és Lőcsei családnak, akik lehetővé tették, hogy a találkozó megvalósuljon. Az ebéd nagyon finom volt, személy szerint külön köszönet azoknak, akik elkészítették. A búcsúzás után a viszontlátás ígéretével hazafelé vettük az irányt, és a találkozón megélt érzésekkel a szívünkben megérkeztünk otthonainkba.

A hétvége sokszínűsége, változatossága, üzenete és a jó társaság, jó beszélgetések remélem erőt adtak mindenkinek, akik részt vettek a lelkigyakorlaton. Otthon, nyugalmat és békét sugározva a környezetünk felé, másoknak is átadhattuk ezeket az érzéseket.